Augusztus első hétvégéjén az egykori vármegyeháza Fráter László termében került sor arra az , amelyet a Berettyóújfalui Zeneiskola hajdani igazgatójának, Kovács Kálmánnak a tiszteletére rendeztek az egykori tanítványok, régi ismerősök, barátok.
A koncert előtt az egyik „zeneszerető” vendéggel, Szabó Gáborral beszélgettünk, akinek szülei berettyóújfalui lakosok voltak, de az akkori viszonyok miatt Németországban született 1945-ben. Kisiskolás korában a helyi úttörőzenekarban kezdte zenei pályáját.
Fotók: B-Des-archív
Jó pár évtized eltelt azóta, hogy megismerkedtél a zenével, a zenéléssel. Mi volt az a meghatározó momentum, aminek hatására ezt az utat választottad? Annak idején, a ’60-as években milyen volt a város zenei élete?
A szomszédot taníttatták zongorázni és engem is buzdítottak, hogy próbáljam ki, tanuljak meg valamilyen hangszeren játszani. Kis idő elteltével, általános iskola 5-6. osztályában el is kezdtem képezni magam, trombitálni tanultam. Így szerettem meg igazán a zenét, éreztem, hogy ez tényleg érdekel és már terveket is szövögettem. Ekkor egyszerre 5 zenekarban is játszottam. A falu és az iskola szimfonikus és fúvószenekarában is (mivel a falunak és az iskolának is volt mindkettő!) és a kultúrházban, a tánczenekarban. Ez utóbbival a bálokon játszottunk. Újfalunak akkoriban két tánczenekara volt, az egyik Békési Jani bácsi zenekara (ő volt a hegedűs, a fia pedig a dobos), a másik zenekar fiatal zenészekből állt, aminek szintén tagja voltam. Ez idő tájt 14-16 éves lehettem, de a zenekar legidősebb tagja is csak 21 éves volt.
Milyen volt abban az időben a közönség összetétele egy bálon? Kik jártak szórakozni és ez milyen formában történt?
Akkoriban szinte mindenki ott volt, mivel nem volt más szórakozási lehetőség. Szombaton volt a bál, ahová a nagylányok az édesanyjuk kíséretében érkeztek. Ó, és jut eszembe, volt még a Szabad Európa (rádióadó) is, ahol a „Tinédzserparti-t” hallgattuk. Jó zenéket játszottak.
A tánczenekarral milyen zenét játszottatok, mi volt az a stílus, amit szeretett az akkori közönség?
A fiatalokkal a ma örökzöldeknek nevezett dalokat adtuk elő, emellett jazz, pop és tangó szólt. Békési Jani bácsival inkább csak pop-, azaz könnyűzenét játszottunk.
Fotók: B-Des-archív
Milyen rendezvényekre, versenyekre jutottatok el a zenekarral? Gondolom sok kedves és kellemes emléked van, ha felidézed azt az időszakot!
Az emlékeim időrendileg homályosak, mivel összemosódik már az általános iskolai és a gimnáziumi korszak. Akkoriban nagy dolog volt, ha valaki fúvóssal eljutott például a Szegedi Szabadtéri Játékokra, Pestre vagy az Úttörő Olimpiára. Mi szerencsére azok közé tartoztunk, akik részt vehettek ezeken a programokon. Az egyik Sárospataki Diáknapok rendezvényen még egy különdíjat is nyertem. Egyébként Budapest volt a legnyugatibb hely, ahová ellátogathattunk. Az akkori politikai viszonyok miatt az országhatáron túlra, sőt még a Dunántúlra sem jutottunk el.
Van-e valamilyen különleges élményed, emléked ezekből az időkből, amit szívesen megosztanál a Berettyóhír olvasóival?
Talán az egyik legnagyobb élményem az volt, amikor Gulyás György, a múlt századi zenekultútra kiemelkedő alakja jött le Berettyóújfaluba meghallgatni a zenekart, amiről felvételt készített a Magyar Televízió is. Ez mondanom sem kell, nagyon nagy szó volt akkoriban. Én is látszottam a felvételen, ahogy fújtam a trombitát az első sorban, de nem ezért kiemelkedő emlék, hanem azért, mert a zenével egy ilyen kis faluban is tudtunk érvényesülni, ami akkor elég ritka volt, mint már az előbb említettem.
Ezeket a csodálatos zenés éveket az érettségi zárta 1963-ban, ezután orvosi műszerésznek tanultam tovább, és az életemben háttérbe szorult a zene.
Teljesen felhagytál a zenéléssel, vagy a tanulás és a munka mellett jutott idő ápolni ezt a szép hivatást is? Hogy alakult a zenei pályád?
Két évtizeddel később az akkori munkatársaimmal alapítottunk egy zenekart, majd pedig a B kategóriás trombita vizsgát is megszereztem, külföldi sikerek reményében. Végül Magyarországon maradtam, és nem próbáltam máshol szerencsét. Ezelőtt 5 évvel a debreceni Melódia Társulat tagja voltam, akikkel eljutottunk Romániába, Franciaországba és a Debreceni Virágkarneválon is felléptünk. Körülbelül egy évig játszottam velük, azután családi okok miatt felhagytam a zenéléssel.
Fotók: B-Des-archív
Úgy gondolom, aki ilyen hosszú időn át benne volt a zenei világban és nagy szeretettel játszott kedves trombitáján, nem tud végleg elszakadni tőle! Vannak-e terveid a zenéléssel kapcsolatban a jövőre nézve?
Manapság egy kisebb zenekar létrehozásán gondolkodom, tehát mindenképpen szeretnék a zenével is foglalkozni, mert ez a szeretet tényleg nem múlhat el sohasem!