Pedagógus pályafutásának 46 esztendejéből 39 évet vezető beosztásban töltött, 16 évet igazgatóhelyettesként, 23 évet igazgatóként. 1985-től 20 évig irányította a város legújabb iskoláját, az 5-ös számú Általános Iskolát, amely vezetése alatt vette fel a II. Rákóczi Ferenc nevet. Négy unoka boldog nagypapája, aktívan tölti a nyugdíjas napjait. Portörő Miklóssal pedagógusi munkásságára emlékezünk.

Miért lett pedagógus? Hol kezdte a pályáját?

Álmosdon kezdtem a pedagógusi pályámat 1959-ben és 16 évig tanítottam ott. Valójában én nem akartam pedagógus lenni, illetve nem tudtam, hogy mi is szeretnék lenni, nem volt semmiféle elképzelésem, jellemző érdeklődésem. Testvérem már elvégezte a tanítóképzőt, amikor én befejeztem az általános iskola 8. évfolyamát.

Ő azt mondta, - osztályfőnökömmel együtt - menjek én is oda. Felvettek és valahogy kezdtem ráhangolódni, „ízlelgetni” a pályát. Már 16 éves korunkban elkezdtük a tanítást a gyakorlóiskolában, ahol nagy tudású tanítók irányítottak, segítettek bennünket. 1966-tól igazgatóhelyettes voltam, közben (1962 és 1966 között) Egerben a tanárképző főiskolát is elvégeztem, ahol testnevelés-biológia szakos diplomát szereztem.

Hogy került Berettyóújfaluba?

Akkoriban két testnevelő tanári állást hirdettek meg itt Berettyóújfaluban. Feleségemmel - ő korábban már itt tanított - 1975-ben megpályáztuk és megkaptuk a meghirdetett testnevelő tanári állásokat. Ide költöztünk 3 gyermekünkkel. Feleségem az egykori Zalka Máté Szakközépiskolába került, az óvónőképző tagozathoz, én a volt 1. Számú Toldi Miklós Általános Iskolához. 10 évig voltam ott! Nagyon szerettem ott is tanítani. 1976-től 1982-ig igazgatóhelyettes, majd 1985. augusztus 1-ig igazgató voltam.

Nagyon sok tanuló járt oda, az üzemek létrejöttével sok család költözött be a környékről. Csak úgy fértünk el, hogy 2 hetente váltotta egymást az alsó és a felső tagozat a délelőtti és délutáni tanításban. Több mint 770 fő volt az iskola létszáma. Már tanítottunk a pincében, a TITÁSZ sportcsarnokában, a bank régi épületében, a 2. számú Általános Iskolában, noha ott is zsúfoltság volt.

Meséljen az 5-ös számú Általános Iskola "születéséről"!

A Városi Tanács Művelődési Osztálya - megyei javaslatra - megbízást adott az új iskola vezetésére, s mint testnevelő szakos tanár, felkértek, szervezzem meg, hogy az iskola testnevelés tagozatos iskolaként induljon és működjön. Ennek a szülők is nagyon örültek. Noha még iskolát nem „indítottam be”, de örömmel vállaltam és nagy kedvvel láttam hozzá a szervező munkához.

Alig vártam, hogy átadásra kerüljön az iskola, hogy megszűnjön a váltott rendszerű tanítás. Elsődleges feladatok között arról kellett gondoskodnom, hogy évkezdésre biztosítva legyenek: a tárgyi, dologi, technikai feltétek. (tanulói padok, székek, berendezések, felszerelések, eszközök, anyagok, stb.)

Biztosítani kellett a személyi feltételeket is, hiszen új munkaerőre, új pedagógusokra is szükség volt. 11 helyről jöttek új pedagógusok. Komoly egyeztetésre volt szükség, hogy az 1-es és 2-es számú iskolákból mely évfolyamok, osztályok, milyen létszámmal kerülnek át. Figyelembe kellett venni, hogy a testvérek egy iskolában maradjanak.

