A HUNOR hivatásos nemzeti mentőszervezet új tagjainak ünnepélyes eskütételével ért véget a HUNOR és a HUSZÁR mentőszervezetek idei éves gyakorlata Hajdúszoboszlón, a katasztrófavédelem kiképzőbázisán.
A gyakorlatot megfelelőnek minősítette a csapatok svéd mentora, néhány speciális területen még képzést és gyakorlást javasol a magyaroknak. A hazai katasztrófavédelmi szervezetek a javasolt képzések mellett új riasztási és irányítási rendszert is meghonosítanak a megnövekedett létszámú hivatásos nemzeti mentőszervezetnél.
A Rákóczi-induló hangjai mellett szemlélte meg dr. Góra Zoltán tű. dandártábornok, a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság helyettes vezetője a hajdúszoboszlói bázis alakulóterén felsorakozott mentőcsapatokat, valamint a Nemzeti Közszolgálati Egyetem velük együtt megjelent hallgatóit. A csapatzászlók bevonulása után ünnepi beszédet mondó országos főigazgató-helyettes hangsúlyozta: a mostani gyakorlattal és az újonc HUNOR-tagok eskütételével egy fontos feladatot teljesítettek, hiszen az ENSZ-minősítés tavalyi megszerzésekor vállalták, hogy megtöbbszörözik az akkori létszámot. A negyvenöt új tag eskütételével a hivatásos mentőszervezet létszáma már száznegyvenhétre emelkedett, és a jövő évben el kell érniük a vállalt kétszáztízes tagszámot.
A most véget ért harminchat órás gyakorlatról Góra Zoltán azt mondta: a jó felkészítésnek köszönhető, hogy most egy sikeres próbán lehetnek túl. Kiemelte, hogy a HUNOR már vett részt éles bevetéseken, a többi között a tavaszi rendkívüli hóhelyzetben, majd a nyári dunai árvíz elleni védekezésben, illetve egy valós kutató-mentő feladatot is teljesítettek egy budapesti házomlásnál. A tábornok egyúttal megköszönte a mentőszervezetek tagjainak az önkéntes vállalásaikat, azt, hogy bevetésre készen állnak, ha a szükség úgy hozza.
A mostani gyakorlatot megfigyelő és a magyar mentőalakulatok szerveződését a kezdetektől segítő svéd mentor, Per-Anders Berthlin a záróünnepségen arról beszélt: a két mentőszervezet megalakítása, fenntartása óriási beruházás volt minden szempontból – pénzben, időben, emberi erőforrás tekintetében egyaránt. Éppen ezért fontos, hogy már részt vettek éles bevetésen a magyar szervezetek. Egyetlen nemzet sem engedheti ugyanis meg magának, hogy fenntartson egy nemzetközi minősítésű mentőszervezetet, amelyet otthon nem tud bevetni és kihasználni. Nemzetközi segítséget igénylő nagy természeti csapások ugyanis öt-tízévente fordulnak elő. Hangsúlyozta: egy hosszú út elején tart most a két magyar mentőszervezet, amelyen az ENSZ-minősítés megszerzése csak az első lépések egyiket volt. És mivel mindenki elkötelezte magát az út teljesítése mellett, ezért fontos a további tanulás, képzés, gyakorlatozás.
Kérdésre válaszolva a svéd szakember úgy értékelte a három napos gyakorlatot, hogy a csapatok egyértelműen megértették, miről szól ez a speciális folyamat, a földrengés utáni mentés. Azonban néhány ponton még szükség van a javulásra és látszott, hogy lehet is javítani a csapatok tudásán. Példaként említette az aládúcolást, ahol a feladat egészével tisztában vannak a magyar mentők, de néhány részletben még fejlődniük kell, mivel ennél a munkánál a legkisebb hiba is tönkreteheti az addigi sikereket. Ezen a részterületen speciális képzésre és sok gyakorlásra lesz szükség.
A felvetésre, hogy csapatként mennyire összeszokottak a HUNOR és a HUSZÁR tagjai, Per-Anders Berthlin úgy válaszolt: a HUNOR tagjain látszik, hogy megszokták az ilyen helyzetekben való szoros együttműködést, még akkor is, ha korábban nem ismerték egymást személyesen. Sőt, kis munkacsapatok is kialakultak közöttük a feladatok megoldása során. A HUSZÁR esetében némileg más a helyzet: ott látható, hogy ők korábban összeforrott csapatokként dolgoznak kiforrott technikával, hiszen korábban együtt dolgoztak szervezetenként. Esetükben árnyalja a helyzetet, hogy a tagok korábban egymás versenytársai is voltak – tette hozzá a svéd mentor.
