A Berettyóújfalui Arany János Gimnázium, Egészségügyi Szakképző és Közgazdasági Szakközépiskola kirándulást szervezett Ausztriába - Szűcsné Csontos Katalin, a szervező beszámolója
Eltelt egy év és megint útra keltünk. Itt hagytuk kicsiny hazánkat, hogy a nyugati határt átlépve felfedezhessük a világ más csodáit.
Óvodások, általános iskolások, gimnazisták és felnőttek, összesen negyvennégyen a felfedezési vágytól égve szállt fel a buszra 2013. október 27-én hajnali háromkor a gimnázium előtt. Senkit sem zavart a korai kelés, hiszen ez együtt jár a kirándulással. Többen le sem feküdtek előző éjszaka, a hosszú út úgyis kínált lehetőséget a pihenésre. A nyolc órásra tervezett utat hét óra alatt tettük meg, így első állomásunkra fél 11-kor érkeztünk. A reggelit ugyan lekéstük, de a desszert bármikor jöhet: csoki bonbonok minden mennyiségben. Bad Tatzmannsdorfban (Tarcsafürdőn) működik egy pralinékat gyártó manufaktúra. Egy Amszterdamból áttelepült holland házaspár honosította itt meg a bonbongyártást több, mint 10 évvel ezelőtt. Felvetődik a kérdés, miért hagyták ott a cölöpökre épült pezsgő nagyvárost egy aprócska faluért? Kilépve a cukrászda teraszára megértettük a választ: gyönyörű, őszi színekben pompázó, lankás táj tárult a szemünk elé, amely nyugalmat, kiegyensúlyozottságot és békét sugárzott. De azért itt sem adják ingyen ezt a nyugalmat, keményen meg kell dolgozni érte. A főnökasszony, aki négy szakmát gyakorol (pék, szakács, cukrász és bonbonkészítő), elmondta, hogy egy ilyen vállalkozás egész embert, sőt családot követel és már négy éves kisfia is ismerkedik a csokigyártás fortélyaival. Sikerük titka: egy jó ötlet, tőke, szakmai tapasztalat, elhivatottság és egy nagy adag vendégszeretet és kedvesség. Miután teletömtük hasunkat bonbonokkal, megnéztük még a helyi kenyérmúzeumot, ahol a németül tanulók a táblácskákat elolvasva megtanulhatták a gabonafajták és kenyérkészítési folyamatok német megfelelőit.
Ezután ellátogattunk a csupán 10 km-re fekvő Bernstein-ba, amely Sziklamúzeumáról (Felsenmuseum) nevezetes. A múzeumot Otto Potsch alapította 1966-ban. Bécsben született 1938-ban és máig ő az egyetlen nemes szerpentin- és természetes borostyánfaragó mester Ausztriában. Egyedülálló, földalatti múzeumának megnyitásával hozta nyilvánosságra ismereteit és mintegy 2000 ásványból álló gyűjteményét.
Utolsó programunk a rechnitzi botanikus kert megtekintése volt. A diákok a közeli játszótéren kitombolhatták magukat, míg az idősebbek a Bach-terápia alapjaival ismerkedtek. Dr. Edward Bach, angol orvos fedezte fel a vadon élő virágok és növények jótékony hatását az emberi lélekre, amelyek eszenciái gyógyírt jelenthetnek a bátortalanságra, a bizonytalanságra, az önbizalomhiányra, a félelemre és más lelki bajokra. Ezeket a virágokat ültették el a kastélyparkban lévő kertbe. Már ránk esteledett, amikor kőszegi szállásunkat elfoglaltuk. A panzióban meleg vacsorát kaphattunk, kipihenhettük magunkat 2-3-4 ágyas szobákban. Az X-faktor rajongók pedig ágyból nézhették a vasárnapi szavazást.
A hétfő meleg reggelivel kezdődött. Kedves vendéglátóink rántottával és meleg teával kínáltak bennünket. Sokáig nem időzhettünk, mert várt minket Stájerország egyik gyöngyszeme: Graz. Egyedül Graz megért volna egy külön kirándulást, de csak 6 óránk volt arra, hogy a leghíresebb látnivalókat megnézhessük. 11 órakor meghallgattuk a harangjátékot, felmásztunk a várhegyre, bebarangoltuk rózsakertjeit, megnéztük a fordított mutatókkal működő óratornyot. A főtérre visszatérve megkerestük a „festett házat” és a városházát, II. Ferdinánd császár mauzóleumát, a félig nyitott kagylóra emlékeztető Szigetet a Murán. De még sok minden kimaradt, ezért úgy érezzük, vissza kell még jönnünk. Talán jövőre… Délután négykor vettük búcsút a patinás várostól, éjféltájban pedig egymástól.
Külön örömömre szolgál, hogy nem csak diákok vesznek részt évről-évre városunk gimnáziuma által szervezett kirándulásokon, hanem teljes családok is, megálljt parancsolva a rohanó időnek. Örülök annak, hogy intézményünk részt tud vállalni abban, hogy feledhetetlen emlékekkel gazdagítson kicsiket és nagyokat.