Fotó: computerworld.hu
Kilépünk a főiskola vagy egyetem kapuján, diplománk a kezünkben. Mély sóhaj, igen ez már a miénk, mi dolgoztunk meg érte. Kevéssé sejtjük, hogy az igazi munka még ezután következik számunkra - egy olyan munkahelyet találni, ahol igazán jól, otthon érezzük magunkat.
Hányszor halljuk, nincs annál nagyobb ajándék, amikor az ember azt csinálhatja, ami szíve vágya és meg is tud élni belőle. Gyakorlatban megszerezni ezt mára egyre ritkább, fennmaradni még nehezebb! A papír, képzettség, tehetség egy dolog, hogy célt érjünk, kell háromszoros erő, kitartás és hit. Ismerőseimmel úgy írjuk ezt le, mint, akik beléptek egy folyosóra, amely végtelenül hosszú, és oldalt kis résnyire ajtók vannak nyitva, és kikukucskál rajtuk egy apró fénysugár. Mindenhová be kell nyitnunk, és meglátjuk, mennyi záródik be előttünk. Sejtjük, talán pont az utolsó lesz, amely teljes fényével végre mögöttünk záródik be, de tudjuk a folyosót akkor is végigküzdjük!
Utánajártam, milyen lehetőségei vannak egy pályakezdőnek képzettségének megfelelően elhelyezkedni, hogyan lát neki ma egy friss diplomás az álláskeresésnek.
Alanyaim hosszabb-rövidebb ideje, mind keresik még a megfelelő munkát, bár „önkéntesként” vagy szakmájuktól eltérően egyesek már dolgoznak valahol.
Szabolcsi Gabriellával és Barabás Fruzsinával együtt végeztünk idén nyáron az egyetemen, és szinte egyszerre kezdtünk neki a munkakeresésnek. Rangász Ottó már első egyetemi évétől keresi a munkát, konkrét elképzeléseit követi és már van tapasztalata az állásinterjúk, castingok terén. Czibere Éva is serényen keresgél, és szintén több helyen próbálkozott már. A többiekhez mérve, ő azt vallja az elején a lényeg valahol elhelyezkedni, és úgyis van betanulási folyamat. Érdekes megfigyelni, hogy valaki szerint a munkáltatók nézik a gyakorlatot, tapasztalatot, mások szerint annyira nem.
Természetesen ez munkahelyfüggő, és az is, hol, hogyan kezelik a pályakezdőket. Mindenki szeretne saját végzettségének megfelelően elhelyezkedni, de mint mondják, ma már ismerős segítsége nélkül és a mai piaci helyzetet elnézve ez rendkívül nehéz. Azonban bizakodóak, előre tekintenek, és nem adják fel!
Mióta keresel pontosan munkát?
Gabriella: A nyáron láttam neki a munkakeresésnek, amikor befejeztem az egyetemet. Ha őszinte akarok lenni, nagy erőkkel nem kezdtem neki, mert a szüleim is egyetértettek abban, hogy az „utolsó nyaramat” élvezzem még ki, hiszen, ki tudja-, lehet nem vár több nyári szünet, vakáció. Komolyabban augusztus végén, szeptember elején mélyedtem bele az álláshirdetésekbe.
Ottó: Már az egyetem első. éve alatt is próbáltam a szakmához megfelelő állást keresni, de mivel ez média, így nem mindig állásinterjúkba ütközöm, hanem castingok-ba, ahol rengeteg ember közül választanak ki 1-et, vagy nagyon keveset.
Fruzsi: Konkrétan 2013 júniusától keresek munkát, akkor szereztem meg ugyanis a diplomámat a főiskolán.
Évi: Körülbelül 1 hónapja keresek munkát.
Milyen módszereket használsz a munkakeresésre?
Gabriella: A napilapok „Munkát kínál” rovatát mindig átböngészem, illetve internetes oldalakon szoktam keresgetni az állások között. Volt már példa arra is, hogy egy üzletben akadt meg a szemem egy-egy hirdetésen, és bizony az ismerősöktől is meg kell, hogy kérdezzem, nem tudnak-e valamilyen, a szakképzettségemhez megfelelő munkát. Úgy gondolom, hogy nem elég csak keresni, hiába van képzettséged, tehetséged vagy képességed, ma már kimondatlan tény, ha nincs szerencséje vagy egy ismerőse az embernek, aki tud könnyíteni a munkakeresésben, úgy nagyon nehéz egy kezdőnek bárhol is elhelyezkedni, főleg saját területén.
Ottó: Eddigmég csak az internetet használtam.
Fruzsi: Általában az internetet használom a munkakereséshez, hiszen itt minden nap frissítik az álláslehetőségeket, valamint naponta több száz munkát tesznek közzé. Néha természetesen az újságban is elolvasom az álláshirdetéseket.
Évi: Leginkább az internetet és személyes utánajárást választom, de az ismerősök ajánlásait is szívesen veszem.
Attól függően, hogy melyik módszert használtad már a keresgélésnél, melyik vált be a legjobban?
