Kölcsey Ferenc a Himnuszt 1823. január 22-én fejezte be, mely Erkel Ferenc zenéjével Magyarország nemzeti himnusza lett. Erre az eseményre emlékezve, a költemény megírásának napján ünnepeljük a magyar kultúra napját. Az évfordulóval kapcsolatos megemlékezések lehetőséget adnak arra, hogy nagyobb figyelmet szenteljük évtizedes hagyományainknak, gyökereinknek nemzeti tudatunk erősítésének, felmutassuk és továbbadjuk a múltunkat idéző tárgyi és szellemi értékünket. E jeles nap tiszteletére szervezett városi rendezvények gálaesttel értek véget 2020. január 21-én, a Nadányi Zoltán Művelődési Házban. KÉPGALÉRIA
Az ünnepi esemény kezdetén a Himnuszt Turzó Boglárka, Magyari Anna és Kokas Erzsébet előadásában hallhattuk.
Kiss Tamás, a Berettyóújfalui József Attila Általános Iskola pedagógusa Erdélyi Gábor visszaemlékező mondataival köszöntötte a magyar kultúra napja alkalmából rendezett gálaesten megjelenteket:
„A Művelődési Minisztérium újbóli alkalkmazásom iránti kérelmemet akceptálta és 1954-től engedélyezte, hogy a község általános iskoláiban taníthassak. Itt töltöttem el 27 évet nevelői, igazgatóhelyettesi, majd igazgatói beosztásban. Községünkben a zeneoktatást én alapoztam meg. 1954-től három zenekart sikerült létrehozni, ezek hangszeres oktatását a lakásunkon végeztük egy kollégámmal. Ugyancsak kivettük részünket a Bihari Múzeum létrehozásában. 16 év alatt közel ezer népi tárgyat adott le a vezetésem alatt álló ifjúsági csoport. Majd később még ugyanennyit. Vasárnapokon 20-30-40 tanítványommal, kerékpárral jártuk be a járás falvait. Saját népdalgyűjteményem hozzájárult tanítványaink népdalkultúrájához… Elnézésüket kérem érdemeim felsorolásáért… Igyekeztem úgy élni e hosszú idő alatt, hogy magánéletemmel és munkámmal példát mutassak környezetemnek.”
Külön köszöntötte Biró Rozália Bihar megyei parlamenti képviselőt, valamint a Nagyváradról érkezett vendégeket, Pocsaly Zoltán polgármester urat, Demian Zsoltot, az RMDSZ Margitta-körzeti elnökét és testvérvárosunk, Margitta küldöttségét, Dr. Vitányi István országgyűlési képviselő urat, Bulcsu László urat, a Hajdú-Bihar Megyei Közgyűlés alelnökét, Pálfi Anikó járási hivatalvezető asszonyt, Muraközi István polgármester urat, Bónácz János alpolgármester urat és valamennyi kedves vendéget.
Először Biró Rozália Bihar megyei parlamenti képviselő köszöntő gondolatait hallhattuk, majd Demian Zsolt, az RMDSZ Margitta-körzeti elnöke tolmácsolta testvérvárosunk üdvözletét.
Muraközi István, Berettyóújfalu város polgármestere ünnepi beszéde következett, melyet az alábbiakban olvashatnak:
„Az igazi műveltség fellendíti a gazdasági életet és gazdagságot teremt. Ellenben még a gazdag emberek és a társadalmak is tönkremennek igazi műveltség nélkül.”
Kedves Ünneplő Közösség! Hölgyeim és Uraim!
