Immár öt éve, azaz 2011. szeptember 23-a óta büszkélkedhet városunk Győrfi Lajos szobrászművész lovas szobrával, mely vitéz Kádár Istvánt ábrázolja. A vitéz, aki két kézzel harcolt, többször hallottuk már ezt a kijelentést Kádár Istvánnal kapcsolatban, akit valódi hősnek nevezhetünk. 2016. szeptember 22-én egy emlékdélután keretében emlékezhettünk meg a Bihari Múzeumban a hősről, ahol bemutatásra került az 5. Bihari Értékek füzet is, mely nagyszerűen mutatja be vitéz Kádár István legendáját és korát.
2001 óta datálódik egy hosszú 10 éves küzdelem, melynek eredményeképpen látható ma városunk főterén az örökségdíjas szobrászművész alkotása. Ezekkel a gondolatokkal kezdte megnyitóját Muraközi István polgármester úr, aki köszöntötte az emlékdélutánon megjelenteket. Külön köszönetet mondva a Borosjenői Kádár István Hagyományőrző Íjász Egyesületnek, akik tovább ápolják a hagyományokat. Kocsis Csaba kezdeményezésének köszönhető, hogy Berettyóújfalu főterén is lovas szobor látható, ugyanis az ő munkásságát dicséri a 2001-ben megjelent Kádár Vitéz útja könyv is, ami kiinduló pontja volt a szoborállítás gondolatának.
A Bihari Értékek füzet immár 5. kiadását Csarkó Imre történész, a kötet szerkesztője mutatta be az érdeklődőknek, mely ismerteti a korszak jellemző harcászati fegyvereit, öltözködési szokásait, nyelvezetét, feleleveníti a vitéz legendáját. Brandtner Lilla a Kádár vitéz legendájához kapcsolódó versek elmondásával színesítette a rendezvényt, míg a történész megosztotta velünk a korszak és a csata lefolyásának legfontosabb pillanatait. Álljon itt egy részletSzilárdi János siralmas krónikájából, ami felidézi a küzdelmet:
„Vitéz Kádár István 1658. szeptember 20-23 között vívta a hajdan egész Kárpát-medencében visszhangzott csatáját. Berettyóújfalunál Kádár István, híres-neves, az Alföldre csatázással járó, abban híres-neves legény is a török ellen, ki a fejedelemtől vagy kétszázad magával csatára bocsájtván, hogy az a Berettyónak az újfalui malomgátnál általjárója volna, azt Kádár jó alkalmatossággal, de boldogtalan kimenettel megálotta vala. Mert azon gátra, feles társaság jőni találkozván, noha a vele levők nagyon javallanák, több népet általbocsátani annál csak, akivel bírhatnánk, nem kellene, és ellene támadni is, magokat kimutatván, míg a szoros gáton, őfelőlők derekesan meg nem felednének, hogy addig kellene. De ő általtakarodásokat addig vára, hogy mikor magokat kimutatnák, hogy a nekifelesedett ellenséggel nem bírhatnák, és noha magokat nagy emberkedéssel viselnék, benne sokat el is hullatnának, de nekiekfelesedvén a sok pogányság, hogy a sűrű nyilokat nem állhatnák, s lövések miatt elhullani sokan is kezdenének, hátat adni kényszerítettek vala. De a sűrű nyilas pogányság úgy rajtok lett vala, hogy életben bennek nem sok szabadulhatott vala. Kádár Istvánt magát is főbe lőtték vala, úgy, hogy a csata után eltakarításakor, hogy az agya koponyájából a nyílvasat ki sem vonhatták vala.”
A legenda és a Bihari értékek újabb kötetének ismertetése után, a főtéren került sor a lovas szobor megkoszorúzására, ahol az Arkadas Baranta Egyesület néhány tagja mellett, a Borosjenői Kádár István Hagyományőrző Íjász Egyesület képviselői díszruhában tisztelegtek a hős előtt.