artand001bakonszeg001darvas001komadi001korosszegapati001magyarhomorog001mezosas001nagykereki001szentpeterszeg001tepe001ujiraz001vancsod001

2024. március 29. péntek

Katalin Motel és Étterem

Berettyóújfalu, Király-Hágó u. 22.

06 (54) 401-537

06 (20) 421-9411

HETI MENÜ ÉS ÉTLAP

Kedves Támogatóink! Megkezdvén az új tanévet jelentkezem Önöknél, hogy tavalyi restanciáimat is pótolva beszámoljak eddig munkánkról, helyzetünkről.

Az Igazgyöngy Alapfokú Művészeti Iskola az előző tanévet szép sikerekkel zárta. Az első félévben a jelképes örökbefogadásokkal tudtunk működni, mivel a hátrányos helyzetűekre kapott kiegészítő támogatás januárban érkezett meg a számlánkra. Utána, ahogy jeleztem is, már kiszámíthatóbbá vált a tanév végig vitele, befejezése. Szakmailag nagyon sok siker fémjelezte ezt a tanévet. Június 30-ig 631 elismerést kaptunk a világ minden tájáról, ebben 269 díj, 288 elismerő oklevél, és 47 kiállításra bezsűrizett alkotásért járó emléklap szerepelt.  Ez szép szám, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy 620, 70%-ban hátrányos helyzetű gyermekhez kötődik, akik közül sokan élnek szegregátumokban, mélyszegénységben.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Sokfele hívtak bennünket kiállításokra, konferenciákra, előadásokra, különféle rendezvényekre, és sokan látogattak is el hozzánk módszereinket a gyakorlatban is megnézni. (11 kiállítás, 16 konferencia előadás, 7 továbbképzés, és nagyon sok egyéb meghívás, látogató, sok-sok média megjelenés fémjelzi ezt.)

Mióta nem jelentkeztem, az alapítványunk, szociális munkájához kapcsolódva, a biobrikett-programmal elnyerte a SozialMarie nemzetközi fődíját, és az Erste Alapítvány nemzetközi díját is. A díjak összegét a program továbbfejlesztésére fordítjuk.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A nyár is végig munkával telt, hét táborba tudtunk gyerekeket vinni, az ösztöndíjasainkon kívül még sok hátrányos helyzetű gyereket. Háromszor egy hetes turnusban fogadtunk egyetemista önkénteseket Toldon, akik a korrepetálásokon kívül képességfejlesztő játékos foglalkozásokat szerveztek a gyerekeknek. Egész nyáron ment tovább a toldi esélyteremtő modell fejlesztése is, készült a biobrikett, művelték a közösségi kertet, hímeztek és a varrtak a SZUNO projektben, megtanultak jegyzetlapokat összefűzni, stb. Több mint 50 ember dolgozott az alapítvány közösségi házához kötődve a nyáron.

Felsorolni is sok lenne, mennyi dolog épül be a segítségünkkel a közösség életébe, fejlesztve azt. Használják a bicikliparkot, egyre inkább rendezetten, a szabályokhoz igazodva, sikerült megállítani a ruha és bútoradományozás rendszerét, úgy tűnik, beemelődött az önkéntes munka fogalma, a hat helyi munkatárs, akik különböző pályázati projektekben munkaviszonyban dolgoznak, egyre felelősségteljesebben és hatékonyabban irányítja, szervezi a hozzájuk tartozó területet. Szerdánként közösségi főzés van, ahol a kert terményeit is felhasználják. Működik a baba-mama klub, a három év alattiak és édesanyjuk fejlesztésére. Megkezdtük a házjavítási programot is, a legrosszabb állapotú házzal.  Végre sikerült kártevőirtást szerveznünk, így sikerrel léptünk fel több házban a patkány és a csótány ellen. Sokan segítettek önkéntesen a nyáron, gyermekfoglalkozásokban, közösségi rendezvényeken, egészségügyi állapotfelmérésben, korrepetálásban, a közösségi ház szépítésében, építésében, sokan ötleteltek velünk a jövő lehetőségein.

