A sebészeti osztály folyosóján számos köszönőlevél díszeleg. Ezek csapatmunka eredményei, melyben ugyanolyan fontos szerepe van az orvosnak, a nővérnek és a takarítónőnek is – vallja az osztály vezető főorvosa. Dr. Kóti Csabával beszélgettünk.
A sebészeti osztály igazán mozgalmas hely, hogyan telik egy átlagos nap?
Minden reggel fél nyolckor osztályos vizittel indítunk, ezt követően az előző este ügyeleti eseményeiről számol be az ügyeletes kollega. Fél kilenckor kezdjük a tervezett műtéteket, deha sürgős – akut – eset jön közbe, akkor az felülírja az aznapi programot. A délelőtt a műtőben telik, fél háromkor pedig ismét vizitet tartunk. Majd megnézzük más osztályok konzíliumba küldött betegeit, valamint az osztály betegeinek kötözéseit, kontroll vizsgálatait végezzük. Aki nincs műtőben, az végzi az adminisztrációt, ami fontos és időigényes feladat. Ebben nem csak a betegek felvétele, kórlapírás, zárójelentések megírása, de a receptek kitöltése is szerepel.
Az orvostudománynak számtalan szakterülete van, mi vonzotta a sebészethez?
Legtöbbször a műtét gyors és hatékony segítség a beteg számára, véglegesen szünteti meg betegséget, a fájdalmakat. Másik lényeges szegmense a gyors döntéshozatal. A műtőasztalon sokszor váratlan helyzettel vagy más dologgal is szembetalálja magát az ember, mint amire a vizsgálatok utaltak.
Ha visszagondol az elmúlt évekre, melyik volt a legemlékezetesebb esete?
A legextrémebb esetem, amikor egy önmagát hasba szúró beteget kellett megoperálnom, ugyanis a műtét során kiderült, hogy miközben hasba szúrta magát, a szíve is megsérült. Átszúrta a rekeszizmot és a pengét beleszúrta a szív jobb kamrájába. Feltártuk a mellkast, megnyitottam a szívburkot és megvarrtam a dobogó szívet. A beteg teljesen felépült.
Az első műtétjére hogyan emlékszik vissza?
Kezdetben az idősebb, tapasztaltabb kollegák segítségével végeztem munkámat. Az emberi szövetek teljesen más képet mutatnak a valóságban a műtőasztalon, mint egy tankönyvi fotón, rajzon. Az első műtétem egy lágyéksérv operáció volt. Az azóta eltelt huszonöt év alatt már több ezer műtétet tudhatok magam mögött.
A sebészet mellett másik szakterülete az onkológia. Milyen kapcsolat van a két terület között?
Összefügg a két terület: nagyon sok, daganatos beteget operálunk, a műtét után pedig tovább tudjuk követni a betegek onkológiai utógondozását. 2005-ig nálunk is zajlott kemoterápiás onkológiai kezelés, aztán egy kormányzati döntés folyamán ez átkerült a városi kórházakból a centrumokba. Jelenleg a kórházunkban onkológiai gondozást végzünk, itt követjük tovább a daganatos betegek állapotát.
Ennyi munka mellett mire jut idő, mivel tölti a szabadidejét?
Nagyon kevés időm marad kikapcsolódásra, pihenésre. Háromnegyed hétre járok dolgozni, hogy még műszakváltás előtt tudjak tájékozódni az éjszakás nővérektől a betegek állapotáról. A munkaidő hivatalosan fél négyig tart, de ez általában eltolódik. Régebben sokat lovagoltam, jó volna erre egy kis időt szakítani. Szeretem a szép, régi dolgokat, az órákat, bútorokat, régiségeket szeretnék ezekről többet olvasni.
Az éjszakai ügyelet alatt gondolom, akad néhány szabad perc könyveket olvasni.
Ilyenkor leginkább szakirodalmat, orvosi folyóiratokat szoktam olvasgatni. Az adminisztratív munka egy részét is az ügyelet alatt tudom elvégezni. Gyakran éjszaka is operálunk, az ügyeletben érkező sürgős esetek nem várhatnak reggelig.
Többször elismerték a szakmai tudását…
Ezek jólesnek az embernek, de nem ezek a leglényegesebbek. Az számít, ha a beteg elégedetten és egészségesen megy haza, mint nem rég pl.az fiatal nőbeteg, akiből egy hatalmas májdaganatot sikerült eltávolítani.
Az orvosok, hogyan fejleszthetik szakmai tudásukat?
A továbbképzés és az állandó tanulás nagyon fontos a szakmánkban. Ezért hoztuk létre a Bihari Sebészet Alapítványt is, melynek elsődleges célja, hogy támogassa a továbbképzéseken való részvételt, nem csak az orvosokét, hanem a nővérekét, műtősnőkét is, hiszen a kongresszusok és a továbbképzések elősegítik a szakmai fejlődést.
Említette, hogy sok daganatos beteg kerül a sebészetre, mi ennek az oka?
Az a probléma, hogy a daganatos betegek nem azért jönnek, mert szűrővizsgálaton fedezték fel az elváltozást, hanem már a tüneteik miatt keresik fel osztályunkat. Nagyon sok az elhanyagolt, előrehaladott stádiumban lévő beteg. A betegség kialakulása több okra vezethető vissza, nagy szerepet játszanak az egészségtelen táplálkozási szokások, a vegyszerrel, adalékanyagokkal kezelt élelmiszerek fogyasztása. Ezen kívül az önpusztító életmód, a dohányzás, italozás is okozhatja. Ezen kívül az emberek nem figyelnek oda magukra, nem mennek el szűrővizsgálatokra, pedig a korai stádiumban felismert daganatok nagyon jól gyógyíthatók.
A daganatos betegek hogyan viselik a diagnózist?
Habitus kérdése, van aki teljesen kétségbeesik és elutasít minden kezelést, később átgondolja és aláveti magát a kezeléseknek. Van, akiben elszántságot vált ki, le akarja győzni a betegséget. Az együttműködő beteggel nagyobb az esély a gyógyulásra.
A folyosó falán számos köszönőlevél díszeleg…
Mindenkinek jólesik a köszönet, a sebészeti osztály munkája csapatmunka, itt mindenkire egyformán szükség van. Az orvos gyógyít, de a nővérek is ugyanolyan fontos szerepet töltenek be. Amikor mi a műtőben vagyunk, ők felügyelik a betegeket. De ugyanolyan lényeges a takarítónő munkája is, hiszen ha nincs megfelelő higiénia, akkor egy cseppfertőzés is veszélyeztethetné a beteg életét. Mindenkinek hozzá kell tennie a saját területén, hogy ilyen köszönőleveleket kapjunk.