A Debreceni Járásbíróság ma ítéletet hirdetett annak a három vádlottnak a büntetőügyében, akik 80-90 év körüli idős embereket fosztottak ki Debrecenben, 2013 őszén.
Az elsőfokú bíróság Sz. János I. r. és L. László III. r. vádlottat egy rendbeli, társtettesként elkövetett kifosztás bűntettében, Sz.Pál II. r. vádlottat két rendbeli kifosztás bűntettében és egy rendbeli okirattal visszaélés vétségében mondta ki bűnösnek. Ezért az I.r. vádlottat 1 év 8 hónap, a III.r. vádlottat 1 év 2 hónap, a II.r. vádlottat halmazati büntetésül 5 év börtönbüntetésre ítélte. Az I. és III r vádlottat 2 évre, a II.r. vádlottat pedig 5 évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától.
A bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként ítéletében a vádiratban foglaltakat bizonyítottnak találta.
Az első esetben egy 83 éves idős asszony azzal engedte be az I. és III.r. vádlottakat a házába, hogy az Európai Uniótól származó tűzifát, illetve készpénzt hoztak neki. Sz. János 30 ezer forintot lobogtatott, és kérte az asszonyt, hogy adjon neki 10 ezer forintot. A mit sem sejtő áldozat a ház szobájába ment, ahol egy varródobozban elrejtett könyvből elő is vette a kért címletet. Közben nem vette észre, hogy az I. r. vádlott követte őt, így feltérképezte a rejtekhelyet. A III. r. vádlott, L. László az előszobában várt rájuk, és megkérte az asszonyt, mutassa meg, hová helyezzék el az udvaron a tűzifát. Míg az udvaron a megfelelő helyet keresték, az I. r. vádlott visszament a szobába és a varródobozból, két borítékból 512 ezer forintot vett el, majd távozott. A III. r. vádlott nem sokkal ezután követte őt, mondván, mindjárt hozzák a fát - erre azonban nem került sor.
Egy másik alkalommal egy 94 éves bácsihoz a II.r. csengetett be azzal, hogy az E.ON munkatársai és 25 ezer forint túlfizetést hoztak neki. A II. r. vádlott, Sz. Pál mutatta is az idős embernek a pénzt és közölte vele, hogy egy tízezrest vissza kell adnia. A sértett ki is hozta a szobából a kért összeget, de a vádlott közölte vele, hogy a bankjegy sérült, így hozzon egy másikat. Még kétszer küldte vissza az óvatlan bácsit, aki ekkor már a szekrényben lévő bundája zsebéből, megtakarított pénzéből vette ki a kért bankjegyet. Közben a II. r. vádlottal lévő ismeretlen társa kileste, hogy hol tartja áldozatuk a pénzét, így amikor a II. r. vádlott éppen a legutóbb kihozott bankjegyet vizsgálgatta a sértettel, az ismeretlen férfi befutott a szobába, kivett a szekrényből 420 ezer forintot, majd a vádlottal együtt elmenekültek, és az autóban várakozó társukkal elhajtottak a helyszínről.
A harmadik cselekmény során a II. r. vádlott két ismeretlen társával egy ponyvás járművel érkezett, és egy 81 éves bácsihoz csengettek be azzal, hogy az önkormányzat és a szeretetszolgálat küldött neki tűzifát. Az idős sértett kinyitotta a kaput és beengedte a férfiakat. A II. r. vádlott ekkor már azt is mondta az idős embernek, hogy a szeretetszolgálat 10 ezer forint készpénzt is küldött neki, de vissza kellene adnia egy húszezresből. A sértett a szobában lévő pénztárcájából kihozott 10 ezer forintot, de amikor oda akarta adni a II. r. vádlottnak, ő arra figyelmeztette, hogy a többiek kint az udvaron hajtják a tyúkokat. A sértett azonnal kisietett, és magára hagyta Sz. Pált a házban. Miközben a bácsi az udvaron beszélt a többiekkel, a II. r. vádlott felkapta a szobában lévő pénztárcát a benne lévő 205 ezer forinttal együtt, aztán ő is kiment az udvarra, és közölte a bácsival, hogy tévedés történt, nem is neki szánták a tűzifát, beültek az autóba és elhajtottak.
A bíróság az I.r. vádlott esetében enyhítő körülményként értékelte a beismerő vallomását, megbánó magatartását, a sértett megbocsátását, továbbá azt, hogy a vádlott a pénzt visszafizette, így a cselekménnyel okozott kár megtérült. Az ismeretlen helyen tartózkodó III.r. és II.r. vádlottnál ugyancsak a beismerő, illetve részbeni vallomást vette figyelembe az enyhítő körülmények között a bíróság., míg az időmúlást valamennyi vádlott esetében szintén enyhítő körülményként értékelte. Mindhárom vádlott esetében a büntetés kiszabásakor súlyosító körülményként értékelte a hasonló jellegű, idős sértettek terhére elkövetett bűncselekmények elszaporodottságát.
A Debreceni Járásbíróság ítélete nem jogerős, az ügyész, az I. és II.r. vádlott és védőik három nap gondolkodási időt tartottak fenn, a III.r. vádlott védője téves minősítés miatt fellebbezett.