(Nagy Lászlóné írása)
Kedves Ismerőseim!
Megosztom veletek édesanyámmal (aki a 90.évében jár) történt tegnapi beszélgetésemet.
Hencidán -még a régi szokás szerint- az igazi piaci nap a péntek. Tegnap, mikor hazaértem a piacról, anyukám megkérdezte: Mi újság a faluban? Örömmel közöltem vele, hogy a Polgármesteri Hivatal előtti parkban a Húsvéti Ünnepre való készülődés folyik, díszítik a TOJÁSFÁT! Anyukám hosszasan hallgatott, ami ritkán fordul elő, mert neki általában azonnal van véleménye. Majd megkérdezte, hogy jól hallotta, hogy ültetik a tojásfát? Ez egy újfajta gyümölcsfa?
Leültem mellé, mert láttam, hogy el kell magyaráznom, mit is jelent a „tojásfa”. Kezdem a magyarázatot, hogy a parkban meglévő fára tojásdíszeket akasztanak, amely a Húsvéti Ünnep jelképe lesz! Anyukám rögtön azt kérdezte, hogy ez milyen idegen szokás? Ezt az általa értelmezhetetlen tojásfa díszítést már a falusiak is művelik? Nagyot sóhajtott, és azt mondta „nagyot változott az értékrend 90 év alatt”.
A következőket sorolta fel:
„HÚSVÉT A KERESZTÉNYSÉG LEGNAGYOBB ÜNNEPE, Jézus pénteki keresztre feszítése után harmadik napon vasárnap feltámadt. Kereszthalálával megváltotta minden ember bűnét, feltámadásával győzelmet aratott a halál felett.”
1. Mikor ő gyerek, majd fiatal volt:
Húsvétkor felvettük az ünneplő ruhánkat és a templom megtelt a falu lakosságával. Majd a rokonok, szomszédok otthoni együttlétével folytatódott az ünnep. A tojást a tyúk tojta, húsvétra írókával diszitették ki a vöröshagymahéjjal és zöldbúzával megfestett tojásokat. A tojások, a disznótorkor elkészített sonka és a frissen sült foszlós kalács került az étkezőasztalra. A vázában barka diszitette az asztalt. A fiúk vízzel locsolták meg a lányokat. Az utcán nagy volt a zsongás, mert csapatokba összefogva járták a lányos házakat a legények és a fiú gyerekek.
2. Mikor én (az ő lánya) gyerek voltam:
Boltban vásárolt tojásfestékkel festettük a tojást, de nálunk mindig volt a hagyományos zöldbúza és vöröshagymahéjjal festett is. A fiúk már illatos kölnivel járták a falut.
3.Mikor az unokája gyerek volt:
A nyúl hozta a tojást. Az igazi locsolóajándéknak a csoki tojás és a locsolópénz számított.
4. Most a dédunokáknak:
Az általunk festett és dísztett tojás mellett Kinder tojást adunk (mert abban van valami összerakható figura, aminek a gyerek ideig-óráig örül.) A falut a tojásfa díszíti, elmaradt a településeken a legények, gyerekek látogatása. A családok nem várják a rokonokat a locsolókat inkább elmennek valahová szállodába a látogatók fogadása elől.
Délután megmutattam neki a Facebookra feltett, a Polgármesteri Hivatal előtti feldíszitett park fényképeit. A véleménye az volt, hogy legalább több ember együtt eltöltött egy délelőttöt alkotómunkával, és biztosan jól érezték magukat a díszítés közben. A szép magyar hagyományok igy tűnnek el végleg, csak a skanzenekben, alkotóházakban kisebb csoportok őrzik a régi falusi értékeket!
Végül édesanyám azt kérte, hogy én a régi szokásokat a húsvéti ünnepen is őrizzem meg. A válaszom az volt, hogy megpróbálom.
Ui.: Édesanyám mivel a Népművészet Mestere, Hencida Község díszpolgára, sokkal érzékenyebb az eltűnő hagyományok láttán. A mai napig egy fejkendős, ruhában, szoknyában járó (szerinte a nadrág a férfiak öltözete) parasztasszony. Nagyon büszke vagyok rá, mivel határozott, kitartó, őt a divatos módi soha nem tudta eltéríteni a régi értékektől. Én megértem, hogy a tojásfát nem igazán értette.
Vida Sándorné, Magyari Ilona 2000-ben kapta meg a Népművészet Mestere kitüntetést, hagyományos és újrafogalmazott csuhé tárgyai magas művészi szintű készítéséért.
