Tizenkét lelkes fiatal, akik szerettek volna valahová tartozni – így indult húsz éve a Bihari Természetbarát Egyesület története. Azóta felnőttek, családot alapítottak, és közben nemcsak túrákat, hanem egész közösséget szerveznek. Hegedűs Zoltánnal, az egyesület elnökével beszélgettünk arról, hogyan változott a közösségszervezés a 2000-es évek óta, miért nehezebb ma összetartani egy csapatot, és miért fontos, hogy a gyerekek is megismerhessék a nagyszülői disznótorok világát. A február 27-28-i Hagyomány-os Nap kapcsán kiderül: van még erő a hagyományőrzésben – csak újra kell gondolni, hogyan éljük meg. 

- 2005-ben 12 lelkes fiatal alapította az egyesületet. Mi volt az az indíttatás, az a konkrét ok, ami miatt úgy érezték: szükség van erre a közösségre?

Mi kezdetben csak egy olyan középiskolás-fősulis baráti társaság voltunk, akik a környéken gyakran kalandoztak gyalog vagy kerékpárral. Szerettünk volna valamilyen szervezettebb körhöz tartozni, de mivel nem volt ilyen, alapítottunk magunk egyet. Így született meg a Bihari Természetbarát Egyesület.

Iskolásokat is bevonunk a Barcsay-kert gondozásába

- Hogyan változott meg az egyesület küldetése az elmúlt 20 évben?

Több életciklust élt meg a szervezetünk. A kirándulós csapatból elég hamar egy meghatározó sport, kulturális és környezetvédelmi tömegszervezetté nőttük ki magunkat. Volt év, amikor 72 rendezvényünk volt, taglétszámunk meghaladta a 160 főt. Később az ügyvezetői teendőim és mellette az egyetemi tanulmányaim jócskán lecsökkentették a szabadidőmet, így a szervezői aktivitás is mérséklődött. Az utóbbi 10 évben a bázist újra nagyjából az alapítók köre adja, a céljaink azonban nem változtak, mindhárom tevékenységi területen aktívak vagyunk, sok tapasztalattal, letisztultabb formában.

- Ma már a 40-es korosztályba léptek az alapítók – miben más ma közösséget szervezni, mint a 2000-es évek elején?

Hogy egy klasszikust idézzek: „régebben más volt … mindenki táncolt.”  Az utóbbi időben a társadalomban erősödött az individualizmus. Sokan egyénileg kívánnak érvényesülni, csökkent a közösséghez tartozás igénye. Erre tett rá a Covid egy jó lapáttal. Először nem hittem, de sajnos be kell látni, időbe és sok energiába kerül visszaépíteni mindent a korábbi szintre. Bár a társadalmi trendek még lehet, hogy nem ebbe az irányba mutatnak, hiszek benne, hogy ez ciklikus, és a szétszéledés után divat lesz újra tartozni valahová. Szerencsére a mi csapatunk kohéziója ezen jelentősen túlmutat, hiszen mi továbbra is egy összejáró baráti társaság vagyunk, újabban megsokasodva sok kis gyerkőccel.

Ismeretterjesztő előadások berettyóújfalui általános iskolákban

- Mennyiben változott az egyesület élete, így hogy említette, megjelent Önök körül a következő generáció?

Az alap célokban nincs változás, a programok kivitelezésének a technikája azonban már más. Megjelent a kínálatunkban több olyan rendezvény, ami bababarát, így nekünk sem kell választani a család és a kikapcsolódás között. Mivel a csapatunk jószerivel egy korosztály, és egyszerre született meg egy óvodára való babacsapat, együtt változtak a hétköznapi kihívásaink és körülmények is.

- Mi az az egy eseményük vagy rendezvényük az elmúlt 20 évből, amire a legbüszkébbek?

Rengeteg ilyet fel lehetne sorolni, sok jó élményünk van. Tavaly az átadásra váró M44-es autóúton szerveztünk egy komoly pályaavató bringatúrát. Biztonsági okokból 930 főt engedtünk elindulni, pedig kétszer ennyien is jöttek volna. Gördülékeny volt a szervezés és lebonyolítás, sok elismerő szót kaptunk, és mi is nagyon jól éreztük magunkat. De említhetném a Critical Mass felvonulásokat, a komádi és újfalui családi napot, fotópályázatokat és kiállításokat, a határon átnyúló bringatúrákat, a csíkzsögödi segítségre szoruló apuka sikeres karitatív kampányát, és még sorolhatnánk. A kecskeméti csapatunk pedig tavaly indított útjára egy mini művészetek völgyét Jakabszálláson Szüreti Kultúrmustra néven. Ott is 850-en voltak már az első alkalommal, és nagyon elismerően nyilatkozott a közönség.

Elindult az M44 pályaavató kerékpártúra

- Nemrégiben feltűnt a városi programkínálatban több egyedülálló rendezvény plakátja. Ahogyan az egyik promóció hirdeti, egy „Hagyomány”-os Napot tölthetnek el a Szász tanyán az érdeklődők, egyedülálló programkínálat közül válogatva, teljesen díjmentesen az Önök jóvoltából. Mi volt az alapgondolat a rendezvény mögött?

A bakancslistánkon évek óta szemezünk néhány ötlettel. Egyik ilyen a Hagyomány-os napra keresztelt esemény is, ami most hétvégén (február 27-28) ölt testet. Igazából a fent említett Szüreti Kultúrmustra bihari kistestvére. Lesz népzene, utcaszínház, kézműveskedés, minőségi gasztro kínálat, csipetnyi kulturális előadás, oktatás. Pályázat révén ingyenesen tudjuk a programot kínálni, a helyszínen pedig olyan étel-italárakkal találkozhatnak a vendégek, amivel azt szeretnénk üzenni: ide felesleges batyuban bármit hozni, mert mindenki megengedheti magának a helyben fogyasztást. Ezt a gasztroélményt egyébként is fontosnak tartjuk biztosítani, sok helyen átesnek az árakkal a ló túloldalára.

