Magyar Zita fazekas népi iparművész, a népművészet ifjú mestere „Az agyag és én” című kiállításának megnyitójára 2020. január 21-én került sor a Nadányi Zoltán Művelődési Ház Bihar Vármegye Képgalériájában, a Magyar Kultúra Ünnepe rendezvénysorozat részeként. A kiállítást Kolozsvári István, a Bihari Népművészeti Egyesület elnöke nyitotta meg (az ünnepi beszéd alább teljes terjedelmében olvasható.)
Közreműködött Turzó Boglárka és Magyari Anna népdalénekes. A csodálatos alkotásokról beszéljenek a képek! KÉPGALÉRIA
Kolozsvári István, a Bihari Népművészeti Egyesület elnökének nyitóbeszéde:
"Kedves Zita!
Miután azt mondtad, hogy nem nagyon szereted, ha sokat beszélnek rólad, ezért most hozzád szeretnék intézni néhány mondatot.
Igen rég tudatában vagyok annak, hogy a mai napon rám vár ez a feladat. Több irányból is igyekeztem végiggondolni, hogy hogyan méltassam és mutassam be ezt a kiállítást. Egy valami egyértelmű volt, hogy személy szerint Téged itt, ma senkinek sem kell bemutatnom. Gyerekkorod óta egy vagy ezzel a nagy közösséggel, amit Berettyóújfalunak hívnak. Szépen ki is alakult a fejemben a gondolat, mígnem – vasárnap este, olyan 2/3-os készenléti állapotában – meg nem néztem az épülő kiállítást. Újratervezés! Az első szó, ami eszembe jutott akkor az életmű-kiállítás volt. Ezt viszont ilyen esetben, amikor egy alkotói pályából még sokkal több van előttünk, mint mögöttünk, nemigen használhatjuk. És akkor jön a kérdés: mi minden lehet, és lesz még, amivel a következő évtizedekben megörvendeztetsz minket?
Aztán megpróbáltam kiindulni a címből: Az agyag és Te. Téged ugye nem kell bemutatni, maradt az agyag. Szakszerű meghatározás, első mondat: „Az agyag igen elterjedt üledék, finomszemcsés összetevőkből áll.” Itt meg is álltam, és elvetettem a materialista, természettudományos megközelítést is. Maradt a mindig kifizetődő személyes hangnem, bár egy szó mégis megragadott: a finomszemcsés. Ez a tulajdonság – nyilván más-más értelmezésben – egyaránt igaz lehet rád és az agyagra is. Persze a személyes vonatkozást tekintve vastag idézőjelben. De az egyéniséged, és annak leképeződése a sokféle alkotásban számtalan formát, színt, árnyalatot, funkciót és üzenetet hordoz. Finoman és aprólékosan kidolgozva. Ez jön egyfelől az egyéniségedből. Másfelől pedig mindabból, amit találtál, tanultál, másoktól merítettél.
Ezzel összecseng, amit magadról fogalmaztál meg, és éltem a helyzeti előnnyel, hogy ez a szöveg a birtokomban volt: „Gyerekkorom óta az alkotás a lételemem. Mindig is keramikus szerettem volna lenni. Örülök, hogy a paraszti világ fantasztikus formavilágával, arányaival, díszítménykincsével ismerkedtem meg először, ezt feldolgozva próbálok a mai embereknek olyan kerámiát létrehozni, amely életük része lehet, gyökereinket is láttatja, és az én személyiségemet is kifejezi.”
Vasárnap esti találkozásunk után mi Margittára mentünk, ahol Dombi Géza tanár úr – művész úr kiállítását nyitottuk meg. Az ottani gálaesten Cseke Attila Bihar megyei szentár a köszöntőjében mások mellett Krúdy Gyulát idézte, mi szerint „Nem vagyunk mások, mint folytatásai a régi időnek, a lábnyomok továbbmennek ugyanazon az úton. Jó szem kell hozzá, hogy megláthassa valaki, hol végződik az egyik nemzedék lábnyoma és hol folytatódik az új nemzedéké.” Azért is hoztam ezt ide, a mai napra, mert te magad is Dombi Gézától tanulhattad meg a formázás, mintázás bizonyos alapjait. Abban az időben már láttam kiállításodat, sőt vásároltam is Tőled egy csurgatott mázas bögrét és egy karácsonyfára való csillagot, még a Szabó Pál Kollégiumban. Te akkor a „Bessenyeibe” jártál, én az „Aranyba”, de ilyen szinten mégis megismerhettelek.
