1987-ben érettségiztem a berettyóújfalui Arany János Egészségügyi Szakközépiskolában, és ezt követően helyezkedtem el a helyi kórház szülészeti-nőgyógyászati osztályán. Jelenleg is itt dolgozom, mint szülésznő. 1988-ban végeztem a szülésznőképzőt, majd később az OKJ-s képzésen vettem részt. 1998-ban Nyíregyházán, az Egészségügyi Főiskolán szereztem diplomát. Feladataim közé tartozik többek között az anyák segítése a várandósság, a szülés során, a gyermekágy időszakában, továbbá a nőgyógyászati osztályon fekvő betegek ápolása.

  

 

Pályaválasztásomban motivált, hogy dédnagymamám okleveles, községi bába volt a múlt század ’20-as, ’30-as éveiben. A fennmaradt dokumentumok, tárgyak (bábakönyv, oklevél, bábatáska néhány eszközzel) kisiskolásként felkeltették érdeklődésemet a szülészet iránt. Szakközépiskolai tanulmányaim tovább erősítették a vágyat bennem, hogy szülésznő legyek.   

  

 

A szülésznői tevékenységet régen is „lélekkel teli kézműves mesterségként” tartották számon. Míg tizenévesként a szülés misztériuma, felnőtt fejjel annak emberi, lelki vonatkozása érintett meg. Azt szerettem volna, ha munkámmal segítségére lehetek az olykor nehéz pillanatokban lévő anyáknak - abban, hogy a szülést ne csak fájdalomként, hanem örömként is éljék meg. Közel 25 éve ezzel a szemlélettel végzem a munkámat.

  

Úgy gondolom, ez több mint foglalkozás, szülésznőként csak elhivatottsággal lehet dolgozni. Aki ezt a szakmát választja, el kell fogadnia, hogy nincs vasárnap, ünnepnap, és itt éjszaka is dolgozni kell. Jelenleg a magyar egészségügy komoly problémákkal küszködik. Főként anyagi természetű dolgok okoznak olykor nehézséget. A dolgozók túlterheltsége, az anyagi megbecsülés hiánya okozza többek között, hogy sokan külföldön vállalnak munkát.

 

  

Több ismerősöm is dolgozik határainkon kívül. Ők egyértelműen azzal magyarázzák ezt, hogy a külföldi munkakörülmények és főként a fizetések miatt érdemes kint elhelyezkedni. Engem ide köt a családom, az ismerőseim, a baráti köröm. Egyelőre nem tervezek külföldi munkavállalást. Magyar emberként ide kötődöm.

 

  

Fontos a bizalom, az empátia, s az, hogy ne csak a testi, hanem a lelki problémákra is odafigyeljünk. Úgy érzem, sok esetben segít egy jó szó, egy kis biztatás. Egy mosoly és egy kézszorítás a kiszolgáltatottságot oldja. Itt Berettyóujfalu szülészet-nőgyógyászati osztályán elnyertük a betegek bizalmát,amit bizonyít a következő tény is; Az Év Szülészete címre lehetett pályázni tavaly, három kategóriában: szülőszobai ellátás, gyermekágyi- és újszülött-ellátás, felszereltség és környezet. A díj odaítéléséről maguk a szülők dönthettek internetes szavazáson. Országos összesítésben a 29 szülészet közül a Gróf Tisza István Kórház szülészete a 9. helyen végzett, megelőzve a debreceni Kenézy Kórház, illetve a Klinika szülészetét. Ez az eredmény önmagáért beszél.

 

  

  

Felemelő érzés, amikor azok a leendő szülők kérik segítségemet, akiknek a születésénél valamikor én segédkeztem. Gyakorta fordul elő, hogy azok a szülők, akikkel régen nem találkoztam (akár húsz év távlatából is) büszkén mutatják be gyermekeiket, és megkérdezik: emlékszel még? Gyermekeiknek pedig mosolyogva mutatnak be úgy, hogy „ő segédkezett akkor, amikor világra jöttél”. Ezeket a kitörölhetetlen pillanatokat nagyon sok ajándékba kapott babafotó őrzi.

 

 

A dédnagymama oklevele, amely a két aláírás miatt is értékes: Tauffer ( a szülészeti ügyek miniszteri biztosa ) vezette be a világon elsőként  a szülészeti statisztikát ( rendtartást ), innen erednek a különböző statisztikai beszámolók.  Konrád Márk pedig az  intézmény igazgatója volt .                                                                                                                                                

Hozzászólások