A 2. számú iskolából hat osztály (hat évfolyam), az 1. számú iskolából 7 osztály (hét évfolyam) jött át és a két első osztály tanulóit már mi vettük fel. Közülük az egyik testnevelés tagozatos osztályként működött. A szülők segítségével rendeztük be a termeket, ők „cipelték” fel az emeletekre a padokat, a székeket, asztalokat, szekrényeket is. Augusztus végére minden a helyén volt, megtörtént az iskola ünnepélye, „hivatalos” átadása.

És végre becsöngettek...

1985. szeptember 1-jén 15 osztállyal, 477 tanulóval, 32 pedagógussal, 2 adminisztratív dolgozóval megkezdődött a tanév, az új, 5. számú iskolában. Így kerültem én is először olyan iskolába, ahol tornateremben is taníthattam, mert sem Álmosdon, sem az 1. számú iskolában nem volt tornaterem.

Volt olyan tanév is, amikor 511 fő volt a tanulói létszám. Többször előfordult, hogy nem tudtunk felvenni év közben hozzánk jelentkezett gyermeket, mert nem fért el több ülőhely, tanulói pad a tanteremben. Sok olyan 8. évfolyamos osztályunk volt, ahol 64-66 tanuló ballagott az iskolából. 20 éven át testnevelés tagozatos iskolaként működtünk, de néhány év után az alsó tagozat minden osztályába bevezettük a mindennapos testnevelést.

Hogyan fejlődött az iskola, az iskola közösségi élete?

Számos feladat várt ránk, amelyet meg kellett oldani és ebben jó együttműködést tanúsított a nevelőtestület minden tagja, a gyerekek és a szülők is.

• bevezettük a „Kitüntető címek” adományozását, év végén külön díjaztuk évfolyamonként a tantárgyak és az egyéb versenyek legjobbjait,
• megalakítottuk az iskolai diák sportkört, melynek külön zászlója is volt és testnevelés tagozatos osztályok 8. évfolyamos tanulói év végén erre is rákötötték a ballagási szalagjukat,
• megépítettük az iskolai futópályát szülők és tanulók közreműködésével
• megalakítottuk az iskolai diákönkormányzatot,
• létrehoztuk a „Szülők az Iskoláért” Alapítványt,
• évente kétszer ”tanítás nélküli munkanap” keretében megrendeztük az iskolai sportnapot, amelyen minden tanuló részt vett,
• létrehoztuk a „Suli Újságot” amelynek szerkesztésében a tanulók is részt vettek.

Milyen rendezvények, versenyek gyarapították az iskola hírnevét?

• az alapkészségek fejlesztése, erősítése érdekében versenyt hirdettünk a város iskolái részére az alsó tagozatos évfolyamokban,
• több éven keresztül mi rendeztük meg a városi szintű Kazinczy-versenyt,
• iskolánk adott otthont a körzeti, s többször a megyei KRESZ versenyeknek,
• megyei szinten hirdettük, rendeztük meg az „ARANYTOLL” helyesíró versenyt 5-6. és 7-8. évfolyamos tanulóknak, valamint a
• „Miénk a tudás” komplex tanulmányi versenyt a 4. évfolyamos tanulóknak matematika, magyar nyelv és irodalom, valamint környezetismeret tantárgyakból.

Kevés olyan település van a megyében, amelynek iskoláiból ne jöttek volna ezekre a versenyekre.

• Iskolánk választott elsőként „névadót” ( A Toldi Miklós Általános Iskola után),
• mi szerveztük először a tanulói disco-kat.

Mikor vette fel az iskola a II. Rákóczi Ferenc nevet?

Javaslatomra nevelőtestületi és tanulóközösségi véleményezése mellett 1995-ben vettük fel a fejedelem nevét. Akkor a jelenlegi rendőrség melletti parkban már ott állt a Búza Barna szobrász által készített II. Rákóczi Ferenc mellszobra, amelyet soha senki nem méltatott arra, hogy ”megemlékezzenek” róla. Én megkértem Szeifert Ferenc akkori polgármester urat, hogy az önkormányzat adományozza a szobrot az iskolának. Az egyik szülő traktorral hozta el az alkotást.

