Az a legnagyobb baj vele, hogy nem tudott megfelelni az elvárásoknak. A sok-sok éve előkészületi fázisban lévő produkcióról legendák keringnek. Annak idején Johnny Depp vette rá közeli barátját, Hunter S. Thompsont, hogy adja ki a hatvanas években megírt, ám azóta is a fiókban heverő kéziratát. Az író 2005-ös halála utána pedig a színész szívügyévé vált, hogy filmet készítsenek a regényből. A rendező, Bruce Robinson pedig tizenkilenc évnyi szünet után vállalta a munkát (legutóbbi filmje az 1992-es Jennifer 8).

A készítők – közülük is leginkább Depp – elkötelezettsége ellenére a végeredmény mégis olyan semmilyen lett, ami nagy nyomot nem hagy az emberben. A történet szerint Paul Kemp, az amerikai újságíró Puerto Ricóban vállal munkát, ahol mindenféle illegális ügyletbe keveredik, és természetesen szerelmes is lesz egy olyan nőbe, akibe nagyon nem kéne (Amber Heard). Kemp pedig mindennek tetejében még alkoholista is - bár igazából akkor lóg ki a közép-amerikai színes miliőből, ha józan.

A Rumnapló legnagyobb erőssége ugyanis a mellékszereplőkben rejlik. Míg Johnny Depp meglehetősen tompa alakítást nyújt, addig a körülötte lévők mind emlékezetes(ebb) figurák. Közülük is a Giavanni Ribisi által életre keltett Moberg, akit józanon sosem láthatunk, mégis az ő ötletei és meglátásai húzzák ki hőseinket a legtöbb bajból. Kemp másik lakó- és munkatársa, Bob Sala (Michael Rispoli) is sokkal erősebb figura, mint maga a főhős, aki inkább passzív megfigyelője vagy szenvedő alanya az eseményeknek, mintsem a cselekmény alakítója. Hiába változik meg a történet végére, mégsem érezzük a súlyát. 

Mindettől függetlenül a Rumnapló egy hangulatos darab, ami ugyan nem fog túl sok vizet zavarni, de egyszeri megtekintésre érdemes. Thompson témában továbbra is a Félelem és reszketés Las Vegasban marad az örök klasszikus.