Gabriella: Mivel még nincs munkám, így nem tudom azt kijelenteni, hogy nekem az internetes álláshirdető oldalakon történő munkakeresés a legjobb. De talán az ismerősök által közvetített álláshirdetésekkel vagyok a legjobban megelégedve, az eddigi tapasztalataim azt mutatják. Ha az ismerősöktől hallok valamit, vagy az ismerősöm maga ajánl fel munkát, lehetőséget arra, hogy a jövőben nála dolgozhassam, az általában bejön.
Ottó: Mivel eddig csak a netet használtam, nem tudok széleskörűen véleményt mondani, de nekem az említett módszer eddig mindig bejött. Mindig van új, érdekes, friss.
Fruzsi: Nekem az internetes álláskereső oldalak váltak be a leginkább, hiszen ott egyszerűen és gyorsan lehet jelentkezni egy adott állásra.
Évi: Nekem az, hogyha személyesen megkeresem a céget vagy érdeklődöm, még inkább kifejező az, hogy az embert érdekli az a munka.
Mennyire fontos neked az, hogy a saját szakmádban, végzettséged szerint helyezkedj el?
Gabriella: A legfontosabb az lenne- és gondolom ezzel mindenki így van, hogy a szakmámban, az álmaim szerint helyezkedjek el, de sajnos erre igen kevés esélyt látok.
Ottó: Maximálisan! Máshogy nem tudom elképzelni az életem.
Fruzsi: Nem tartom törvényszerűnek, hogy valaki csak azon a területen helyezkedjen el, ami a végzettsége. Ha kapnék egy számomra jó állást teljesen más területen, akkor is elvállalnám, mert a végzettségemen kívül más szakterületek is érdekelnek.
Évi: Nagyon fontos lenne, elvégre csak azért tanul az ember „x” évet, mert azon a területen szeretne elhelyezkedni. Természetesen az elején még „bármilyen” azzal kapcsolatos, vagy őt érdeklő állásnak örül az ember. Mindenhol el lehet kezdeni, ahonnan van feljebblépési lehetőség.
Véleményed szerint mennyire fontos a munkáltatóknak, hogy a diploma már a kezedben van, vagy inkább a gyakorlati részt és a tapasztalatot nézik?
Gabriella: Eddigi tapasztalataim során azt mondhatom, hogy a munkáltatókat nem érdekli az, hogy a diploma a kezemben van. Sokszor nem is kérdezik, hogy hol végeztem, vagy ha megkérdezik, pár perc után újból felmerül az, hogy „Milyen szakon is végeztél?” Abszolút a teljesítményre és a gyakorlatra támaszkodnak a munkáltatók.
Ottó: Az én szakmámban semennyire. A többség, aki itt dolgozik és nem a háttérben, nincs is meg a megfelelő szakmai végzettsége.
Fruzsi: Sajnos egyre több helyen azt tapasztalom, hogy legalább 3-5 éves tapasztalatot kérnek a munkavállalóktól és nem gondolnak a friss diplomásokra. A másik negatívum pedig az, hogy a legtöbb helyre csak olyan embereket keresnek, akik gyakornoki státuszban dolgoznának az adott cégnél, magyarul fizetséget nem kapnának a munkájukért, hiába dolgoznának annyit, mint a cég valamelyik, már bejelentett alkalmazottja.
Évi: Én úgy vettem észre, hogy nagyon fontos nekik a végzettséget igazoló dokumentum. A gyakorlatot, ahogy én tapasztaltam, annyira nem nézik, hiszen ha valahol sikerül elhelyezkedni, akkor ott úgyis van egy betanítási folyamat. Az, ha közöljük mi, kezdők, hogy ehhez értünk, mert már kipróbáltuk és van benne tapasztalatunk, azt örömmel hallják és veszik, de nem amiatt vesznek fel, hanem a végzettség (jelen esetben pl. diploma megléte miatt). Persze ez azért munkahely függő, valahol pedig pontosan a 3-5 év előzetes tapasztalat megléte a mérvadó.
Mit üzennél azoknak, akik most pályakezdők?
Gabriella: Igazából nem tudom, mivel még én magam is pályakezdő vagyok. Sok kitartást kívánok nekik, és hogy ne adják fel!
Ottó: Ha a saját szakmám pályakezdőinek kéne, akkor azt, hogy minél több castingra és állásinterjúra járjanak el, adják mindig százszázalékosan önmagukat, de tanuljanak rengeteg szakmai dolgot, nem árt, ha casting-ismereteket is, amivel megtanulják a megfelelő kiállást és, hogy miként tudják bemutatni az összes „arcukat” 2 percben egy stáb előtt.
Ha pedig általánosságban kéne, akkor: Ne adjátok fel, a befektetett munka meghozza gyümölcsét, anélkül, hogy külföldre mennétek!
Fruzsi: Mivel jelenleg magam is az vagyok és tudom, hogy mennyire nehéz az álláskeresés, így minden pályakezdőnek azt üzenném, hogy legyen kitartásuk ahhoz, hogy megtalálják álmaik állását illetve, hogy ne adják fel céljaikat!
Évi: Kitartás! Legyen önbizalmuk és az elején (annyira) ne válogassanak, fogjanak meg minden lehetőséget!
Fotók: profession.hu