A sztyeppei lovasnomád népek hitvilágában, így a magyarokéban is nagyon fontos szerepet játszott a ”Téli napforduló” megünneplése. Az év legrövidebb napja (december 21.) és ebből adódóan az év leghosszabb éjszakája ekkor van (néha december 22-re esik). Valószínűleg az ősi magyar neve a “kara csun” volt. A “kara”- feketét, sötétet jelent a türk nyelvekben és feltehetően a régi magyar nyelvben is, valamint a “csun” – fordulás szóösszetételből állt össze a karacsun szavunk. A feketeség csúcsa és annak “átfordulása” után egyre nő a fény, a világosság ideje. A fény csökkenésének, növekedésbe való átfordulását, a majdan elérkező tavasz és megújulás reményét ünnepelték az Anyatermészetet tisztelő ősi hitvilágban.

A karacsun- karácsony, olyan erősen gyökeredzett a magyar hagyományban, hogy a magyarság körében jóval később meghonosodott keresztény ünnepre ”karácsony” (itt már Jézus születése) is ezt szót vetítették át. A legtöbb európai nyelvben a karácsony ünnepet Jézus Krisztus nevéből származik (pl. angol: christmas) vagy az Ő megszületéséből, a születni szóból (olasz: natale, spanyol: navidad illetve a szláv nyelvekben pl. orosz: rozsdesztvo is a születésre emlékeztet). Kivételt szinte csak a magyar képez (illetve a román: craciun, ejtsd: kröcsun amely a magyar karácsony, esetleg egy hasonló alakú besenyő illetve kun szó átvétele).

A téli napfordulókor áll meg a fény csökkenése s indul el a napos órák idejének növekedése. A fény, a remény, a megújuló természet és a jövőbe vetett hit szimbóluma.

Magyarok

Őseink ekkor tartották a kerecseny ünnepét, a fényünnepet, mely az egyik legnagyobb ünnepnek számított. Ilyenkor volt a leghatalmasabb a sötétség, és a legerősebb a sötét erő.

Őseink ezen a napon délben, amikor a nap a legmagasabban járt, napszert tartottak és kerecsen sólymot röptettek, hogy az még magasabbra emelje a napkorongot, hogy a fény győzedelmeskedhessen a sötétség felett.

Az ünnepi tűzszer keretében két szertüzet is gyújtottak. Elsőként a nyugati szert gyújtották meg, ami a múltat és az elmúlást szimbolizálta. Szokás volt, hogy az otthonról hozott, éghető, természetes anyagból készült használati tárgyaikat - fakanalat, seprűnyelet - is elhozták, azokra rámondták sérelmeiket, bűneiket, vagy éppen azokat a dolgaikat, amiktől szerettek volna megszabadulni, majd tűzre vetették.

Ezt követően, az újjászülető fény felragyogásának örömére meggyújtották a keleti szertüzet, mely a megújulást jelképezte. A "keleti tűz" célja az volt, hogy az emberek szívét megtöltse meleggel, fénnyel, ami erőt ad nekik az új esztendőre.

A szertartások fontos része volt a rituálét követő ünnepi étkezés, az áldomás is.

Kelták

A druida hagyomány szerint az év legrövidebb napján szertartásokat tartottak a kijelölt szent helyeken. Ilyenkor a druidák a Napistent köszöntötték, és a tavasz közeledtét jelző egyre hosszabbodó napokat ünnepelték. A szabadban nagy örömtüzet gyújtottak, középen a Yule-tuskóval, amit körbetáncoltak, és hozzá  hangosan énekeltek. Minél nagyobb volt a zaj és a dáridó, annál biztosabb volt, hogy a Nap hamarosan felébred, és végre eljön a tavasz.

Germán népek

A germán kultúrában a téli napfordulóhoz kapcsolódik a Yule, ami tulajdonképpen a karácsony körüli időszakot öleli fel. Ez hagyományosan annak az ünnepe, hogy a Fény időről időre újra győzelmet arat a sötétséggel folytatott örök harcban.