A trianoni Magyarország kultuszminisztere, gróf Klebelsberg Kunó fenti megállapítása nemcsak az egy évszázaddal ezelőtti nehéz történelmi időben volt aktuális, hanem zsinórmértéke lehet napjainknak is. Amint azt az elmúlt napokban már elmondtuk, és fogjuk is még a következő hónapokban: a 2020-as év igen sok kerek évfordulóval következett ránk. Mindenekelőtt azzal a centenáriummal, melynek folyományként ma országhatárok fölötti kapcsolatként határozzuk meg összetartozásunkat és együttműködésünket. 100 évvel ezelőtt Európa hatalmasai úgy döntöttek, hogy mi, akik évezredes hagyományok szerint egy nemzethez, egy országhoz tartoztunk és ugyanabban a vármegyében éltünk, egyik napról a másikra egy új országhatár két különböző oldalán találjuk magunkat. Sok nehézség, lemondás és veszteség után azonban három évtizeddel ezelőtt megdőltek a kelet-európai elnyomó rendszerek. Mi akkor bíztunk az európai népek új integrációjában, amitől a természetes viszonyok újrarendeződését vártuk. Három évtizeddel ezelőtt nagy lehetőséget jelentett az önrendelkezés, az önkormányzatiság visszanyerése. Mi is újra egymásra találhattunk, a határ két oldalán. És immár 20. alkalommal ünnepeljük együtt Biharország egészében a Himnusz születésnapját, ezzel az egyetemes magyar kultúrát. Berettyóújfalu Nagyvárad magyar közösségével, 5 éve pedig Debrecennel és Margittával kiegészülve teszi mindezt, magától értetődő módon.
Berettyóújfalu és Margitta, a két Berettyó-parti város között pedig 15 éve köttetett meg a hivatalos testvérvárosi kapcsolat. Valamennyi esemény, kezdeményezés, lehetőség kapcsán jól tudtuk: annak eredményessége csak rajtunk múlik. Bármelyik évforduló apropóján is tekintünk vissza, a magunk vonatkozásában nyugodtan elkészíthetjük a számvetést. Városaink, közösségeink komoly lépéseket tettek a megmaradásért és a gyarapodásért. Egyenként és együttesen is.
Ma már teljes természetességgel fordulhatunk egymáshoz. A négy város, illetve általuk a két megye életét számos közös program szövi át. Az európai integráció lehetőségével élve fejlesztési pályázatok valósultak meg, sőt vannak most is folyamatban. Számos személyes, sőt baráti kapcsolat alakult ki közöttünk. Együtt szőjük terveinket, osztozunk egymás örömeiben, a közös ünnepnapok mellé felsorakoztak a közös munkanapok is. Amelyek során a nagy szavakon túl egymásért cselekedhetünk, közös boldogulásunkon munkálkodhatunk. Csak ez adhat új erőt mindannyiunknak és tehet méltóvá minket, maiakat elődeink kitartásához, helytállásához, és a tőlük kapott örökséghez.
A Magyar Országgyűlés határozatba foglalta, hogy 2020 legyen a nemzeti összetartozás éve. Az indoklás szerint a döntéshozó „támogatja és szorgalmazza az anyaországban, a Kárpát-medencében és a nagyvilágban élő magyarság körében többek között olyan rendezvények, megemlékezések szervezését, amelyek erősítik a magyarság országhatárok feletti összetartozásának tudatát, önazonossága kifejezését és védelmét.”
