Amikor beléptünk, már gyönyörűen el volt helyezve minden egy hatalmas asztalon, s hamar megtudtuk, ez csupán a gyűjtemény töredéke. Kitüntetések, érmék, medálok, sapkák, kuriózumnak számító könyvek, régi pénzek, ruhák, fényképek – Békési Imrénél jártunk, aki évtizedek óta gyűjti a különböző katonai relikviákat.
A képre kattintva nyílik!
Mintha egy kisebb katonai múzeumban lennénk. Mióta gyűjti ezeket a tárgyakat?
Már kiskoromban érdekeltek a katonai dolgok, apu háborút viselt ember volt, az ő történetei is nagyon inspiráltak. Aztán ’92-ben vettem néhány szuronyt, mondhatjuk azt, onnantól kezdve szinte betegesen gyűjtöm az ilyen tárgyakat – semmi más hobbim nincs, csak ez. Régebben gyűjtöttem mindenféle régiséget, mostanában döntöttem úgy, csak a katonai dolgokkal fogok foglalkozni. Nagyon érdekel továbbá a helytörténet, szeretem a helytörténeti leírásokat, könyveket.
Hogyan és hol lehet ilyen relikviákat szerezni?
Vásárlás, ajándékozás útján, de nagyon sokat kell járni utána. Sokan egyszerűen kidobnak egy-egy értékes tárgyat. Meg kellett ismerniük az embereknek, meg kell tudniuk, hogy én ilyennel foglalkozom, s ma már engem hívnak, ha előbukkan egy-egy érdekesebb tárgy. Ha tudomást szerzek egy jó lehetőségről, képes vagyok bárhová elmenni; járom Romániát, múltkor például Aradon voltam. Debrecenben is van régiségvásár, s az interneten is remek dolgokra lehet bukkanni. Szoktam eladni is, az érdeklődésemen kívül eső tárgyakat eladom. Múlt hónapban kinéztem egy nagyon ritka darabot, licitáltam, enyém volt a legjobb ajánlat, aztán az utolsó másodpercben végül többet ajánlottak érte, már nem tehettem semmit, nem tudtam reagálni…Egy nagyon ritka kitüntetés volt, a főtisztek kapták anno, alig néhány lehet belőle.
Az előttünk lévő asztalon tényleg rengeteg minden van. Lehet tudni ezeknek az értékét?
Van közte néhány százforintos, van közte több ezret, több tízezret érő darab, van olyan, amiért háromszáz eurót fizettem. Itt van például a világ valaha volt legnagyobb címletű pénze! Egyébként nagyon féltem ezeket a dolgokat, most télen betörtek hozzánk – elvittek rengeteg ezüstpénzemet -, azóta nem itthon, hanem egy biztonságos széfben tartom a kincseimet.
Ez pedig itt egy világháborús katonai egyenruha. Remek állapotban van! Mit tudhatunk ennek a történetéről?
Régóta ismertem a tulajdonosát, de eszembe sem jutott volna, hogy még megvan a régi egyenruhája ennek a bácsinak. Tavaly nyáron mondta egy ismerősöm, menjek ki Mezőpeterdre, ott van egy ilyen egyenruha. Végül megegyeztem az unokájával, a ruha sapkával együtt 30 ezer forint volt. Vásárlás után rögtön kimostam, azóta itt van felakasztva.
Rendőr volt korábban, sokan ismerik városunkban. A szakmája befolyásolta a hobbiját? Nem ritka, hogy a rendőrök gyűjtenek katonai tárgyakat.
Nem hiszem, mert én már 5-6 éves gyerekként is szerettem ezeket a dolgokat. A régiségek mindig érdekeltek, a magyarság történelme mindig foglalkoztatott, elsősorban a magyarsággal kapcsolatos dolgokat keresem – magyarnak vallom magam, a hazámat nem tagadnám meg semmi pénzért, a kis szülőfalumat, Mezőpeterdet pláne nem. Szeretem Berettyóújfalut és környékét, Erdélyt. Büszkén mondhatom, a gyűjteményem minden egyes darabja a magyarság történelméhez kapcsolódik. Megnyugtató számomra, hogy a fiam történésznek tanul, így minden bizonnyal értő kezek viszik majd tovább a gyűjteményemet.