A magyar kultúra hetének záró programja a Járási Hivatal Fráter László termében került megrendezésre, ahol Gyuláné Kathi Ilona, Aranyhegy hangjegyekből című – a Berettyóújfalui Ifjúsági Fúvószenekar 45 éves pályafutását megörökítő – könyvének bemutatóján vehettek részt az érdeklődők.
A könyvbemutatót megelőzően a zeneiskola művésztanárainak előadását élvezhette a közönség, majd Muraközi István polgármester úr köszöntötte a jelenlévőket, felidézve az elmúlt hét eseményeit. Ezt követően pedig a város életében fontos szerepet betöltő 45 éves Ifjúsági Fúvózenekar krónikájából emelt ki néhány fontos momentumot.
A beszélgetést Horváth Lajos, a Sinka István Városi Könyvtár munkatársa vezette, aki elsőnek a címválasztásról érdeklődött a mű írójától. "Ha valaki az igazgatói irodában szétnéz, akkor annyi relikviát lát, hogy tényleg egy hegyet lehetne építeni, bár én lehet egy kicsit lekicsinyítettem és azt a címet kellett volna adnom, hogy Aranyhegyek hangjegyekből. Hiszen a hangjegyekből szültetett sikerek olyan elismerést hoztak ennek a 45 éves zenekarnak, ami Magyarországon egyedülálló. Ezek az elismerések hegynyi nagyságúak, azoknak szeretnék emléket állítani, akik ezt a helyi értéket megteremtették és gondozták, gondozzák a mai napig" – indokolta a címválasztást Gyuláné Kathi Ilona.
A könyvben különös hangsúlyt kap az út szimbóluma, hiszen a zenekar is hosszú utat tett meg a közel fél évszázad alatt. A Zeneiskola fejlődésére, alakulására nagy hatással volt Erdélyi Gábor tanár úr, aki „hitt benne, hogy a zene jobbá teszi a gyerekeket, nemcsak azokat, akik művelik, hanem azokat is, akik hallgatják. Sokat tett azért, hogy a gyerekek már általános iskolában lehetőséget kapjanak arra, hogy zenélhessenek. Az itteni zeneiskola a hajdúböszörményi zeneiskola fiókintézményeként jött létre és ezzel az intézményes zenetanítással Gábor bácsinak nyilván az volt a célja, hogy a képzett muzsikusok csoportot, zenekart alkossanak. Minden forrás, amit elemeztem, arról győzött meg, hogy az ő szerepe a kezdeteknél jelesnek minősíthető.”
A zenekar karmestere, Szilágyi Péter is megosztotta Erdélyi Gáborhoz fűződő emlékeit. „Amikor én a zenekart átvettem, otthonról hozott értékekkel fogtam a dolgokhoz, hiszen édesapám baptista zenekart vezetett Körösszakálban. Emlékszem, egyszer egy szereplésre készültünk és Gabi bácsi ott integetett, majd azt mondta, hogy jó lesz Péter. Gondoltam én is, hogy jó lesz, csak nem tudtam, hogy mihez képest. Hála Istennek nem volt akkora teher rajtam, mint amit egy kezdőnek feltétlenül el kell viselni. Örülök, hogy ismertem őt, tisztelem és nagyon szeretem.”
A zenekar számos versenyen megmérettette magát az évtizedek alatt, amelyekről a krónika részletesen beszámol. „A megmérettetések egyik fóruma a Fúvószenekari Fesztivál volt, amelyet minden megyében megrendeztek és a megyei első helyezett jutott el az országos döntőbe. Ahogy én értékeltem a forrásokból, ennek a fesztivál jellege volt a meghatározó, de a legjobbak szerepeltek a gálán, ahol a berettyóújfalui zenekar mindig ott volt.”
A könyvbemutató vége felé közeledve szó esett a Szilágyi Péter féle filozófiáról is, miszerint bárhol, bármikor játszik a zenekar, mindig csak 120%-osan felkészülve lépnek fel, mert így sikerül 100% körül teljesíteni. Az egyik külföldi szereplés hangulatáról így ír a könyv: „Megható és felemelő érzés volt saját himnuszunk játszása közben látni, miként emelkedik magasba a nemzeti lobogó. Másnap volt az igazi szakmai erőpróba, a zenekar elfoglalta helyét a pódiumom majd ismertették az együttes eddigi tevékenységeit és ezután végre megszólalhatott a megnyugvást hozó első akkord.” A könyv a zenekar krónikája is egyben, amely részletesen bemutatja az elmúlt 45 év eseményeit egészen napjainkig.