Po-Ying Tajvanról érkezett Berettyóújfaluba cserediákként, és jelenleg városunk óvodáiban, általános iskoláiban végez önkéntes munkát. Az érdekfeszítő és nem mindennapi beszélgetés során kiderült mi vonzza egy idegen kultúra megismeréséhez, mit gondol a magyar emberekről, és valóban létezik-e mennyország. Az ázsiai diáklányt Magyarországon töltött napjairól, tapasztalatairól és élményeiről kérdeztük.
Mesélj magadról egy kicsit! Hogy érzed magad az országunkban?
Nagyon szeretek itt lenni Magyarországon, habár elég zsúfolt a napirendem, így nem sok időm van szabadidős programokra. Az viszont hamar kiderült számomra, hogy a magyar emberek nagyon kedvesek és segítőkészek. Ami az elején szokatlan volt, hogy mindenki nagyon halkan beszél.
Ha jól tudom, önkéntes munkát végzel. Mi az oka annak, hogy ezt a fajta munkát választottad?
Szeretem a gyerekeket, olyan kedvesek és tiszta lelkűek, és habár az én gyerekkorom már régen véget ért, mégis úgy érzem, amikor gyerekekkel foglalkozom, kicsit mintha én is gyermek lennék. Ez a fő oka annak, amiért ezt a munkát választottam.
A világ egy másik pontjáról érkeztél, ahol gondolom nem tanultál Magyarországról. Mit tudtál az országunkról, mielőtt ide utaztál?
Valójában nem túl sokat tudtam Magyarországról mielőtt ide jöttem, csak néhány fontosabb dolgot a földrajzáról és a történelméről, ezen kívül csak pár alapvető dolgot a munkával kapcsolatban. Azért ezt az országot választottam, mert szerettem volna az otthonomtól teljesen idegen kultúrákat megismerni, mint például a magyart. Ezzel az utazással tulajdonképpen minél több tapasztalatot szeretnék szerezni.
A nyelvi különbségek miatt biztos akadnak nehézségeid. Hogyan tudsz beszélgetni a gyerekekkel?
Nem megy túl egyszerűen, mivel én sajnos nem értem a magyar nyelvet, de a környezetemben dolgozók segítenek tolmácsolni köztem és a gyerekek közt és persze sokszor a gesztusok segítségével is meg tudjuk érteni egymást.
Mi a különbség a tajvani és a magyar óvodarendszer között?
Magyarországon elsősorban csak játék vagy játékos foglalkozás keretein belül történik a gyerekek tanítása, amivel természetesen nincs probléma, de Tajvanon ennél sokkal direktebb oktatás történik.
A napi munka elvégzése után hogyan kapcsolódsz ki? Mit csinálsz a szabadidődben?
Gyakran a kollégiumban töltöm az időmet, ahol olvasok vagy naplót írok mindenről, ami ebben az országban történik velem. Az általános iskolában van néhány tanár, akik jól beszélnek angolul, velük is szeretek beszélgetni. Sok dolgot megtanultam már többek között Magyarország földrajzáról és történelméről, de ezen kívül már tudok pár szót is magyarul, mint például a „köszönöm”, „szívesen”, „jó reggelt”, „szia”, „paradicsom”, „uborka”.
A nálunk eltöltött néhány hét alatt feltételezem, már kialakult a véleményed az étkezési szokásainkról. Mit gondolsz a magyar konyháról?
Az ebédet egy talán túlzottan is bőséges étkezésnek tartom, viszont nagyon szeretem a magyar leveseket. A magyar konyha túl fűszeres számomra, ez a karakteres ízvilág nagyban különbözik attól, ami az én hazámra jellemző.
Biztos szokatlan volt a kezdetekben belecsöppenni egy teljesen idegen kultúrába. Mi volt számodra a legnehezebb dolog az első időben?
Furcsa volt, hogy sok emberrel alig tudtam megértetni magam, azt tapasztalom, hogy itt nem sokan beszélnek angolul. Szerencsére találtam magamnak néhány barátot, akik jól beszélik az angol nyelvet és nagyon érdeklődnek a tajvani szokások iránt. Nekik gyakran mesélek az otthonomról, cserébe pedig ők is mesélnek nekem Magyarországról, mivel engem nagyon érdekel ennek az országnak a kultúrája.
Berettyóújfalu egy jóval kisebb város, mint ahonnan te érkeztél. Mi a véleményed Berettyóújfaluról?
Nagyon élvezem az ittlétet. Mindenki nagyon barátságos, és a hangulat is nagyon jó. Ez egy kis város, így mindenki ismeri a másikat, nem úgy, mint nálunk. Ha lesz rá módom a jövőben, nagyon szívesen visszajönnék ide, kicsit hosszabb időre, mint hat hét.
Sok helyre ellátogattál már az ittléted alatt. Mi a kedvenc helyed a városunkban?
Az óvoda. Mikor először jártam az óvodában akkor jöttem rá, hogy létezik mennyország. Minden gyermek olyan, mint egy kis angyal, ahogy mosolyognak, játszanak együtt, ezért választottam ezt a szakmát és talán ezért érzem magam ilyen jól az itteni óvodában is.
Mi volt a legemlékezetesebb momentum az eddig itt töltött idő alatt?
Amikor elsőnek mentem az óvodába nagyon izgatott voltam. Délben, mikor mentünk ebédelni, mindegyik gyerek az én kezemet akarta megfogni és mellém akart ülni, ami kicsit meglepő volt számomra, de nagyon jó érzés, hogy ennyire szeretnek. Ez nagyon emlékezetes élmény számomra.