Anglia

A 18. századi Angliában élt egy mulatságos szokás, amellyel az emberek a gonosz szellemeket igyekeztek elűzni karácsony közeledtével. A Yule időszakában (is) előszeretettel fogyasztottak a férfiak almabort vagy alét (ún. felső- vagy melegerjesztéssel készült tradicionális brit sör).  Azonban ilyenkor sosem egy  egyszerű szombat esti kocsmázásról volt szó: a Yule-ivászatnak külön szertartása volt, mely különös módon a betlehemezés szokásaihoz hasonlóan zajlott. Az ivászat során fakupában körbehordozták a sört, kiválasztottak a faluban egy almafát (az élet szimbóluma), himnuszt énekeltek hozzá, jó egészséget, termékenységet és hosszú életet kívánva neki. Aztán lövöldözéssel vagy más módon nagy zajt csaptak, hogy ezzel elriasszák a gonosz szellemeket. Tósztot mondtak a fa tiszteletére, majd ittak a fakupából. Mikor mindenki befejezte a tósztját, a maradék sört a földre loccsantották a fa törzse köré, s közben kenyeret vagy süteményeket aggattak az ágaira.

Itália

A téli napforduló és karácsony alkalmával La Befana, a kedves boszorkány minden olasz gyereket meglátogat. Seprűnyélen utazik, a kéményen át berepül a házba, és ajándékot visz az itáliai gyerekek harisnyájába. A La Befana nevéhez fűződő legenda szerint a jó boszorkány épp söprögetett otthonában, amikor betért hozzá a Három Bölcs, és hívták őt, hogy nézze meg a Kisjézust. „Most nem érek rá” - felelte La Befana. Később meggondolta magát, de akkor már késő volt. Ezért azóta is minden karácsonykor elindul, hogy megkeresse a Szent Gyermeket, és minden házban ajándékot hagy neki.

Japán

Ebben az időszakban tartják meg a Hari-Kuyót, azaz a Törött Tűk Fesztiválját. Már isz. 400-ban is ünnepelték. Valamikor csak a szabók és ruhakészítők ünnepe volt, ma már mindenkié, országszerte tömegek gyűlnek össze ünnepelni. Mindenki, aki valaha életében vett már tűt a kezébe.

Ilyenkor speciális szentélyt építenek a tűk számára, ahol fogadalmi ételeket, ollókat és gyűszűket helyeznek el. A szentély közepére tofut állítanak ki, ebbe szúrják az elgörbült és törött tűket. Közben a varró különleges imát mormol, hálát adva a tűnek az elmúlt évben tett jószolgálatért. A törött varrószerszámok a szertartás végén a tenger mélyén lelik meg végső nyughelyüket, miután a hívek papírba csomagolják a tofut és vízbe dobják kinn a nyílt tengeren.

Idén december 21-én lesz az északi féltekén a leghosszabb az éjszaka, és „hivatalosan” csak ekkor, azaz a téli napfordulóval kezdődik a tél, ez a nap ugyanis egyben a csillagászai tél kezdete is.

A téli napforduló az északi féltekén idén egészen pontosan december 21-én, 17:11 perckor fog bekövetkezni. Ez az a pillanat, amikor a Föld forgástengelye a legnagyobb szögben hajlik el a Nap sugarainak irányától. Az északi féltekén ezen a napon a legrövidebb a nappal – Budapesten körülbelül 8 és fél órás – és a leghosszabb az éjszaka. Ettől a naptól kezdődően egészen 2014. június 21-ig egyre hosszabbodni fognak a nappalok – először csak nagyon lassan, majd később már nagyobb ütemben.

Fontos megemlítenünk, hogy a déli féltekén pont fordítva, június 21-én lesz a téli napforduló, ott most a nyári napforduló következik szombaton.

A téli napforduló a legtöbb kultúrában számos ősi népi szokás kapcsolódik hozzá, és ünnepségek kísérik, mint például az ókori római Saturnalia, a zsidó Hanuka, az afroamerikai Kwanzaa, vagy maga a karácsony, melyet valószínűleg Mithrász napisten kultuszából, illetve több pogány ünnepből vett át a keresztény vallás.

Noha a meteorológiai értelemben vett tél már három hete, december 1-jén elkezdődött, ezt bizonyos értelemben még nem igazán vehettük észre Magyarországon. Összefüggő hótakaró például idén decemberben még sehol sem alakult ki hosszabb ideig és sajnos erre az év végéig szinte semmi esély sincs.

A téli napforduló az északi féltekén idén december 21-ére esik, de érdekességként megemlíthetjük, hogy ez a naptárrendszer, valamint a Föld keringésének eltérései miatt esetenként – ahogy 2011-ben és 2015-ben is – 22-ére esik.

Forrás: idojaras.hu, web.tvnetwork.hu, kurultaj.hu, tudoemberekiskolaja.hu

You have no rights to post comments