Mi itt, Berettyóújfaluban is meghirdettük a magunk emlékévét. Emlékezve és emlékeztetve a trianoni döntésre, annak következményeire, és példaként magunk elé állítva azokat a helyi elöljárókat és polgárokat, akik az összetartozás és a fennmaradás ügyéért igen sokat tettek. A köztünk lévő kapcsolatnak pedig van egy emblematikus szereplője. 1920. június 4-én alig több mint két hónapos volt egy nagyváradi gyermek, aki évtizedek múlva Berettyóújfalu életének meghatározó alakítója lett. Erdélyi Gábor formálója és megalapozója volt mindannak, amit ma, a magyar kultúra napjának előestéjén itt, a mi városunkban ünnepelhetünk. Az ő élete pedig jól szimbolizálja a teljes 20. századunkat. Szerény és alázattal végzett munkáját még egy ízben hangoztatni is kellett, hogy meggyőzze a kor urait, hogy bár elhurcolták, kényszermunkára szorították, ő nem cselekedett soha, senki ellen. Mindig csak valakikért. Ma már ugyancsak természetes, hogy helyben minden közösségi eseményünkhöz megtalálhatjuk azokat a helyi szereplőket – műfajtól függetlenül -, akik teljessé teszik közösségi alkalmainkat. Van zeneiskolánk és fúvószenekarunk, kiemelkedő tehetségű népdalosaink, népzenészeink és néptáncosaink. Az azóta területi feladatellátóvá nőtt Bihari Múzeum pedig egy ízben az év múzeuma címet is elnyerte. Művészeti iskolák, egyéni alkotók és alkotóközösségek, képző- ipar- és népművészek mellett a klasszikus és a könnyűzene is jelentős a városban. Ha mindezeket számba vettük, ismét tekintsünk vissza, hogy honnan indultunk. Egy szétszakított ország és vármegye, egy perifériára szorult térség, egy hatalmas tarisznyával felruházott nagyközség. Viszont mindvégig jelen voltak azok az elődök, akik ebben a nehézségben is megtalálták a lehetőséget. Jelen voltak a trianoni traumát követően, a II. világháború alatt és után, majd pedig a kommunizmus és szocializmus gyökérmetsző időszakában is. Egy-egy évforduló mindig jó alakalom a visszatekintésre és a helyzetelemzésre.
Megállapítani mindig ugyanazt tudjuk: a közösség kovászai és útmutató személyiségei minden nehéz időben fenntartották a maradandó értéket, örökséget, egyúttal felelősséget hagyva hátra. Vélt vagy valós sérelmeink hangoztatása helyett kövessük az ő példájukat. Ebben az első lépéseket megtettük. Fráter László, Brózik Dezső, Nadányi Zoltán vagy éppen Erdélyi Gábor ma már közösségi terek, intézmények, vagy éppen helyi elismerések névadói. Ezek a nevek ma már minket köteleznek. Odafigyelésre és önmérsékletre, valamint aktív, elszánt munkára sarkallnak.
Kedves Ünneplő Berettyóújfaluiak! Kedves Vendégeink!
Egy-egy határozat meghozatala, egy-egy emlékév, országos vagy helyi program meghirdetése szükséges, de nem elégséges. A szándék nemes, de a tartalom ismét rajtunk múlik. Át kell lépnünk a saját korlátainkat. Lehet, hogy ismét, és újra ki kell állnunk az oktalan nacionalizmus vagy éppen internacionalizmus ellenében. De ha méltósággal és szorgalommal folytatjuk, amit külön-külön és közösen elkezdtünk, akkor lesznek újabb kerek évfordulók, melyeken egyre nagyobb számban emlékezhetünk építőkre, nemes tettekre és fennmaradó eredményekre.
Hallgassunk ebben néhai gróf Teleki Pálra, aki a következőképpen figyelmeztet:
„Szükséges, hogy mindnyájan segítsük és irányítsuk a társadalmat a békés együttélésre, annak keresésére, ami összekapcsol - és nem annak keresésére vagy felhánytorgatására, ami szétválaszt.”
Köszönöm megtisztelő figyelmüket!”
A Berettyóújfalu város kitüntetéseiről szóló önkormányzati rendelet értelmében a Képviselő-testület a magyar kultúra napja alkalmából három évente ítéli oda az Erdélyi Gábor-díjat. A kitüntetés többek között annak a személynek adományozható, aki tevékenységével a város kulturális életét gazdagította, vagy a közművelődés területén szolgálta, szolgálja az itt élőket. Nagy örömünkre szolgált, hogy az idei díjátadásunkon körünkben köszönthettük ifjabb Erdélyi Gábort és kedves feleségét.
Az Erdélyi Gábor-díj átadása következett. A kitüntetést átadta ifjabb Erdélyi Gábor, valamint Muraközi István polgármester és Bónácz János alpolgármester.
