Egy devizaalapú lízingszerződést érintő polgári peres eljárásában hirdetett ma ítéletet a Debreceni Törvényszéken dr. Tóth Endre bíró. A bíróság három rendelkezést érvénytelenített:
- elhallgatott kamat
- egyoldalú szerződésmódosítás
- többletterhek áthárítása
A felperes egy debreceni ingatlanra vonatkozóan kötött devizaalapú lízingszerződést 2008 júniusában az egyik piacvezető pénzintézettel, 25 éves futamidőre. Az ügyfél által aláírt szerződés, illetve a közjegyzőnél hitelesített dokumentum kamatként kizárólag azt tünteti fel, hogy „kamatfelár: 5,3%”. Ehhez képest az Üzletszabályzat a kamat egy további "kamatbázisnak" nevezett részét is rögzíti. A felperes az 5,3 %-os kamat hiszemében kötötte meg a szerződést. A bank később egy alkalommal egyoldalúan módosította a szerződést, így a megváltozott terhek miatt nagyságrendekkel megnőtt a felperes havi lízingköltsége és nem tudta rendszeresen fizetni a részleteket. 2010-ben ezért a pénzintézet felmondta a szerződést és végrehajtási eljárást kezdeményezett a kilakoltatásra. Ez az eljárás még azóta is folyamatban van.
A Debreceni Törvényszék megállapította, hogy a szerződésben nem található olyan passzus, amiből kiderülhetett volna: a kamatfizetési kötelezettség tulajdonképpen két részből tevődik össze és a rögzített 5,3% mellett a kamatnak van egy olyan része is, amelyről a szerződés hallgat. A bíróság négy dokumentumot tanulmányozott át, közte az Üzletszabályzatot, illetve a Hirdetményt is, de a tényleges kamatteher mértékét még így sem lehetett kideríteni. Az „elhallgatott” kamatbázisra pedig külön sehol nem hívták fel az ügyfél figyelmét. Ennek jegyében tehát a bank jogszerűen nem kérhette volna ügyfelétől a kamatbázison alapuló többletköltségeket - állapította meg a törvényszék.
A bíróság érvénytelenítette azt a rendelkezést, miszerint a bank a kamatfelárra vonatkozóan egyoldalúan módosíthatja a szerződést. A szerződés úgy fogalmazott, hogy az egyoldalú módosítást „a pénz és tőkepiaci változások, a refinanszírozás költségeinek változása, az ügyfél vagy lízingügylet kockázati besorolásának változása” alapozhatja meg. A Debreceni Törvényszék több szempontból is tisztességtelennek ítélte meg a bank magatartását, a szerződés kifogásolt eleme ugyanis „tartalmilag üres” és nyitott kaput hagy a kontroll nélküli szerződésmódosításokra. A pénzintézet megsértette többek között a „tételes meghatározás elvét”, ami kimondja, hogy nincs konkretizálva, mit kell érteni egyoldalú módosítások esetében a „pénz vagy tőkepiaci változások” fogalom alatt. Így az ügyfél kiszolgáltatott pozícióba került, a bank pedig önkényesen, kiszámíthatatlanul és érdemi kontroll nélkül módosíthatta a szerződést. A pénzintézet megszegte az „objektivitás elvét” is azzal, hogy saját maga dönthette el, milyen feltételek alapján módosíthatja egyoldalúan a szerződést. Az „arányosság elve” tekintetében a bíróság kimondta: nem voltak egyensúlyban a bank és az ügyfél kötelezettségei illetve jogosultságai, a szerződési kitétel a bank számára indokolatlan és egyoldalú előnyt, az ügyfél számára pedig indokolatlan és egyoldalú hátrányt jelentett. A szerződési feltétel sérti az „átláthatóság elvét”, mert az ügyfél a szerződés megkötésekor nem láthatta előre, hogy milyen terhekre számíthat a jövőben. Az egyoldalú alperesi szerződésmódosítások tartalma előre nem kiszámítható és nem kontrollálható. A „szimmetria elvét” pedig azért nem teljesíti a megsemmisített feltétel, mert a bíróság szerint a szerződés azt nem biztosította az ügyfél számára, hogy pozitív változások esetén kedvező szerződésmódosításra kerülhessen sor.
A Debreceni Törvényszék egy harmadik rendelkezést is érvénytelenített a szerződésben, amely a többletterheket érinti. A bíróság kimondta: a bank a felmerült plusz költségeket nem háríthatja át a felperesre, így azt nem is követelheti tőle.
A kifogásolt három passzus semmis, tehát a szerződés 2008-as megkötésétől számítva, a három érvénytelenített rendelkezés alapján a bank semmit nem követelhet a felperestől.
Az ítélet még nem jogerős.
Debreceni Törvényszék