Számtalan olyan személy lakik városunkban, akinek tehetségét, alkotó tevékenységét kevesen ismerik. Csak páran csodálhatják meg alkotásait, ötletességét. Mai beszélgetőtársam Kun Tünde, a Nemzeti Művelődési Intézet alkalmazásában, a Bihari Múzeum Baráti Körének partnerségében kulturális közfoglalkoztatottként dolgozik, napi feladatait a múzeumban látja el. Igen sokrétű és tehetséges fiatal. Rajzol, fest, kiállítások aktív segítője, rendezője.

Első kérdésem Tündihez, mikor kezdtél el rajzolni? Mesélj egy kicsit magadról!

Igazából már általános iskolában elkezdtem rajzolni, ahol Siteri Róbert tanár úr felfigyelt rám. Mindig adott olyan rajzos feladatokat, amelyek nekem nagyon tetszettek. Felső tagozatosként beiratkoztam a kézműves szakkörbe, ahol Oroszné Pirike nénitől többféle technikát tanultunk. Vele együtt már diákként is részt vettünk karácsonyi kézműves foglalkozásokon.

Általános iskolai tanulmányaim után a Kós Károly Művészeti Szakközépiskolában ötvös-fémműves végzettséget szereztem. Tizedikes koromban (2009-ben) megnyertem egy megyei rajzversenyt. Sokat köszönhetek középiskolás rajztanáromnak, osztályfőnökömnek, Maklaga Jánosnénak.

Harmadikos korom óta otthon is folyamatosan rajzokat, festményeket másolok. Így alakult ki a saját képi világom. Stílusban a szecesszió az, ami nekem nagyon tetszik. Az indás, mindenféle kacskaringós vonalak. Minden egyes rajzomba belecsempészem valahogy. A családomban hobbi szinten mindenki foglalkozik valamilyen kézműves tevékenységgel. A nővérem, Ági pl. üvegekre, poharakra gravíroz, rajzol és a kreativitását a cukrászatban is kamatoztatja. A húgom, Gabriella is szeret rajzolni, például pólóra, de kiállítása is volt a Diószegi Kis István Református Általános Iskolában.

Milyen technikával szeretsz rajzolni, festeni?

Mindenféle technikát szeretek, számomra az a fontos, hogy minél színesebb legyen az alkotás. A célom, hogy ne legyen átlagos az, amit létrehozok. Nagyon fontos számomra a realitás is, minél jobban visszaadni azt, amit másolok. Középiskolás osztályfőnököm vezetett rá, hogy ne féljek a színektől. Szépen, lassan én is rájöttem, hogy merészen, drasztikusan is használhatom a színeket.

Vannak-e példaképeid?

Igazából nincsenek. Mindenkitől sokat tanultam, akikkel eddig találkoztam. Kaptam már jóés rossz kritikát is, de ezek inkább építő jellegűek voltak, sokat tanultam belőlük, rengeteginspirációt is kaptam. Egy ékszerbecsüs képzést is elvégeztem, ott olyan emberekkel is megismerkedtem, akik bíztattak, hogy érdemes ezzel foglalkoznom.

A Bihari Múzeum munkatársaként hogyan tudod kamatoztatni eme tudásodat?

Foglalkozások, családi programok alkalmából sokat tudok segíteni, szeretek a gyerekekkel foglalkozni. A múzeum kiállításaihoz, programjaihoz, családi múzeumi délutánjaihoz mindig sikerült a rajzolást, a festészetet is belecsempészni. Pl.: a farsangi időszakban, papírmaséból állati és embert ábrázoló farsangi maszkokat készítettem, lovat, medvét, gólyát, boszorkányt. A múzeum igazgatónőjétől, Kállai Iréntől a csipkekiállításban szabad kezet kaptam. Az alkotóval közösen találtuk ki a képek sorrendjét, és a munkatársaim segítségével rendezhettem be a tárlókat is.

A Bihari Múzeumban nemrég nyílt egy rendhagyó időszaki kiállítás, mely a Kicsinyített régi világ címet kapta, mely Annus Ferencné alkotta életképeket, maketteket mutat be. A kiállítás létrehozásában is sok munkád volt. Te készítetted el a mini makettekhez kapcsolódó háttereket is.

Igazából azért szeretek itt dolgozni, mert sok mindenbe belelátok, amit addig még nem tudtam. Rengeteg új dolgot tanulok itt. A Kicsinyített régi világ mini kiállításban a munkatársaimmal közösen, már hónapokkal ezelőtt a sérült, hiányos maketteket javítottuk. A kiállítás megépítése után, az egyes makettekhez illeszkedő háttereket is festettem (japánkertet, hegyet ábrázoló tájképeket). Nyáron már eddig is sokan látták, remélem, míg tart a kiállítás, még többen megnézik.

Ha már a Bihari Múzeumról beszélünk, Pl.: a múlt évi számadó napokon, május elsején is több alkalommal találkozhattak már városunk lakói a Berettyóújfalu és Berettyószentmárton társasjátékkal, melyet te készítettél. Kiknek, miről szól a társasjáték?

A múzeum igazgatónője egy konferencián látott hasonló múzeumi játékot, innen jött az ötlet, hogy mi is tudunk egy hasonlót készíteni. A társasjáték során egy képzeletbeli utazást teszünk az egész városban, melynek kiindulópontja a vasútállomás. A játékot kipróbálók Berettyóújfalu és Berettyószentmárton főbb nevezetességeit jobban megismerve, játékos formában élvezhetik városunk műemlékeit, építészeti remekeit.

A 2013-ban a civil szervezeteknek, egyesületeknek átadott Civil udvar is folyamatosan szépül, gyarapszik. A játszótéren is megcsodálhatjuk az alkotásaidat. Mik ezek?

A civil udvarban az állatfigurák arcait – a már lefestett alapra – én festettem rá, illetve a szalmabálából készített Miniont is én festettem.

Van-e olyan hely Berettyóújfaluban, vagy a közelben, ahol szeretnél még rajzolni, festeni?

Igazából nincs. Inkább otthon szoktam festeni, de nyitott vagyok mindenre. Ha kapnék lehetőséget, a város közterületein is alkotnék.

Mik a terveid, álmaid?

Egyik nagy álmom megtanulni tetoválni, vagy éppen járműveket, pl. motorokat dekorálni. Rendezvényeken már az arcfestést is kipróbáltam, az is nagyon tetszik. Most épp egy karneváli maszkot készítek, ugyanis nagy inspiráció nekem a Velencei karnevál. Egyik nagy vágyam oda kijutni.

Köszönöm szépen, hogy válaszoltál kérdéseimre! Kívánom, hogy az álmaid minél hamarabb váljanak valóra, és hogy minél előbb beszámolhassunk a saját kiállításodról is. Sok sikert és inspirációt kívánok!