Berettyóújfalu Város Önkormányzata Képviselő-testülete 2019. évi 220. számú határozata alapján, 2020-ban – a város kulturális és közösségi életében végzett kiemelkedő tevékenysége elismeréseként – Lisztes Éva részére Erdélyi Gábor-díj kitüntetést adományozott.
" Lisztes Éva tősgyökeres berettyóújfalui családban született, majd 3-as iskolásként Erdélyi Gábor tanítványai közé tartozott. Az iskolai órák, szakkörök és a Bihar Néptáncegyüttesben töltött évek meghatározták pályaválasztását, sőt mai munkáját is. Az akkori nevén Zalka Máté Szakközépiskolában óvónőként végzett, majd 1989-en, Debrecenben tanítói oklevelet szerzett. Ezt követően szinte azonnal Berettyóújfalu művelődési központjába került, így három évtizede dolgozik a közművelődés területén. Először a gyermekprogramok felelőse volt – a játszóházaktól az óvodás képzőművészeti körig, a pedagógusok továbbképzésétől a nagykereki hajdútáborig számos módon járult hozzá a legkisebbek kulturális neveléséhez. Ezután tevékenysége egyre teljesebb lett. A városi nagyrendezvények és a különböző közösségi művelődési formák szervezése egyaránt beletartozott. Irányította a művelődési központ felnőttképzési tevékenységét, és a Berettyó Filmszínház üzemvezetője is volt. Még az intézmény keretei között kezdtek hozzá munkatársaival a Bihari Népfőiskola létrehozásához, mely azóta önálló és időtálló szervezetté nőtte ki magát. Ma pedig a város közművelődési feladatellátásának hivatalos szereplője is. Lisztes Éva e szervezetnek alapító tagja, 2009-től titkára, majd 2014 óta az elnöke. 2016-ban lett az akkor létrejövő Berettyó Kulturális központ igazgatóhelyettese, az intézményen belül a Nadányi Zoltán Művelődési Ház és a Makk Kálmán Mozi vezetője. Kiváló forrásteremtő képességének egyik jelentős példája, hogy az intézmény és a város egy új kulturális színtérrel gazdagodhatott, a Bodorka Népmesepont létrehozása által.
Az elmúlt három évtizedben számos hagyományossá vált szakmai program és rendezvény elindítója. Sikerrel tudja az aktuális jogszabályi és pénzügyi lehetőségekből kihozni a legtöbb eredményt, és mindig szem előtt tartja a hiteles tartalmat. Emeljük ki, hogy ő volt a javaslattevő az Erdélyi Gábor terem elnevezésében, mely aztán mintául szolgált a későbbi névadásokhoz. Munkával és a pályázati programokba történő bevonással támogatja a város, sőt a térség köznevelési és kulturális intézményeit, művészeti csoportjait. A legelső időszaktól aktív részese és formálója Berettyóújfalu határon túli kulturális kapcsolatépítésének, a bihari civil szervezetek közös tevékenységének. Többek között az ő nevéhez fűződik az első Bihari Folkfesztivál megszervezése, melynek keretében a Bihar és a Nagyvárad Táncegyüttesek egy közös koreográfiát is színpadra állítottak. Mindezek elismeréseként vehette át 2009-ben a Bihar Kultúrájáért érmet. Ugyancsak jelentős része volt a Berettyóújfalu és Székelylengyelfalva közötti kapcsolatok kialakításában. Lisztes Éva a több lábon állás és az egész életen át tartó tanulás jeles példája. Munkahelyi és civil tevékenysége mellett több mint tíz éve működteti sikeresen saját autósiskoláját, első számú hivatásához kapcsolódóan pedig ma is tanul. 2002-ben szerzett kulturális menedzseri szakképesítést, jelenleg pedig a Debreceni Egyetem Művelődéstudományi és Humán Tanulmányok Tanszékének első éves hallgatója. Szerteágazó tevékenysége, szakmai felkészültsége és a város közössége iránti elkötelezettsége minden szempontból méltóvá teszik Erdélyi Gábor örökségéhez! "
