artand001bakonszeg001darvas001komadi001korosszegapati001magyarhomorog001mezosas001nagykereki001szentpeterszeg001tepe001ujiraz001vancsod001

Nagy László fogtechnikusként és képviselőként is dolgozik, nem mellesleg ő a Berettyóújfalui Sportegyesület elnöke – segítségével belepillanthatunk egy megyei focicsapat életébe, s azt is megtudhatjuk, hogy melyik olimpiai bajnokunk helyett állt be anno az FTC elleni meccsen.

 
Kezdjük a közeli múlt felidézésével: a BUSE 1911-ben alakult, igazán emlékezetesre sikeredett tavaly a századik születésnap megünneplése; emlékművet avattatok, s az ötszörös bajnok DVSC-TEVA is elfogadta a meghívásotokat.
 
Nagyon jól sikerült, huszonöt településen hirdettük meg, végül kétezer-ötszázan jöttek el. Kevés időnk, alig három hetünk volt a szervezésre, alkalmazkodnunk kellett a Lokihoz is. A Loki erős kerettel érkezett, megtiszteltek minket azzal, hogy komolyan vették a mérkőzést, másnap még a Nemzeti Sportban is megjelent a meccs eredménye. Nagyon sokan segítettek, ráadásul a derecskei öregfiúkhoz hasonlóan a DVSC is ingyen jött el, külön köszönet mindenkinek, aki valamilyen módon segített.
 
100 éves a BUSE és az újfalui futball címmel könyv is készült a centenáriumra, amelynek minőségét jelzi, hogy a világhírű FourFourTwo labdarúgó-magazin magyar kiadása maximális pontszámra értékelte. A kiváló debreceni sporttörténész, Sándor Mihály a könyv szerzője. Miért pont ő?
 
Körülbelül két évvel ezelőtt volt a Buzánszky Jenő nap Újfaluban, Sándor Mihály is itt volt. A Bella Costa étteremben beszélgettünk vele Szeifert Ferenc polgármester úrral, aki akkor volt a BUSE elnöke (összesen hat évig), és Sándor Mihály olyan fantasztikus anekdotákat mesélt a BUSE-ról, hogy mindenki meglepődött; soha nem hallott történeteket osztott meg velünk, látszott, valóban ismeri a berettyóújfalui futballt. Polgármester úr azonnal felkérte Sándor Mihályt, hogy írja meg a BUSE könyvet – Sándor Mihályról tudni kell, van kötődése is, édesapja itt szolgált, ő maga itt is született és ez az ötödik sportkönyve. Két év alatt el is készült a könyv – voltak nehézségeink, hiszen mindenképpen el kellett készülnie a centenáriumi ünnepségre, csak sajnos anyagi gondok miatt addig még nem adták ki. Nagyon boldogok voltunk, hogy sikerült, köszönet a két alelnöknek, Bokor Sándornak és Mezei Józsefnek! Háromszáz példányt nyomtak a könyvből, egyelőre kizárólag a BUSE büféjében kapható, mondhatom, fantasztikus könyv! Egy igazi berettyóújfalui csoda! 
 

Hogyan lettél a BUSE elnöke? Milyen elfoglaltságokkal jár egy megyei első osztályban szereplő focicsapat vezetése? Publikus a csapat éves költségvetése?

 
2010 decemberében hívtak föl, hogy felmerült a nevem, kérdezték, vállalnám-e a BUSE vezetését. Aztán januárban összeült az elnökség, úgy éreztem, támogatnak, ezért elvállaltam. A legnehezebb munkát mindig a szakosztályvezető végzi, őt Kártik Józsefnek hívják. Ő van napi kapcsolatban a játékosokkal, az elnökség tagjaival, munkatársainkkal, ő intézi az egyesület ügyes-bajos dolgait – az operatív munkát igazából ő végzi. Az én legfontosabb feladatom menedzselni a csapatot, szponzorokat felkutatatni, valamint kapcsolatot tartani a játékosok és a vezetőség között - az egyesület zavartalan működtetésének feltételeit igyekszem biztosítani. A város 2011-ben 10 millió 400 ezer forintot szavazott meg a sport támogatására, ebből 2 millió 300 ezer forint jut a BUSE-nak, amihez még kalapoznunk kell vállalkozóknál, hogy minden számlát ki tudjunk fizetni.
 
Hat szezont húzott le a csapat az NB III-nak megfelelő harmadosztályban, majd a 2011/2012-es szezont már a megyei bajnokságban kezdte a BUSE. Lenne igény a feljutásra?
 
Igény biztosan lenne, de ez elsősorban anyagi kérdés, egy jobb szerepléshez több pénz is kellene. Sajnos bevételünk nagyon kevés van, kevesen járnak – átlagban körülbelül százan - a meccsekre, ez részben betudható annak, hogy az NB III-ban nem szerepeltünk valami sikeresen, de az is látható, hogy visszaesett a futballmérkőzések nézettsége mindenhol az országban, talán Európában is. Nagyon szeretném, ha visszatérne a korábbi szépszámú közönségünk, mert csak a miénk a város legnagyobb, legrégebbi egyesülete, ahol 150 gyermek sportol!
 
 
15 forduló után a negyedik helyen álltok, 9 győzelem, 2 döntetlen, 4 vereség a mérleg, 39 lőtt, 23 kapott gól. Reális ez a szereplés?
 
Vékony Sándor kiváló tanárember lett a felnőtt csapat edzője, s a korábbi NB-s ificsapatra épülve - kiegészülve a régebbi rutinos játékosokkal - egy nagyszerű BUSE van kialakulóban. Lelkesek, ügyesek, tehetségesek – akár még dobogós helyen is végezhetünk; sőt mivel a jelenleg első Sárrétudvari nem biztos, hogy vállalja, így akár még a második helyen végezve is elérhető a feljutás. Ha lesz pénz, akkor ismét lehet NB III-as csapatunk.
 
Korábban fociztál is a BUSE-ban, de amúgy is ezer szállal kötődsz a városhoz.
 
Itt születtem Újfaluban, itt jártam iskolába, itt tanultam a kórházban, amikor még volt fogtechnikai laboratórium. Tíz évet lehúztam – 1983 és 1993 között - a BUSE-ban, komoly sérülésem, sípcsonttörésem volt. A gyógyászat nálunk akkoriban nem állt a helyzet magaslatán, sokat kihagytam; Maradona ugyanezzel a sérüléssel két hónap múlva már focizott, én meg egy évet kihagytam…Ez volt 1986-ban.

1991-ben pedig egy BUSE-Ferencváros barátságos mérkőzés volt, játszottál te is. Az akkori Fradi nagyon erős volt, ráadásul szinte az alapcsapatukkal érkeztek – a zöld-fehérek ugyan simán nyertek, de harmincharmadik percig ti vezettetek!

 
1-0 ide, aztán 11-1 – oda. Úgy volt, kezdő leszek, aztán jött Bujdosó Imre olimpiai bajnok, így ő játszott helyettem, de aztán én is beálltam az ő helyére.
 

Szurkolsz esetleg valamelyik más csapatnak idehaza?

Gyerekkorom óta Újpest-szurkoló vagyok. Külföldiek közül: Real Madrid, Manchester United és az Internazionale.  A napjaimat azzal kezdem, hogy elejétől végéig elolvasom a Nemzeti Sportot. HAJRÁ BUSE!

 

You have no rights to post comments