Ők ma gyerekek, s nem pótolhatod be az önfeledt legózást, babázást úgy öt év múlva, amikor már kevésbé szorítanak a megélhetési gondok, amikor már nem kell új szőnyeg, vagy függöny az ablakra. Ha most kihagyod az együttlét meghitt perceit, évek múltán talán már a meghitt beszélgetéseket sem igénylik. Ha most nem sétálsz velük kézen fogva, akkor pár év múlva végleg elengedik a kezed, és a kapaszkodó nélkül elsodródhatnak. Visszahozhatatlanok és megismételhetetlenek a gyermekkor napjai, hetei, hónapjai. Téglák ezek, amelyből, és amelyre a felnőtt élet felépül. Ha sok tégla hiányzik, labilis lesz az építmény."
(ismeretlen szerzőtől származó, a felnőtt társadalom felelősségére rádöbbenteni akaró gondolatsor)
Mesélj mindennap! A mese a legjobb gyerekszoba! –hirdeti a média, hallható tv-ben, olvasható sokfelé mostanság. Óvónőként és anyaként is csak díjazni tudom ezt a kezdeményezést. Egyrészt, a mese az első irodalmi élménye a gyermeknek, amit tőlünk, szülőtől kaphat. Olyan útravaló, ami segíti a gyermekünk lelki fejlődését, segíti az eligazodását az őt körülölelő világban, fejleszti kifejezőkészségét, az egész személyiségére pozitívan hat.
Másrészt, maga a mesélés olyan lelki-testi kontaktust teremt a gyermek és a mesélő –legyen az anya, apa, nagyszülő- között, amikor odabújunk mellé, ami bizalmat szül, szorosabbá teszi a kapcsolatukat. Mesélhetünk könyvből, vagy épp magunk által kitalált történetet, -az alapműfajnak tekintő népmeséktől, a kortárs meseíróktól, vagy épp klasszikusnak számító meséket választunk-, lényeg, hogy meséljünk.
Neveléselmélettel foglalkozó szakemberek állítják, hogy legfőbb tulajdonságaink 0-7 éves korig alakulnak ki, így felelősségünk még hangsúlyosabb. Mesélj mindennap a gyermekednek! Az esti mese soha ne maradjon el! A közös, meghitt percek ne feledd, nyomot hagynak a gyermekedben! Az elmulasztásuk pótolhatatlan.
Emlékszem az én fiam nagyon kedvelte Maugli történetét, Brumi kalandjait, Dörmögőéket, no és a vele egykorú gyerekekről szóló kitalált történeteimet.
Ti mit meséltek a gyermekeiteknek? Van-e kedvenc mesétek?