Kiss Tamás elmondta, több jeles évfordulót is ünneplünk a mai napon. Huszadik alkalommal ünnepeljük együtt Nagyváraddal a magyar kultúra napját. Ehhez a nem mindennapi kezdeményezéshez csatlakozott aztán Debrecen, a bihari megyeszékhely testvérvárosa és városunk testvértelepülése, Margitta. A másik fontos jubileum, hogy idén 100 esztendeje született Erdélyi Gábor, és igyekszünk rá nem csak most, hanem egész esztendőben méltó módon, több alkalommal is megemlékezni. Talán jelképes is, hogy Nagyváradon született. Milyen ember is volt ő? Benedek László szerint:
„Erdélyi Gábor kiválósága abban volt, hogy túl tudta magát tenni a szörnyű sérelmeken, nem vonult csigaházba, nem lett cinikus, kiábrándult ember! Sőt egy város Gabi bácsija tudott lenni! A tanítványai, a szülők és a település valamennyi pedagógusa előtt szakmai és erkölcsi tekintélyt vívott ki magának. Sohasem tolta előre magát, hanem mindig az ügyet szolgálta, ami jött, válogatás nélkül. Alkatából hiányzott a mindenáron való egyéni érvényesülés, az önmegvalósítás individuális szándéka, egyszóval az önzés. Ha honismereti, múzeumi vagy zeneiskolai munka várt rá, akkor annak élt, azt csinálta, méghozzá dinamikusan, példamutatóan. Szinte hallom, amint mondja: »Menjünk, gyűjtsük be a leendő városi múzeumba a feleslegessé vált paraszti eszközöket, hogy végképp el ne kallódjanak!« Sohasem tétlenkedett. Rajztanári tudását különösen a 3. számú iskolában kamatoztatta. Tanítványainak rendkívüli módon fel tudta kelteni az érdeklődését, ezért is ért el országosan kiemelkedő sikereket.”
Az ő munkájának adózva állították össze a műsort.
Csalánosi Csilla, a Széchenyi István Tagiskola pedagógus az est fellépőit mutatta be a rendezvény résztvevőinek.
" Első fellépőink a határon túlról, Kárpátaljáról, Tiszapéterfalváról érkeztek. Kik is ők? Kokas Károly népzenész! Életét a Kárpátaljai gyermekek népzenei tehetség gondozására szentelte. Így alakította meg gyerekekből 14 éve a Kokas Banda népzenei együttest is és azóta számtalan gyerekekből álló népi zenekart. Ezért mind a magyar és ukrán állam is kitüntetésekben részesítette. Ukrajnai Kulturális és Turisztikai Minisztérium elismerő Diplomáját kapta a magyar népzenében és népzene átörökítéséért. Magyarország Köztársasági Elnöke pedig Magyar Bronz Érdemkeresztet adományozott neki a kárpátaljai magyar népdal-és néptánckincs megőrzése, átörökítéséért.
Kokas Erzsébet népdalénekes, népi játék foglalkozás vezető. Édesapja tehetség- gondozottja, a Nyíregyházi Egyetem ének-zene, népzene szakán végzett, valamint egy Ungvári Egyetemen pszichológusként. A Napsugár Hagyományőrző Gyermekcsoport Művészeti vezetője és a Kárpátalja Gyöngyszemei Népdalénekes Találkozója és Módszertani napjának főszervezője. 2008-ban Budapesten a Vass Lajos Népzenei Versenyen gyermek–ifjúsági kategóriában Vass Lajos Nívódíjat kapott, két esztendővel később már felnőtt kategóriában Vass Lajos Kiemelt Nívódíjat. 2016-ban a Kokas Banda szólistájaként Vass Lajos Nagydíjat kapott! 2019-ben az Emberi Erőforrások Minisztériuma a Bonis Bona- A NEMZET TEHETSÉGEIÉRT DÍJAT adományozta számára. "
Először két csokrot hallhattunk tőlük, az elsőben a Gabi bácsi és tanítványai által összegyűjtött Sárréti népdalokból hangzott fel, a második nagypaládi dalokból állt.