Szóval, lassan, de biztosan haladunk. Persze vannak most is családok, akik nem működnek még mindig, ha csökkent is, de még mindig jelen van a bűnözés, és vannak gyerekek, akiket hiába próbálunk visszaterelni az iskolába. De akik együttműködőek, azok már sikeresen pótvizsgát tettek, örömmel táboroztak velünk, és családjaik is egyre támogatóbbak. Ma már biztosan tudjuk, hogy többen vannak az együttműködők.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A következő tanév a szokásos bizonytalansággal indult. Abban bízhatunk, hogy a nagy nehezen, az Önök segítségével megkapott kiegészítő támogatás meg lesz a tanévben, most a másik láb, az eddig normatívaként kapott összeg nem biztos. A most induló iskolaévet „vakon” kezdtük, mert október elsejére ígérnek döntést a finanszírozásunkról. Nem hiszem, hogy megteszik a teljes elvonást, bár ma már semmin sem csodálkozom. Félő, hogy az általuk prognosztizált bértömeg-finanszírozás központi elvek alapján nem kiszámítható, így erős a félelmünk, minden bizonnyal nem is alaptalanul. Ami jó, hogy a nyáron sikerült elérnem a bérleti díj visszavonását, a KLIK ugyanis a tanév végén csak így kötött velünk szerződést, ami, ha érvényben marad, a kapott kiegészítő támogatásunk visszafizetését jelentette volna. Szerencsére sikerült ezt visszavonatni, belátták, hogy ez egyrészt közfeladatot ellátókkal szemben méltánytalan, másrészt esélyegyenlőségi szempontból is erősen kifogásolható. Nyilván hozzájárult ehhez a „sikerhez”, hogy meghívást kaptam az EMMI által összehívott Antiszegregációs Kerekasztal munkájába, ahol próbáljuk (nem sok sikerrel) pozícionálni az esélyegyenlőség problémáit a kormány intézkedéseivel szemben, és itt sikerült felvetnem ezt a bérleti díj dolgot.

Másik öröm még, hogy igazgatóhelyettesünk, Török Zita Bonis Bona díjat kapott a tehetséggondozásért.

Szeretném megköszönni mindazoknak a segítségét, akik az elmúlt tanévben és nyáron segítettek. Örökbefogadó támogatóink segítségét, az egyes krízishelyzetek elhárításra küldött támogatásokat, melyeket akár családoknak címzetten, akár szabad felhasználásra kaptunk, és segítettünk vele gyógyszerben, egészségügyi szolgáltatások elérésében, élelmiszercsomagban, villanyvisszakötésben, fogamzásgátlásban, tűzifában, gázcserében, iskolaszerben, és sok másban.

Köszönet azoknak, akik használt ruhával, játékkal, könyvvel, bútorokkal, háztartási gépekkel, vitaminokkal, tisztálkodó és tisztítószerekkel és még sok mindennel segítettek abban, hogy esélyteremtő munkánkat tovább végezhessük. Köszönet azoknak is, akik az ösztöndíjprogramunkat támogatták, lehetővé téve, hogy a legügyesebbek tehetségét ne ássák alá a mindennapi gondok, a nélkülözés.

Köszönjük a táborozási lehetőségeket felajánlók és a táborozási útiköltségeket, hozzájárulásokat fizetők segítségét, mellyel 120 gyereknek adtak lehetőséget nyári örömök átélésére.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Megköszönöm azoknak a hozzájárulását is, akik kapcsolataikat mozgatták annak érdekében, hogy alapítványunk nagyobb nyilvánosságot kapjon, és olyan pozíciókba emeletek bennünket, amiből segítséget, lehetőségeket kaptunk. És köszönet azoknak is, akik eljöttek, önkéntes munkájukkal segítettek nekünk abban, hogy a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek életesélyei javuljanak.

Továbbra is az az érzésem, hogy egyre növekvő ellenszélben dolgozunk. Sem az alapítványi fenntartás, sem a művészeti képzés, sem az esélyegyenlőség, az integráció nem tartozik a jelenlegi kormány által preferált területek közé. Igyekszem szakmai maradni, távol tartani magunkat minden politikai érintettségtől, következetesen hangoztatva, hogy mi az ügyért harcolunk, azokért, akik helyzetüknél fogva képtelenek kitörni a nyomorúságból, és akik egyre nagyobb gondot jelentenek a társadalomnak.