Aztán az építkezés folytatódott elméleti szinten is. A paraszti világ teljességét megtanultad a debreceni Néprajzi Tanszéken, ami viszont már közös alma materünk lett. Én az épített örökség és az ünnepkörök hagyománya után nyomoztam, Te pedig persze akkor is a tárgyi világ elmélete és gyakorlata terén alkottál maradandót.
De aztán mégis úgy hozta a sors, hogy találkozott a szakmai életutunk, talán azért is, mert Berettyóújfalutól egyikünk sem tudott elszakadni. Te alapító tagja vagy a Bihari Népművészeti Egyesületnek, én csak bő tíz éve tartozom a közösséghez, vagy mondhatnám úgy is, hogy ehhez a nagy családhoz. De amit itt mutatsz, az egyéni alkotómunkán túl, az is iskolapélda lehet. Értő és érző módon nyúlva mások alkotásaihoz veszel részt különböző szakmai zsűrik munkájában, és rendezel meg csoportos, gyűjtemények kiállításokat. Az elmúlt években pedig a tágabb rokonsághoz is kapcsolódtunk. Te magad tagja vagy a Népművészeti Egyesületek Szövetsége Fazekas Szakmai Bizottságának. És miután a szövetségben még néhányan Törökné Marikával, Rácz Erikával és Veled egyetemben ellátunk különböző feladatokat, így mondhatjuk, hogy országos, sőt Kárpát-medencei szintre emelkedett közös munkálkodásunk – és ami a legjobb benne, hogy nem is mindig kell ehhez itthonról elmenni.
Te magad már tudod, hogy mennyi munka van a mögött, hogy valaki elnyerje a népi iparművész címet, a népművészet ifjú mestere kitüntetést, vagy bármiféle alkotói pályázatot, nívódíjat. De ezt a tudást és tapasztalatot nem zárod magadba, hanem jó szívvel adod át mindazoknak, akik ebbe az irányba tartanak. Ahogy Te is megkaptad ezt annak idején többek között Pálné Rózától, és építgetted be abba a szakmai pályafutásba, amelynek lenyomatai szinte kronológiai rendben sorakoznak most a falakon. A hagyományos barcasági, a mára klasszikussá váld zöld mázas edények, melyek követnek egy-egy funkciót, vagy éppen ünnepkört. Az innovatív megoldások széles tárháza: kerámiaplasztikák, a lakásbelső modern darabjai, kitüntetések plakettjei vagy sportversenyek érmei mutatják azt a sokoldalúságot, azt a finomszemcsés egyéniséget, ami az elmúlt nem sok időben kialakult benned és általad. És megint a kérdés, hogy mi jöhet még?
Egy bizonyos: már nem csak a te munkádra kell odafigyelnünk, hanem mindenkiére, akik tőled tanulnak. Az egyesület alkotóházban, vagy éppen odahaza, a kerámiakuckóban számos új csoda születik.
De hogy ne legyek illetlen, mégis engedd meg, hogy a ma Hozzád ellátogató vendégekhez is szóljak.
Kedves Vendégek!
Elég rég készülünk erre a 2020-as évre, Erdélyi Gábor születésének 100. évfordulójára. És amikor hozzáláttunk az év programjait összeállítani, tudtuk, hogy a felütés, a magyar kultúra napja kiemelten fontos. És azonnal egyértelmű volt, hogy kit kérünk fel mai kiállítónknak. Akkor még nem tudtam, hogy ezzel magamra is többletfeladatot osztok, de ennél nagyobb öröm és büszkeség nem is érhetett volna. Az, hogy ekkora számban vagyunk jelen, minket is igazolt, de még inkább azt, hogy Magyar Zita a lehető legjobb utat választotta. Lába nyomába már eddig is sokan beleléptek, és még biztosan nagyon sokan teszik ezt ezután is. Minden elismerésem az Övé, rajta kívül pedig a családjáé, akik támogatják ezen az úton. Azt pedig külön köszönöm a magam és az egyesületünk minden tagja nevében, hogy útitársai lehetünk. Tartson még sokáig!
Kérem, hogy a kiállítást ezzel tekintsék megnyitottnak, nagy szeretettel ajánlom szíves figyelmükbe! "