Az Ifjúsági Fúvószenekar két éve ünnepelte megalakulásának 50. esztendejét. Sokat és sokszor beszéltek az együttes megalakulásáról, de az kevesen tudják, hogy ezt megelőzően Erdélyi Gábor létrehozott egy nyolc fős népi zenekart, egy 25 fős vonós zenekart és 30 fős fúvószenekart Berettyóújfaluban. Kovács Kálmánt követően Szilágyi Péter sikert sikerre halmozott a zenekarral, amelyből csak néhány hazai és nemzetközi díjat emeltek ki:
1985. „Kiemelt Arany Diploma” hollandiai Zenei Világverseny győztese lett a zenekar, 1987-ben Karlsruhe-ben is Kiemelt első helyezést hoztak el. 1993-ban Pamplonában vendégeskedtek, 16 alkalommal voltak az EUROTREF MUSIK kiemelt meghívott fúvószenekara Németországban, számtalan rádiófelvétel tanúskodik a minőségi munkáról: Kazetta- és lemezbemutatójuk mindig sok-sok embert vonzott. Nagyváradra, Nagyszalontára már úgy jártak, mintha hazamennének, de az olaszországi szerepléseik is emlékezetesek maradnak.
2012-ben a Világ Fúvószenekari Szövetségének kitüntetését kapta a zenekar és karmestere Szilágyi Péter is, akinek 2013-ban bekövetkezett halála után 2015-ben Hegedűs Imre, volt zenekaros trombitatanár vette át az együttes vezetését és kezdte el újra építeni a zenekart, megőrizve a korábbi jó módszereket és közösségi értékeket. 2018-ban Berettyóújfalu Város Önkormányzata Báthory Gábor díj kitüntetést adományozott a zenekarnak. Műsorukban elhangzott:
1. Müller: Fejérvári induló
2. Uebel: Üdvözlet induló
3.André Waignein: Klasszikus kánon
4.Tedd Huggens: Choral
5.Gréts Károly, Verbunkos Induló
Gabi bácsi nem pusztán tanító volt, hanem kántortanító. Ha valaki Nagykőrösön vagy akár a Debreceni Református Kollégium Tanítóképzőjében ilyen oklevelet szerzett, az garancia volt arra, hogy zeneileg művelt ember legyen, s legalább egy hangszeren játsszon. Gabi bácsi rendkívül szépen tudott orgonán játszani és hegedülni. De jött az államosítás, nem kántorkodhatott tovább. Zenei kötődése azonban nagyon erős volt, ezért is végezte el az ének szakot. Énekelt ő kórusban Nagykőrösön, és nem is akárki vezényelte őket: Kodály Zoltán.