Nagyon féltem, hogy eltörik, megsérül, de szerencsére baj nélkül el tudtuk szállítani és elhelyeztük a már előre elkészített területre, az iskola bejárata előtt, s azóta is „fogadja” a tanulókat, a pedagógusokat, az iskolába látogatókat.

1995. október 15-én, délelőtt ünnepélyes keretek között a fejedelem szobra előtt az iskola 476 tanulója és a pedagógusok a Rákóczi-induló zenéjére egyszerre tűzték fel a „Rákóczi-jelvényt”, amelyet előzetesen készíttettünk.

Azóta kötődik névadónkhoz a Rákóczi-bál, amelyen sok szülő, volt tanítvány vesz részt. Az iskola egyik legszebb ünnepe a ballagás volt, ekkor adtuk át a Rákóczi-díjat, a kitüntető címeket, illetve a kitűnő, vagy jeles tanulmányi eredményt elérőknek a bizonyítványt. 2004-ben indítottuk el a „Rákóczi- Iskolák ” megyei találkozóját, tanulóknak, pedagógusoknak szóló programmal. Hét iskola viseli a fejedelem nevét. A megállapodás szerint évente más-más iskola tartotta a találkozót. Az első három találkozót sikerült is megtartani, de utána „elbukott”, mint a Rákóczi-szabadságharc –t ette hozzá mosolyogva az egykori iskolavezető.

Kik kaphatták, kaphatják az iskola által alapított Rákóczi-díjat?

A díj a nevelőtestület által adományozott legmagasabb iskolai szintű kitüntetés. Azok a tanulók kaphatják, akik a nyolc év alatt minden évfolyamot kitűnő eredménnyel végzik példás magatartással, szorgalommal, akik a legtöbb kitüntető címet szerzik a tantárgyakból, akik a legeredményesebben szerepelnek a különböző szintű, tanulmányi-, kulturális versenyeken. Illetve kiemelkedő sporttevékenységükkel erősítik az iskola jó hírnevét.

Ön kapott- e díjat, kitüntetést pedagógusi pályafutása során?

1o évig voltam elnöke a városi Diáksport Bizottságnak, ezért kaptam a városi önkormányzat Sport Bizottságától elismerést, 10 évig a Hajdú-Bihar megyei Diáksport Szövetség elnökségi tagja voltam, ezért is kaptam kitüntetést, illetve a „Tanuló ifjúság testi neveléséért” kitüntető címet kaptam a Magyar Diáksport Országos Szövetsége Elnökségétől, és az „Oktatásügy Kiváló dolgozója” cím „birtokosa” is vagyok.

Mi motiválta a mindennapok során?

Alapvető feladatnak tartottam, hogy a gyerekeknek olyan körülményeket biztosítsunk, amelyben jól érzik magukat, hogy a közös tevékenységeinkkel kötődjenek ők is az iskolához. Nekem fontos volt, hogy mindig rend legyen az iskolában! Szerettem tudni mindenről, gyakorlatias voltam! Az iskolai élettel, a tanulói tevékenységgel kapcsolatos eseményeket, különböző információkat a hetente két alkalommal tartott úgynevezett „sorakozón” ismertettük a tanulóközösséggel. Fontosnak tartottam ezt a fajta információközlést a diákok és a pedagógusok között is.

A reggeli sorakozókon így köszöntöttük a tanulókat: „Jó reggelt kívánok”!

Ők így válaszoltak. „Erőt, egészséget”!

Ezt ők döntötték el, hogy ez legyen a köszöntésük testnevelés szakos iskolaként.

Mit jelent, mit jelentett Önnek az iskola?

46 évet töltöttem el a pedagógus pályán! Nagyon sok szép emlékkel, bővülő, formálódó tapasztalatokkal. Mindenhol nagyon szerettem lenni, dolgozni! (Álmosdon, a berettyóújfalui 1. számú iskolánál). Szerettem a munkámat, szerettem a gyerekeket. De a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolánál eltöltött 20 esztendő mégis pedagógus pályám legfontosabb, legértékesebb, legszebb idejét jelentette.

