Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt
A Debreceni Törvényszék katonai tanácsa 2019. január 31-én ítéletet hirdetett abban a megismételt büntetőeljárásban, amelyben először a Kaposvári Törvényszék 2013 februárjában döntött, azonban azt az ítéletet a Fővárosi Ítélőtábla katonai tanácsa hatályon kívül helyezte.
A Debreceni Törvényszék katonai tanácsa a 17 vádlott közül az I. r. L. I. volt dandártábornokot egy rendbeli részben folytatólagosan, önálló intézkedésre jogosult személy által bűnszövetségben és üzletszerűen elkövetett vesztegetés elfogadásának bűntettében, 11 rendbeli részben folytatólagosan bűnsegédként, önálló intézkedésre jogosult személy által bűnszövetségben és üzletszerűen elkövetett vesztegetés elfogadásának bűntettében, egy rendbeli üzletszerűen elkövetett vesztegetés elfogadásának bűntettében mondta ki bűnösnek. Ezért őt halmazati büntetésül 3 év börtönbüntetésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte, ellenben két tényállás vonatkozásában az ellene emelt vád alól felmentette.
A XVI. rendű O. J. volt dandártábornokot 2 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte a bíróság, őt 8 rendbeli folytatólagosan, önálló intézkedésre jogosult személy által bűnszövetségben és üzletszerűen elkövetett vesztegetés elfogadásának bűntettében, valamint 5 rendbeli részben folytatólagosan bűnsegédként önálló intézkedésre jogosult személy által bűnszövetségben és üzletszerűen elkövetett vesztegetés elfogadásának bűntettében találta bűnösnek, ellenben egy tényállás tekintetében az ellene emelt vád alól felmentette.
A Debreceni Törvényszék 4 vádlottat, a II. r. dr. F. L. nyugállományú ezredest, a III. r. N. D.-t, a VI. r. M. I.-t és a IX. r. R. Gy. tartalékos őrnagyot az ellenük emelt vesztegetési vádak alól felmentette.
11 vádlottat 2 év – 3 év próbaidőre felfüggesztett – börtönbüntetésre, közülük 6 vádlottat lefokozásra is ítélt a bíróság katonai tanácsa több olyan tényállásban, amelyekben megállapította a bűnösségüket, ellenben 7 vádlottat bizonyos vesztegetési tényállások vonatkozásában felmentett.
A bíróság 10 vádlott esetében vagyonelkobzást rendelt el összesen több mint 100 millió forint összegben, melyből I. r. vádlottal szemben közel 28 millió forintban, míg XVI. r. vádlott vonatkozásában több mint 50 millió forint összegben állapította meg.
A bíróság a bizonyítási eljárás során összesen kilenc vádpontot, ezen belül 28 tényállást vizsgált.
A bíróság által megállapított tényállás szerint a bűncselekmények elkövetése idején a vádlottak mindegyike – hármat kivéve – a Magyar Honvédség kötelékébe tartozott, egyikük a Honvédelmi Minisztérium közigazgatási államtitkáraként tevékenykedett, a többiek a honvédséghez kapcsolódó különböző katonai szervezeteknél, gazdasági társaságoknál töltöttek be vezető pozíciókat. Az I. r. és XVI. r. vádlottak a Honvédelmi Minisztérium Védelemgazdasági Főosztály vezetői voltak egymást követő időben.
Ezek a szervezetek feleltek például a honvédségi rendezvények szervezéséért, a honvédségi ingatlanok üzemeltetéséért, eszközök, felszerelések beszerzéséért. Pozíciójuknál fogva ők választották ki azokat a vállalkozásokat, akikkel a különböző feladatok ellátására szerződtek.
2001-ben a Magyar Honvédségen belül nagyszabású átszervezések indultak el, amelyek átszabták a korábbi szervezetek feladatkörét, működését és ezáltal a korábbi kapcsolatrendszert is érintették. A vádlottak tevékenységének lényege az volt, hogy egy “visszaosztási rendszert” vezettek be, mely alapján a szerződött - polgári - vállalkozások a honvédségi megbízási díjak egy részét visszaszolgáltatják. Általában a cégek vezetőivel vették fel a kapcsolatot és a beszélgetések során közölték velük, hogy mennyi pénzt kérnek vissza. Volt, akitől a nettó érték 20 százalékát kérték.
Dr. Nagy László hadbíró ezredes, a katonai büntető tanács elnöke az ítélet szóbeli indokolása során elmondta, hogy az ügyben a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség magas beosztású vezetői voltak az érintettek.
Az I. r. és a XVI. r. vádlottak cselekvősége a többiekéhez képest kiemelkedő volt, ők fogták át a cselekménysor szerteágazó irányait, szervezték a többi vádlott cselekményét. Az ügy egyik legfontosabb szála a XVI. r. O. J. volt dandártábornok beismerő vallomása, illetve annak értékelése volt. Az eljárás során több vádlott tett ténybeli vagy teljes beismerő vallomást, amelyek alátámasztották, megerősítették a XVI. r. vádlott vallomását.
A tanácselnök kiemelte, hogy a II. r. és III. r. vádlottak bűnösségét – azt, hogy a Honvédelmi Minisztérium volt közigazgatási államtitkára egy „viszkisdobozban” több millió forintot kapott volna az irodájában – a bíróság nem látta megállapíthatónak. Erről kizárólag csak a XVI. r. vádlott vallomása állt rendelkezésre, ezt semmi más bizonyíték nem támasztotta alá, így a bűnösség megállapításához a bíróság ezt nem tartotta elegendőnek.
A bíróság a büntetés kiszabása során valamennyi vádlott esetében nyomatékos enyhítő körülményként értékelte az időmúlást.
Ez az ügy kiemelkedő mértékben rombolta a Honvédség és a Honvédelmi Minisztérium érdekeit, illetve jó hírét, alapjaiban sértette a társadalomnak a Honvédség irányába megnyilvánuló bizalmát. Ezért ennek az ügynek kiemelkedő a társadalomra való veszélyessége – emelte ki a hadbíró ezredes.
Az ítélet nem jogerős. Az ügyész valamennyi vádlott vonatkozásában három nap gondolkodási időt tartott fenn. A négy felmentett vádlott és védői tudomásul vették a döntést, míg vádlottak és védők egy része felmentésért, illetve enyhítésért jelentett be fellebbezést, volt aki azonban szintén három nap gondolkodási időt tartott fenn. Az ügy a Fővárosi Ítélőtábla katonai tanácsa előtt folytatódik másodfokon.