Mint erőszakos, többszörös visszaesőt, halmazati büntetésként tényleges életfogytiglani szabadságvesztésre ítélte a Debreceni Törvényszék azt a testvérpárt, akik tavaly novemberben bementek egy 92 éves, tiszagyulaházai asszony házába és kalapáccsal olyan súlyos sérüléseket okoztak, hogy az idős néni pár hónappal később elhunyt.
T. Lászlót és T. Róbertet a bíróság nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel, védekezésre képtelen személy sérelmére elkövetett emberölésben, valamint magánlaksértésben találta bűnösnek, a fegyházbüntetés mellett 10 évre a közügyek gyakorlásától is eltiltotta őket, illetve fejenként csaknem 3 és fél millió forint bűnügyi költséget is meg kell fizetniük.
Balláné Szentpáli Edit bíró indoklásában kiemelte: a rendőrség és az ügyészség is alapos munkát végzett. A tényállás szerint az I.r. T. László és a II.r. T. Róbert 2013. november 23-án este 9 körül törte rá az ajtót a Tiszagyulaházán egyedül élő asszonyra. Egy átivott este után indultak neki, hogy pénzt és ékszereket szerezzenek. A házba bejutva előbb a konyhát kutatták át, ahonnan 16 doboz gyufát vettek magukhoz. Az idős asszony akkor riadt fel, amikor a szobájába mentek be a vádlottak. T. László a sértettből mindenáron ki akarta szedni, hogy hol tartja az értékeit, és miután ez nem sikerült, kalapáccsal fejbe verte, majd ököllel tovább bántalmazta az asszonyt. A néni eszméletét vesztette, ilyen állapotban hagyták őt ott a vádlottak. Útközben az 1400 forint értékű „zsákmányból” több dobozzal is elhagytak, később azonban a házkutatás során a rendőrök találtak még náluk doboz gyufát, amelyeken a szakértő a DNS-üket is kimutatta.
Az idős nénire, életveszélyes sérülésekkel másnap reggel egyik fia talált rá. A 92 éves sértett soha többé nem nyerte vissza az eszméletét, lélegeztető géppel tartották életben, 2014 márciusában azonban tüdőgyulladást kapott és szívelégtelenségben elhunyt.
A szakértő megállapította, hogy a vádlottak brutális bántalmazása vezetett az áldozat halához, éppen ezért a halált okozó testi sértésre vonatkozó védekezést a bíróság nem fogadta el.
A Debreceni Törvényszék büntetőtanácsa elvetette azt a védekezést is, miszerint a vádlottak lakatlannak hitték a házat. Lakatlan házba ugyanis nem mentek volna fejszével és kalapáccsal felfegyverkezve. A helyszíni tárgyalás emellett azt is igazolta, hogy érzékelniük kellett a szobában a fényt, hallaniuk kellett a rádiót, és látniuk kellett az ágyában fekvő nénit is. A sértett egyébként azért vehette észre későn a betolakodókat, mert koránál fogva a látása és a hallása is gyengébb volt. Egyebekben azonban nem volt beteg, faluszéli házában ellátta magát és háziállatait is, nem akart otthonából fiaihoz költözni.
A törvényszék megállapította azt is, hogy a vádlottak nem ölési szándékkal mentek be az asszonyhoz, az I.r. vádlottnál azonban „elszakadt a cérna”, indulatait pedig ittas állapota csak tovább fokozta.
A vádlottak mindegyike erőszakos, többszörös visszaeső, többek között rablás, testi sértés és személyi szabadság megsértése miatt voltak már büntetve, így a törvény értelmében nem bocsáthatók feltételes szabadlábra.
Az ítélet nem jogerős. Az ügyészség tudomásul vette a határozatot, a vádlottak és védőik azonban fellebbeztek és kérték az eltérő minősítés, a halált okozó testi sértés megállapítását.
A vádlottak előzetes letartóztatását a bíróság fenntartotta.