- A disznóvágás és feldolgozás ma már sok fiatal számára ismeretlen világ. Miért tartják fontosnak ezen hagyomány bemutatását?

Jómagam is a nagyszülői disznótorokon szocializálódtam. Ennek megvan a kultúrája, nehézsége, fáradtsága, illata – egy utánozhatatlan világa. Kiveszőben lévő szokás, helyette mindent átvesz a nagyüzemi feldolgozás. Nem mondom, hogy térjünk vissza a kézzel cséplés korába, de alkalmanként jó dolog megélni ilyen karakteres hagyományokat.

- Mit várnak a közönségtől: inkább családi napnak szánják, vagy hagyományőrző rendezvénynek?

Mindkettőnek. Ahogy korábban is volt már róla szó, nekünk is könnyebb a szervezés, ha a gyermekeknek is tudunk elfoglaltságot biztosítani. Három kézműves várja a kisebbeket szombat napközben, a néphagyomány jegyében. De ugyanúgy kedvükre lesz majd a Kackiás Folkszínház is, akárcsak a felnőtteknek.

- Mennyire nehéz ma támogatói hátteret találni egy ilyen eseményhez?

A helyszín és a szervezők adottak, a programokra viszont nehéz forrást találni. Ellenben ha megnyílik valamilyen pályázati lehetőség a civilek felé, helyben minden segítséget megkapunk, hogy egy újabb sort kipipálhassunk azon a képzeletbeli bakancslistán. Ezért ezúton is köszönet minden segítőnek, és a támogató környezetnek!

Számadó túra a Kunságon, tele játékokkal

- A programban megjelenik a közösségi éneklés és táncház. Önök szerint mennyire él még a bihari térségben az érdeklődés a népi kultúra iránt?

A sok néptánc, népdalénekes vagy citerás csoport bizonyítja, hogy aggodalomra alapvetően nincs ok. Az összetartás viszont nem példás, ezen a téren sokat kellene javulni. Unokatestvérem, Halász Réka 2020 környékén több kísérletet tett „Mindenki táncháza” néven a csoportok közelítésére, ami most sem titkolt cél.

- A másik egyedülálló rendezvény egy Retro Disco, amely sokunk számára visszaidézi a 2000-es évek bulihangulatát. Hatalmas nevek, kiváló előadók… a hatalmas érdeklődés garantált. A fellépők – Desperado, Peat Junior, Náksi Attila – egy korszak ikonikus nevei. Mi volt a cél a rendezvénnyel?

Ahogy korábban említettem, régen minden más volt. Rengeteg fiatal járt szórakozni. Ennek az emléke sokunkban él még. Több nagyvárosban ezt a retro érzést karolják fel manapság, és szerveznek most már évek óta népszerű retro fesztivált, vagy bulit. A környéken nem igazán volt még ilyen. Tegyünk egy próbát!

A nagy sikerű rekeszmászás, mellyel a Hősök napján ismét jelentkezünk

- Az egyik program a népi hagyományokra épít, a másik a 2000-es évek klubhangulatára. Az egyesület tagjai mindkét szubkultúrát magukénak érzik?

Igen, sőt! Kedveljük a borfesztiválokat, a kapolcsi Művészetek Völgyét, a Múzeumok Éjszakáját, de hosszú évekig jártunk civil közreműködőként számos zenei fesztiválra is. (EFOTT, Campus, Hegyalja, stb.) Az ötleteink most ezeknek a hangulatából születnek.

- Ha egy mondatban kellene jellemezni az egyesület küldetését 2026-ban, mi lenne az?

Jó ideje ars poeticánk: minőségi élmény alapú kikapcsolódási lehetőséget biztosítani.

Iskolás vetélkedő a BUSE pályán

- Van-e olyan álomprojekt, amit szeretnének még a közeljövőben megvalósítani?

Van bizony, ráadásul egészen közeli időpontban, ez a március 14-én bemutatásra kerülő Hősök Napja. Olyan beszélgetőpartnereket hívtunk meg Berettyóújfaluba, akik akár saját életükben, akár a társadalomért a hétköznapi munkájuk során maradandót, kiemelkedőt tesznek, vagy tettek. Így látogat el hozzánk egy-egy izgalmas beszélgetésre a Hortobágyi Madárkórház, a berettyóújfalui kötődésű Remény a Leukémiás Gyermekekért Alapítvány, a pár hete eltűnt idős bácsi felkutatásában is részt vevő Konyári Speciális Mentők, Varga Csaba nyolcezres nagyváradi hegymászó, vagy Rakonczay Gábor óceán átevező. Lesz exathlon és ninja warrior pálya, a kicsiknek ugrálóvár, kitelepül az Exit Game egy szabadulószobával és foglalkoztató boxokkal, lesz egészség sarok, és újra elővesszük a régen nagy népszerűségnek örvendő rekeszmászást is – csak hogy néhány programelemet említsek. Belépő itt sem lesz.

Gyakran kirándulunk a határon túliakkal is

- Ha a 2005-ös alapító fiatalok most visszanéznének erre a 20 évre, elégedettek lennének?

Én úgy gondolom, hogy maradéktalanul. A fiatalként kitűzött céljainkat jócskán meg is haladtuk. Nekünk is kihívás volt egy-egy korábban még nem járt területen bizonyítani, tapasztalatot szerezni, de mindig sikerrel vettük a kihívásokat. A cél mindig a közösség szolgálata volt, és ez ezután is így marad.