A Debrecenből érkezett vendégek bemutatnása következett:
" A Debreceni Egyetem Monteverdi Énekkar jogelődjét 1962-ben alapította Potyók Balázs karnagy Egyetemi Énekkar néven. 1982-ben lett Debreceni Monteverdi Énekkar és 2000-ben az integráció évében vette fel a Debreceni Egyetem Monteverdi Énekkara nevet. Tagjai egyetemi hallgatók, oktatók és énekelni szerető értelmiségiek, mintegy 25-30 fő. Az énekkar repertoárjában a középkori, reneszánsz művektől a kortárs magyar zeneszerzőkön keresztül a spirituálékig a kórusművek széles palettája megtalálható. Szóló énekesekkel támogatott világi és egyházzenei műsoraik eddig mindenhol nagy tetszést arattak. Az énekkar fontosnak tartja hazánk képviseletét külföldi fellépéseken. 1990-es évek végén és 2000-es évek elején számos rangos nemzetközi versenyen eredményesen képviselték a magyar kóruséletet. Az elmúl öt esztendőben Magyarországon kívül felléptek Kolozsváron, Székelyudvarhelyen, Csíksomlyón, Csíkszeredán, Marosvásárhelyen, Nagybányán, Nagykárolyon, Koltón és Nagyváradon is. 2018-ban Regionális zenei napokat szervezetk, mely során a Mátrában több koncertet is adtunk egy helyi népdalkörrel közösen. Az együttes karvezetői: Pazár István és Takács Ildikó. "
Műsorukban elhangzott:
- Hans Leo Hassler - Ünnepre jöttünk
- Elvis Presley - Can't help falling in love
- Farkas Ferenc - Pataki diákdalok
- Karai József - Vidám nóta
- William Dawson - Soon Ah Will Be Done
Erdélyi Gábor csak kétszer volt Kárpátalján. Először, mikor a hadifogságba vitték, aztán 1949-ben, mikor visszatért. A csizmájába varrta a rokonnépektől általa gyűjtött dalokat, de a jegyzeteket megtalálta egy kiskatona, aki nem értve az írást, indulatosan kidobta a vagonból az értékes jegyzeteket. A hadifogságba menet már el kezdett oroszul tanulni egy szótárból, és az évek alatt egész jól megtanulta a nyelvet. Itthon orosz szakfelügyelő is lehetett volna, de nem élt a lehetőséggel. Harmonikázni is kint tanult meg, még zenekart is alapítottak a rabok, többen is játszottak a zenekarban, de a hegedűs nevére az idősebbek még emlékezhetnek: Tomanek Nándornak hívták. Gabi bácsinak volt egy mondása, amelyikről lassan elmondható, hogy szállóigévé vált:
“Aki nem jó lokálpatrióta, az nem jó patriótának sem.”
Ismét a Kárpátaljai vendégek következtek, Kokas Károly és Kokas Erzsébet, akik igazi lokálpatrióták, egy nagydobronyi csokor, és utána egy kalotaszegi válogatás hangzott el.
A zeneiskolának, mely a hajdúböszörményi zeneiskola fiókjaként indult, Gabi bácsi felajánlotta, hogy délután és este a zeneiskola megkap egy-két tantermet. A zeneiskola aztán 1963-ban önálló intézménnyé vált. A 3. számú iskolában Makai Mihály vezetésével működött a zeneiskola fúvósrészlege. Gabi bácsi ezt is felkarolta. Ő maga minden hangversenyen jelen volt, a tehetséges tanítványokat személyesen irányította a zenekarba. Boros József trombitaművész is azt mondta, hogy ha másodikos korában nem ösztönzi Gabi bácsi, hogy tanuljon zenét, biztos másképpen alakul az élete.
Gabi bácsi fia, Gábor -aki itt volt köztünk- rézfúvós volt, tehát családi alapon is motivált volt. Az ezután következő Üveges tánc őse a soroksári Kék Duna Harmonikazenekar számára készült, ebből komponált virtuóz hatású, de mégis könnyen játszható fúvószenekari művet Farkas Antal. Egyes visszaemlékezések szerint ez az Ifjúsági Zenekarnak készült. Egy biztos: nagyon régen játssza a zenekar, talán a nézőtéren is ült egykori fúvószenekaros, aki már játszotta...
Erdélyi Gábor régi tanítványai közül sokan dolgoztak, ezért nem tudtak eljönni a Dunántúlról vagy a fővárosból, de Tóth Gyula tanár úr életét is meghatározta Gabi bácsi, hiszen ő is kezdete a tanári pályáját Berettyóújfaluban a városi zeneiskolában. Ő képviselte az Ifjúsági Fúvószenekarban azokat, akiket Gabi bácsi indított el a zenei pályán.
A gálaest zárásaként, az Ifjúsági Fúvószenekar előadásában Farkas Antal: Üveges tánc című művét hallhattuk.