Itt vezetőként a kezdetektől arra törekedtem, hogy a tartalmi munkával igazoljuk az iskola létrejöttének szükségességét, alakítsuk ki arculatát, hogy a szülők bizton számíthassanak ránk gyermekük beiskolázásakor, 8 éven át. Az első tanévben az mondtam a nevelőtestületnek: „Kollégák! Ennek az iskolának még nincs múltja, de remélem lesz jövője! Jól kell tehát működnie és lesz majd múltja, története”.

Úgy érzem, 20 esztendő alatt megalapoztuk az iskola jövőjét! Nagyon jó pedagógusok voltak, vannak itt! Magam is formálódtam általuk, a gyerekek által. Éltető erők voltak számomra! Tanulóink közül nyolcan testnevelő tanárok lettek (azóta bizonyára többen), s nagyon sokan főiskolai, egyetemi diplomát szereztek.

Az iskolában általában napi 10-12 órát tartózkodtam! Kevés szombat, vasárnap telt úgy el, hogy ne mentem volna be (versenyek, rendezvények, más szervezetek programja, stb.). Rendszeresen bejártam nyári, őszi, téli szünetekben is. Sokszor kellett karbantartói munkát végeznem. Furcsa módon mindig olyankor történtek meghibásodások - elromlott valamelyik WC-tartály, szél fújta ki a rosszul záródó ablakokat, csapódtak, dörömböltek a tantermi ajtók, ázott be a tornaterem, különböző helyiséget bérlők rosszul zárták a bejárati ajtókat - amikor sem karbantartó, sem takarító nem volt az iskolában. Szükségessé vált a rendbehozatala, a felújítása. Örömmel láttam, hogy gyönyörűen felújították a 25 éves évfordulóra. Az iskola a második otthonom volt!

Tartja-e a kapcsolatot a jelenlegi tanárokkal?

2005-ben mentem nyugdíjba! Azóta több kollégám is nyugdíjas lett. Bár hívnak rendezvényekre, versenyekre, jeles alkalmakra, és ha tehetem el is megyek. De valójában nem szoktam csak úgy bemenni, mert tudom, hogy szünetekben is mindenkinek sok dolga van. (ügyeletes, szülők várják, tanulók ügyeit intézik, készülnek a következő órára, stb.) Nagyon szép az iskola belsőleg is, az udvara is igazi kis sporttelep, gondozott!

Mivel tölti nyugdíjas napjait? Számos városi rendezvényen vesz részt, miért tartja ezt fontosnak?

Nem unatkozom! Érdekelnek a helyi események, rendezvények. Tartalmas programok, nívós kulturális rendezvények, előadások vannak, amelyeket kiváló szakemberek szerveznek, vezetnek. Sajnos nem mindig tudok elmenni mindenhová.

A Tájak-Korok-Múzeumok Egyesületének van Berettyóújfalui Tagcsoportja, mely már 25 éve tevékenykedik. Évente 5-6 kirándulás, 1 napos, 2 napos, 3-4 napos, valamint évente 3-4 rendezvény, találkozó képezi a tagcsoport fő programját. Nyolc éve tagcsoportvezetőként, ügyintézőként segítem, működök közre. 2012-ben elkészítettem a tagcsoport 20 éves Jubileumi Évkönyvét (készülőben a kiegészítő 25 éves is). Tájékoztatom a tagságot városi rendezvényekről, kapcsolatunk van a Hajdúhadházi Tagcsoport Baráti körével is. Készülök megírni az iskola 20 éves történetét, tervezek egy kiadványt „Játék a szavakkal, játék a betűkkel” címmel.

Három gyermekünk van. (2 lány, 1 fiú, 4 unoka (3 lány, 1 fiú). Hétvégi házunkban, kertünkben a Sárostó-kertben szívesen töltjük az időnket. Szükségünk van rá. Feleségemmel rendszeresen kijárunk, kertészkedünk, tevékenykedünk, munkálkodunk kora tavasztól, késő őszig.

Fotók: Magánarchívum / Berettyóújfalui II. Rákóczi Ferenc Rákóczi Ferenc Általános Iskola

You have no rights to post comments