Az üzenet, amit a támogatók ilyen magas száma, az odafordulások, a lelkileg megerősítő levelek, telefonok, látogatások, segítség-felajánlások jelentenek, nagyon fontosak számunkra. Megerősítenek bennünket abban, hogy sok olyan ember van, aki túl tud lépni az előítéleteken, és átéli a probléma mélységét, segíteni akar annak megoldásában.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A hozzánk érkező sok hazai és külföldi civil szervezet, intézmény, önkormányzat érdeklődése, az, hogy egyre több helyen próbálják ki innovációinkat, azt mutatja, hogy modellfejlesztésünk eredményei meggyőzően mutatják: van kiút. Remélem, egyszer eljön az az idő, amikor ezt a szemléletet állami szinten is sikerül elfogadtatni. 

Próbálom ígérni, hogy rendszeresebben jelentkezem majd azoknál, akik eddig támogattak bennünket és azoknál is, akik úgy gondolják, ezután is segítenek, figyelemmel kísérve munkánkat. Bízom benne, hogy most jobban tudom tartani ezt az ígéretemet.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Következő jelentkezésemben már be tudok számolni arról is, hogyan sikerült tanítványunknak, Ötvös Pistinek beilleszkednie a Pannonhalmi Bencés Kollégiumba, átlépve a lehető legnagyobb szociokulturális szakadékot, amit csak Magyarországon lehet, és arról is, hogyan teljesítettünk Portugáliában, a 14. Nemzetközi Gyermek Képzőművészeti Találkozón, ahol egyedüliként képviseljük Magyarországot. És remélem, még sok pozitív dologról írhatok. Mert azt szeretném. De nem hallgathatom el a gondokat sem, a nehézségeket, a küzdelmet. Mert a képhez ez is hozzá tartozik.

Munkatársaimmal együtt hiszek ebben a munkában, minden gond, nehézség ellenére. És köszönöm,  hogy ebben olyan partnereket tudhatunk magunk mellett, mint Önök, akik az Igazgyöngy Alapítvány és AMI támogatói.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Zárásul pedig álljon itt egy visszajelzés, amit nemrég kaptam egy látogatótól:

„Kedves Nóri!

Amikor májusban nálatok jártunk megígértem, hogy írok Neked, Nektek a tapasztalatainkról. Berettyóújfalun annyi pozitív élmény ért, hogy elhatároztam, annak ellenére, hogy két bot van a kezem helyén, egyáltalán nem tudok rajzolni, pláne festeni, ki fogom próbálni a nálatok tanultakat.

Július elején nyári tábort tartottunk az iskolánkban hátrányos helyzetű gyerekeinknek. Első osztálytól a hetedik évfolyamig hirdettük meg, művészeti tábor elnevezéssel. Az étkezés, a programok ingyenesek voltak, az eszközöket mi biztosítottuk. Azok a tanulók, akik hangszeren játszanak zenekari foglalkozásokra mentek, a többiek a rajz foglalkozásokra. Találtam lelkes kollégákat, akik szerencsére ügyes kezűnek bizonyultak. Zita útmutatásának megfelelően megvettük az eszközöket, a könyveid voltak a foglalkozások alapjai. Összegzésül: a gyerekek nagyon jól érezték magukat, lelkesen dolgoztak önállóan, párban, együtt. Nem volt gond, hogy a kiskamasz a kicsi elsőssel fest, lány a fiúval... Az első nap már megkérdezték, hogy holnap jöhet-e a tesóm is? A mellettünk levő teremben próbáltak a mazsoretteseink, a várakozó szülők szépen szállingóztak be hozzánk, mit is csinálunk mi odabent, hogy a gyerekek kicsik és nagyok ilyen elmélyülten, jókedvvel dolgoznak? A hangszeresek is meg-megjelentek, hogy azt a fújósat, amit a többiek meséltek, azt kipróbálnák.

Nagy élmény volt nekik is és nekünk is. Azok a gyerekek is sikerélményhez jutottak, akik eddig nem jeleskedtek sem a tanulásban, sem a sportban. Együtt dolgoztak, játszottak, nem volt probléma a fegyelmezéssel. Tisztelik, segítik egymást. Nemcsak ők, mi is sokat tanultunk ezen a héten. Ha lehet, szeretnénk folytatni a munkát!

Kedves Nóri! Kedves Igazgyöngyös kollégák! Köszönöm, hogy megosztották velünk tudásotokat!”

 

Köszönöm szíves támogatásukat:

L. Ritók Nóra
Igazgyöngy Alapítvány

 

 

 

 

 

You have no rights to post comments