Jackovics Péter tűzoltó alezredes, a BM Országos Katasztrófavédelmi Igazgatóság főosztályvezetője, a mostani gyakorlat ellenőre elsőként azt emelte ki: van szakmai alázat a fiatalokban, az újoncokban. Ezért könnyű volt őket szakmailag vezetni és felkészíteni az itteni feladatokra, amelyekkel hétköznapi tűzoltói munkájuk során nem találkozhatnak. A többlépcsős felkészítés során gyorsan megtanulták a technikai eszközök használatát. Finomítani kell náluk az együttműködésre és eljárásrendre vonatkozó szabályok ismeretét. Főleg azt kell bennük tudatosítani, hogy külföldi bevetésen, katasztrófa sújtotta térségben milyen járulékos veszélyekre számíthatnak a mentési munkálatokon kívül.
A HUNOR megnövelt létszáma és további tervezett növelése másfajta irányítást és vezetést kíván, de mozgósítani és riasztani is a mostanitól eltérő módon kell majd a jövőben. A gyakorlatnál használt és tesztelt interaktív riasztás jól vizsgázott, akárcsak a gyors SMS-küldő rendszer is. A jövőben ezeket alkalmazzák majd, mivel ekkora létszámú szervezetnél megoldhatatlan az egyenkénti, telefonhívással történő riasztás. Ugyancsak kidolgozzák azt a rendszert, amely össz- és részriasztást is képes adni, hiszen bizonyos esetekben – a szükséges szakfeladatoknak megfelelően – részeiben vagy régiónként riasztják a HUNOR-t.
A svéd mentorral is tovább dolgoznak a jövőben, mondta az alezredes. Az ENSZ-minősítésen két évre vállalt végrehajtási és fejlesztési programot másfél év alatt tervezik megvalósítani. A soron következő feladat a további létszámbővítés, a jelentkezők harmadik körének kiválogatása, kiképzése, majd egy, a mostanihoz hasonló gyakorlaton való felavatásuk jövő tavasszal. Újabb kihívásként külföldi mentőcsapatot hívnának meg a következő alkalommal, így műveleti szinten gyakorolhatják a külföldi egységekkel való együttműködést.
Jackovics Péter a hajdúszoboszlói gyakorlatról fontosnak tartotta elmondani, hogy nemcsak szimulált, hanem valós, életszerűen berendezett kárhelyszíneket biztosítottak a gyakorlók számára, éles veszélyekkel, valós másodlagos károsító hatásokkal. Ilyen területeken kell gyakorolni – a Tímár utcai házomlásnál például azért oldotta meg könnyebben feladatait a csapat, mert korábban „éles” romterületen gyakoroltak. A főosztályvezető külön kiemelte a Hajdú-Bihar Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság professzionális segítségét és háttérmunkáját a gyakorlat szervezésében és megvalósításában.
A HUSZÁR-ral kapcsolatban Jackovics Péter elmondta: a korábban már nemzeti minősítést szerzett csapatokból álló szervezettel könnyű volt az együttműködés. Amire nekik ügyelniük kell – mivel vegyes csoportról van szó - a vezetés-irányítás begyakorlása. Fontos, hogy mindig legyen egy vezetője, aki a mentési feladatokat irányítja. A felkészülés a mostani gyakorlatara könnyű volt, hiszen ők is részt vettek az elméleti INSARAG-képzésben, ugyanúgy jelen voltak az éles bevetéseken az árvízi védekezésben és a hóhelyzetben. Mindez azért fontos – tette hozzá az alezredes -, mert éppen a HUSZÁR mentőszervezet zászlaja alatt szeretnének további állampolgárokat toborozni az önkéntes polgári védelmi szervezetekbe, olyanokat, akik szabadidejük terhére vállalnák a segítséget.
Az ünnepség keretében emléklapokat, elismerő okleveleket is átadott Góra Zoltán dandártábornok. A Magyar Polgári Védelmi Szövetség, a HUSZÁR egésze, a Bakony és a Turul megyei mentőszervezet, illetve a Rescue24 nemzeti minősítő oklevelet kapott. Elismerő oklevelet vehettek át a HUNOR frissen esküt tett tagjai. Ugyancsak elismerő oklevelet kapott a Magyar Vöröskereszt és az Országos Mentőszolgálat, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem önkéntes katasztrófavédelmi szolgálata, a COLAS Hungária Zrt, valamint a Fővárosi Vízművek Zrt központi ivóvízellátó egysége. A gyakorlat vendégei és a megfigyelők emléklapot vehettek át.
Hajdú-Bihar Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság