Egy új kezdeményezéssel, lehetőséggel szeretnénk kedveskedni Olvasóinknak legújabb rovatunkban. Sokan szenvednek békétlenségtől, rossz anyagi körülményektől, munkanélküliségtől, boldogtalanságtól, céltalanságtól. Papné Bói Anna coach, mediátor és konfliktuskezelési szaktanácsadótól az élet legfontosabb területeit érintő kérdésekben kérhetnek tanácsot, segítséget ingyen. Az eddig beérkezett kérdések és válaszok a bemutatkozás után olvashatók.

BEMUTATKOZÁS

Papné Bói Anna vagyok. Bölcsész, tanár, coach, mediátor és konfliktuskezelési szaktanácsadó.

A coach olyan szakember, aki megkönnyíti a problémák kezelését azoknak, akik hozzá fordulnak segítségért. A magyar kocsi szó az elnevezés alapja, és nagyon jól kifejezi, miben segíthet a coach: felgyorsítja, könnyebbé és kevésbé megterhelővé teszi a cél elérését, bármilyen célról legyen is szó. A jó coach sosem ad tanácsot, de kérdéseivel, jelenlétével, feladataival nagyon sokat segíthet.

A mediátor arra törekszik, hogy megtalálja a közös metszéspontot olyan emberek között, akik egymással már nem tudnak szót érteni. A mediáció a béketeremtés tudománya. Csodálatos dolog segíteni egy olyan folyamatot, amelyben minden fél érdekei, szükségletei és szempontjai teret nyernek. A mediátor nem dönt, nem ítél, és nem javasol. Csak meghallgat, figyel, kérdez és összefoglal. Ennek következtében az esetek hetven-nyolcvan százalékában megszületik az a megoldás, amelyet a felek kölcsönösen el tudnak fogadni, és be tudnak tartani.

Mivel pedagógia szakos bölcsész, szociálpedagógus, konfliktuskezelési szaktanácsadó és gyermekjogi képviselő is vagyok, gyermekneveléssel kapcsolatos kérdések, pályaválasztás, iskolai konfliktusok, gyerekek védelme is a szakterületemhez tartozik. Tanfolyamok, tréningek, osztályfőnöki órák, konfliktuskezelési szaktanácsadások területén is vállalok munkát, és tanácsadást.

Több csatornán keresztül is elérhető vagyok, és nagy örömömre szolgál, hogy az adventi készülődés közepétől a berettyohir.hu olvasói rendelkezésére állhatok. Sokan szenvednek békétlenségtől, rossz anyagi körülményektől, munkanélküliségtől, boldogtalanságtól, céltalanságtól. Névvel, név nélkül, vagy jeligével is tehetnek fel kérdéseket, és én legjobb tudásom szerint megválaszolom azokat. Nagyon fontos számomra ez a munka, mert biztosan tudom, hogy minden ember boldogságra született. 2014 őszétől blogokat írok, és elkészítettem a oldalt is, mert abban bízom, ha az általam ismert tudást megosztom a nőtársaimmal, talán változtatnak a hozzáállásukon, és boldogabbá, békésebbé, örömtelibbé válnak. Előbb az asszonyok, majd ennek következtében a családok is.

A kérdéseket a cikk alatt hozzászólásban, vagy a e-mail címre várjuk!

Bemutatkozó videó:

Ahol találkozhat velem:

3. Oktatás Szakmacsoport facebook oldal
6. minden hónap első keddje

A keddi ingyenes programokra 2016-tól kezdődően előzetes bejelentkezés szükséges telefonon: 06 30 240 00 07 vagy e-mailben:

7. Belvárosi Játszóház minden hónap első és utolsó közötti keddek
8. minden hónap utolsó keddje
9. berettyóhir.hu - A szakember válaszol rovata

Kérdezz! – A szakember válaszol 12.

Kedves Anna! Lassan felőröl az anyagi nehézség elleni küzdelem. Nincs munka, a segélyből nem lehet megélni. Tologatom a számlákat, félek, hogy kikapcsolják a villanyt. Ezzel fekszek, ezzel kelek, már nincs se éjjelem, se nappalom. A gyerekeknek szinte semmit sem tudok megvenni. Már mindenről lemondtam, de így sem elég. Rettegve gondolok a télre, mert akkor még fűteni is kell. Közben szégyellem is, hogy ilyen szegények vagyunk, nem akarom, hogy mások is megtudják, csak kinevetnének.

Kedves Kérdező!

Sok ember szégyelli a nehéz helyzetét, és nem szívesen beszél róla senkivel. Pedig a szakemberek többségét, így a coachot és mediátort is, titoktartási kötelezettség terheli. Ahhoz, hogy el tudjunk indulni a megoldás felé, tudnom kellene a részleteket. Minden kedden tartok ingyenes programokat, jelentkezzen be a legközelebbire, és jöjjön el, hogy beszélhessünk. Ha nem ér rá keddenként öttől, jelentkezzen be egy coaching megbeszélésre, az első tájékozódó beszélgetésért nem kell fizetnie. Ha még ennél is jobban fél a nyilvánosságtól, telefonon - rejtett számról - is kérhet segítséget, így teljesen titokban maradhat a kiléte. Ráadásul a tájékozódó beszélgetésért itt sem kell fizetnie.

Nekem az a meggyőződésem, hogy ahol probléma van, ott megoldás is szokott lenni, csak nehezebb észrevenni annak, aki már régóta benne van egy számára nyomasztó helyzetben. Leírok tíz tipikus kérdést, amit valószínűleg megkérdeznék, ha most itt lenne:

1. Hány gyermeke van?
2. Milyen korúak?
3. Mennyi a havi bevétele a családjuknak?
4. Milyen támogatásokat kapnak?
5. Hány fő él meg belőle?
6. Milyen kiadásaik vannak?
7. Hol megy el a legtöbb pénz?
8. Hogyan lehetne növelni a bevételeket?
9. Hogyan lehetne csökkenteni a kiadásokat?
10. Milyen más lehetőségek vannak még?

Ha ezeket a kérdéseket átgondolja, a válaszokat leírja, és nem a problémát ismételgeti „éjjel-nappal”, hanem a megoldás keresésére fókuszál, lehet egyedül is elindulhat egy jobb anyagi helyzet felé. Én már több alkalommal is megtapasztaltam, hogy kilátástalannak tűnő helyzetből, néhány hét alatt, komoly változások indultak el. Az ehhez szükséges technikákról szól a „Szóvarázs Kolompáréknál” könyv, vagy a oldalon lévő blog. A változtatáshoz biztosan szüksége lesz bizalomra önmagában és másokban, pihenésre, hitre és elszántságra. Remélem megtalálja a megoldást. Ha megkeres én szívesen segítek.

Kérdezz! – A szakember válaszol 11.

Kedves Anna!

Egyre gyakrabban találkozom a boldogasszonyok.hu, vagy a Szóvarázs hirdetéseivel, és megmondom őszintén irritál, hogy azt próbálja minden módon üzenni, könnyű boldognak lenni. Különösen bosszantó számomra, a „könnyebb, mint az egyszer egy” hasonlat, hiszen, ha könnyű lenne boldognak lenni, szerintem mindenki az lenne. Nem gondolja, hogy eltúlozza ezeket a reklámokat? Én már majdnem nyugdíjas vagyok, de nagyon kevés alkalommal voltam boldog, az életem során. Sokkal több rossz és küszködés volt az életemben, mint jó. Inkább arra kéne felkészíteni a fiatalokat, hogy bírják a szenvedést, mert így lehet, várják a jót, és amikor nem jön, össze fognak omlani.

Kedves Kérdező/Javaslattevő!

Szerintem semmi túlzás nincs abban, hogy boldognak lenni, könnyebb, mint az egyszer egy. Hiszen olyan kevés kell a boldogsághoz. Ha nem hiszi, nézze meg a gyerekeket. Látja a kicsi gyerekeken milyen boldogok? Amíg mi felnőttek meg nem tanítjuk őket, a feltételekhez kötött élet nehézségeire, addig annyira örömtelik, és boldogok tudnak lenni. Ha egy kisgyerek kap szeretetet, ételt, vizet, és lehetőséget a pihenésre, már boldog, és bármivel el tudja foglalni magát. Mit gondol, mikor járna jobban a világ, ha ők másolnak bennünket, vagy mi gondolnánk végig, talán nekik van igazuk? Nekünk felnőtteknek van még egy csomó feltételünk. Nem elég a munka, jó főnök, sok fizetés, sok szabadság, kevés munka stb., stb., stb. kellene még a boldogsághoz, amit persze sosem érünk el, mert mindig csak növeljük a „majd akkor leszünk boldogok, ha …” listánkat. Nem elég, ha valaki szeret, és mi is szerethetjük, legyen még magas, karcsú, vezető beosztású, de mégis házias, keressen sok pénzt, de legyen demokratikus, stb., stb., stb. Nem elég az étel, mert legyen finom, de cukormentes, egészséges, alacsony GI-s, feleljen meg a Norbi Update-nek, meg Bíró Icának, ne legyen rákkeltő, stb., stb., stb.

Nem gúnyolódni akarok, és nem igénytelenséget hirdetek, csak nagyon őszintén, azt gondolom, annyi elvárással éljük az életünket, hogy már képtelenség, ennyi minden mellett boldognak lenni. Ha csökkentenénk a kívánságlistánkon, minden bizonnyal könnyebben menne, a boldogság megélése is. Igényel némi tanulást, ha a felmenőink tele voltak elvárásokkal, panaszokkal, és negatívitással, de még akkor is megéri megküzdeni.

Aztán gondolja végig azt is, kérem, mi haszna van a boldogtalanságnak? Se gazdagabb, se sikeresebb, se népszerűbb nem lesz tőle. Egyetlen problémáját sem oldja meg. Sőt biztosra veheti, hogy a folyamatos bosszankodás, árt az egészségének, és a kapcsolati rendszerének is. Senki sem szereti a negatív gondolkodású embereket. Nem tudom ki találta ki, hogy nehéz boldognak lenni, de lenne hozzá néhány, nem publikus mondatom. Mert emberek százai, ezrei, de lehet, milliói veszítik el az életörömüket, ezek miatt a téves, hibás, és alaptalan, önkorlátozó hiedelmek miatt. Kell bátorság ahhoz, hogy szembe menjünk valamivel, de én őszintén hiszem, hogy aki már tudja, mi az igazság, annak érdemes továbbadnia, megosztania.

Összegezve, - bár semmi sem áll távolabb tőlem, mint mások bosszantásának szándéka -, továbbra is az a meggyőződésem, hogy a boldogság minden ember létének alaptartozéka. Nem kell érte se tenni, se küzdeni. Ezzel a képességgel születünk. Azt pedig tényleg nem bosszantásnak, sokkal inkább felhívásnak szánom, hogy igényelhet némi tanulást, de boldognak lenni, könnyebb, mint az egyszer egy. Aki nem hiszi, próbálja ki, hiszen én nem csak mondom, - coachingon, tréningen, tanfolyamon - tanítani is tudom.

Kérdezz! – A szakember válaszol 10.

Kedves Anna!

Nem érzem jól magam a munkahelyemen, de nincs más választásom, mert szükségem van a fizetésre, ahhoz, hogy meg tudjunk élni. A főnököm egy borzalmas, hatalommániás nő. Ha minden úgy van, ahogy ő akarja, kedves, de bármikor szívesen fitogtatja az erejét. Én nem kerülök vele vitába, mindent ráhagyok, közben mondom magamnak, hogy „hülye szegény, meg boldogtalan”. Tényleg elég nyomorult magánélete van, de azt nem rajtunk kellene levezetnie. A beépített emberein kívül szinte mindenki utálja. Szerintem azok is csak a plusz juttatásokért, meg a biztos munkahelyért szeretik. Az utóbbi időben olvastam néhány bejegyzést a lélek és a betegségek kapcsolatáról. Mit gondol bele lehet betegedni abba, ha utálom a főnökömet?

Kedves Kérdező! Azt hiszem, erre mondják, hogy akasztják a hóhért. Ha a kérdésére azt válaszolnám, hogy nem, akkor szembe mennék azzal, amit a Szóvarázs című könyvemben leírok. Ha a kérdésére azt válaszolom, hogy igen, akkor a saját lelkiismeretemmel mennék szembe, hiszen tisztába vagyok a szavak erejével, így kerülöm azokat a válaszokat, amik kárt okozhatnak valaki életében. Szóval alaposan megfogott. Ha coachingon lennénk, kérdéseket tennék fel azzal kapcsolatban, hogy igaz-e, hogy nincs más választása? Rendszerint néhány percen belül kiderül, hogy számtalan választási lehetőség van, de valami miatt mindig azt az egyet választja, hogy „nem érzi jól magát a munkahelyén, de azt ismételgeti, hogy nincs más választása, mert szüksége van a fizetésre, ahhoz, hogy meg tudjanak élni, de közben azt gondolja, hogy a főnöke egy borzalmas, hatalommániás nő, aki ha minden úgy van, ahogy ő akarja, kedves, de bármikor szívesen fitogtatja az erejét, és bár ön nem kerül vele vitába, mindent ráhagy, mondogatja magának, hogy hülye szegény, meg boldogtalan, de közben folyamatosan fél attól, hogy belebetegszik ebbe az egészbe”. Ez csapda, amiből minél hamarabb kikerül, annál jobban jár. Tudja az a helyzet, hogy aki fél, az már megteremtette a fél-elmével annak az elemnek a felét, amitől fél. Ha coachingon lennék, ezt papíron is lerajzolnám, hogy jobban tudja rögzíteni. Ebben az elképzelt coachingban a következő menetben tudatosítanánk a lehetőségeket. Aztán megnéznénk, mi mást választhatna még, annak mi lenne az előnye, hátránya. Így ki tudná választani azt a lehetőséget, ami a leginkább szolgálná az érdekeit. Lehet, hogy maradna a munkahelyén, de akkor elkezdhetné keresni a főnökében a jót. Minden embernek vannak előnyös tulajdonságai. Ezeket gondolná végig naponta többször, nem a negatív jellemzőit. Ezáltal egyre könnyebben tudnának együtt dolgozni, ha valóban nincs más lehetősége. Ha viszont van, akkor meg tudná a coaching keretein belül tervezni, hogy mit, milyen sorrendben, és milyen határidőkkel visz véghez.

Amit most csinál, az nagyon veszélyes játék, a saját érdekében érdemes kerülni. Hiszen most bebeszéli magának, hogy nincs más választása, viszont amibe most van, abba bele lehet betegedni. Egyik sem igaz feltétlenül. Egy coachingon nagyon gyorsan ráébred az ember, hogy a megrögzött igazságai, csupán nézőpontok, amik változtathatók. Ha nincs pénze coachra, akkor csinálja meg egyedül ezt az elemzést és tervezést, vagy kérje meg a barátnőjét, testvérét, munkatársát, hogy segítse ebben. Ez nem nehéz, coach nélkül is boldogulhat. A lényeg az, hogy szánjon időt a gondolkodásra, a lehetőségek mérlegelésére. Hiszen a coachingon is ez történik, csak ott kifizet óránként öt-tízezer forintot egy szakembernek, így van, aki biztatja és segíti, és ön is sokkal motiváltabb a megoldások keresésére. Gondolkozzon, és keressen olyan hiedelmeket, amik segítik önt az életben. Ha elakad és szüksége van segítségre, írjon bátran, szívesen segítek.

Kérdezz! – A szakember válaszol 9.

Kedves Anna!

A fiammal kapcsolatban szeretnék tanácsot kérni. Borzasztó lusta, trehány, nemtörődöm gyerek. Már kicsiként is látszott, hogy nincs vele minden rendben, de most, hogy középiskolás lett borzasztóan kifordult magából. Nem tanul, hazudozik, lóg az iskolából, igazolatlanja van, és most a félévi bizonyítványnál derült ki, hogy bukik is. Mindenkit kiborít, szégyent hoz ránk, és teljesen tanácstalan vagyok. Már a büntetés se használ, lassan kicsúszik az irányításunk alól. Nagyon kétségbe vagyok esve, mit lehet ezzel a helyzettel kezdeni? Az apja is, én is dolgozunk, rendesen élünk. A testvérével sincs semmi baj, csak ő keseríti meg az életünket. Ebbe bele lehet őrülni. Tehetetlenek vagyunk.

Kedves Anyuka! Nagyon nehéz volt leírnom a kedves szót, mert olyan jelzőket használ a saját gyermekével kapcsolatban, amik sok mindenre utalnak, de a kedvesség nem tartozik közéjük. Értem én, hogy nagyon el van keseredve, de mondja meg őszintén, hogy mondhat ilyeneket a fiáról? Ön szerint hogy érzi magát az a fiatal, akiről így beszél az édesanyja? Tudom nem erre a válaszra gondolt, és önt is, mint olyan sok szülőt az érdekli, hogy lehetne megjavítani a gyereket úgy, hogy ne hozzon szégyent a családra. De rossz hírem van, nem tudunk másokat megváltoztatni. Manipulálni tudjuk őket, de ez csak ideig, óráig tart. Minden változás csak belülről indulhat, saját elhatározásból.

Kétségtelenül vannak nehezebb természetű gyerekek, és az is igaz, hogy a kamaszkor felerősíti a lázadást a fiatalokban. Azt is értem, hogy jót akar a gyermekének, és kétségbe van esve még a gondolattól is, hogy elkallódhat a gyermekük, de ezzel a viselkedéssel csak egyre rosszabbra fordul a helyzet. Van egy mondás, ami szerint, aki gödörbe van, ne ásson tovább. Már így is elég nagy a baj. Nem tudom, mióta folytatja ezt a stratégiát, de feltételezem, kezdi megérteni, hogy ez nem használ. Változtatni kellene a hozzáállásán, a gyermekével való kapcsolatán, a róla szóló kommunikációján, amilyen gyorsan csak lehet. Nem tartom jó ötletnek a gyerekek megszégyenítését, kibeszélését, és a büntetését se. Beszélgetni kell velük, és olyan környezetet kell számukra teremtenünk, ahol érzik a tiszteletünket, de minden dolog közül a legfontosabb, a feltételek nélküli szeretetünk. Amikor kisgyermekgondozó-, nevelőket tanítottam már az elején megbeszéltük, hogy amelyik gyerekkel baj van, az bajban van. Aki bajban van, annak szeretetre és megértésre van szüksége. Rá kell jönni mi a baj az életében, és segíteni kell neki, mert egyébként, ha magára marad, vagy ellene fordulunk, a helyzet még rosszabbá válik.

Kérdezze meg a fiától mi a baj? Lehet nem szereti az iskolát, vagy más bánata van. Férkőzzön a bizalmába, szerezze vissza azt a kölcsönös, szereteten és elfogadáson alapuló kapcsolatot, ami régen, a problémák kezdete előtt volt önök között. Legyen ön az okosabb, és kezdeményezzen egy jobb kapcsolatot. Ha őszintén elkezdi a gyermeke előnyös tulajdonságaira helyezni a figyelmét, elindíthat kettőjük között valamit, ami remélhetőleg segíti a megoldást. Mindenkinek vannak szerethető vonásai. Arra figyeljen ami szerethető a gyermekében. Tiszta szívemből kívánom, hogy legyen ereje, ehhez az irányváltáshoz.

Kérdezz! – A szakember válaszol 8.

Tavaly nyáron mentem férjhez, kicsit sietve, mert bejelentkezett a baba. A férjem családjához költöztünk, mert van egy szoba, konyha, fürdőszobás mini garzon a szülei portáján, és felajánlották, hogy ott lakhatunk, amíg saját lakást nem tudunk szerezni. Határtalan volt a boldogságom, de lehet egy kicsit korán örültem. Egyre jobban látom a férjem rossz tulajdonságait. A legjobban a közönyössége bánt, de nem tudom neki elmagyarázni mi a bajom, mert nem érti, miről beszélek. Felsorolja a tárgyi dolgokat, és azt kérdezi, mi kellene még? Egész este tévét néz, ráadásul sportot, vagy híreket. Engem egyik se érdekel. Aztán jönnek a sorozatok. Idegen családok, emberek sorsai, tőlem meg csak rutinból kérdezi meg, hogy vagyok. Szerintem észre sem venné, ha nem válaszolnék. A szülei is tévéfüggők, egyik sorozatot követi a másik. Eljárnak dolgozni, esznek, tévéznek és alszanak. Nincsenek közös beszélgetések, kirándulások. Nem járnak moziba, színházba, pedig lenne rá pénzük. Hétvégenként közös evés-ivás van valakinél a családból, vagy a barátok közül, amit elég kipihenni. Nemsokára születik a kicsi, de sajnálom, hogy ilyen környezetben fog felnőni. Sokat gondolkodom a változtatáson, de anyagi korlátai vannak. Van erre segítség?

Kedves aggódó Anyuka! Mindenre van segítség. Ráadásul elérhető közelségben, épp ott, ahol ön van. Önben van a megoldás, és biztos lehet benne, hogy már most rendelkezik minden képességgel, ami ahhoz szükséges, hogy ezt a helyzetet megoldja. De haladjunk lépésenként.

Először is, ha jól értem nagy baj nincsen, mindenki egészséges, és megélhetési gondjaik sincsenek. A férjével szeretik egymást, és a kicsi rövidesen még jobban bearanyozza az életüket. A férje szülei is elfogadták önt, és amiben tudnak, segítenek. Nekem úgy tűnik csendes békességben élnek együtt, ami a család nagy részének megfelelő, ön viszont tartalmasabb életre vágyik. Ha jól veszem ki a soraiból, az érzelmek, és a minőségi élet terén szeretne változásokat. A jó hír pedig az, hogy az ön által áhított élethez senki engedélyére nincs szüksége. Ön máris élhet így, hiszen ez egy nagyon pozitív, tartalmas jóllét, amiben senki sem találhat kivetnivalót. Ami a férjét és a családját illeti, véleményem szerint érdemes lenne tiszteletben tartania, hogy ők egy másfajta életstílust követnek. Se megítélni nem érdemes, se arra törekedni, hogy megváltoztassa őket. Ez ugyanis fölösleges energia pocséklás, hiszen senki sem tud semmit elérni egy másik ember életében, az ő beleegyezése nélkül. Mindenki csak magán változtathat, ha akar. De a férje és a szülei – a soraiból úgy tűnik - jól érzik így magukat, ezért valószínűleg nem fognak ösztönzést érezni a változtatásra, és ebből következően nem is akarnak változtatni. Néhány évtizede kutatják a tudósok az érzelmi intelligenciát, és arra jöttek rá, hogy az értelmi intelligenciához hasonlóan, ebben is különbözőek vagyunk. A másik fontos dolog ezzel kapcsolatban, hogy az érzelmi intelligencia, ugyanúgy fejleszthető, mint az értelmi intelligencia, szóval reális esély van arra, hogy a férje az elkövetkező évek során egyre érdeklődőbb, egyre érzelmesebb legyen.

Szóval azt javaslom, hogy a boldog babavárást ne keserítse meg aggódással. A férje és családja élete is egy minta lesz a gyermeküknek, és az ön által képviselt értékeket fókuszba helyező élet is minta lesz neki. Így igazán széles spektrumból választhat majd másolnivalót a kicsi. Az pedig igazi gazdagság, hogy most az ön családba kerülésével, bekerült egy másik minta is a férje és a szülei életébe, mert így nekik is közvetlen rálátásuk van arra, hogy többféle módon is lehet jól élni. Ha nincsenek közös beszélgetések, kirándulások, mozi, színház, pedig önnek szüksége lenne erre, szervezzen eleinte a régi családjával, barátaival ilyen programokat, és hívja a férjét is, hiszen ön is részt vesz a hétvégenkénti közös evés-ivásokban. Így lépésről lépésre felépíthetnek egy közös metszéspontot a két érdeklődési körből, amiben mindannyian megtalálják a kedvükre valót. Azt figyeltem meg, ha nincsenek közös beszélgetések, annak az lehet az egyik lehetséges oka, hogy a beszélgetések alkalmával a negatív dolgokat és a problémákat feszegetik. Pedig ezekről senki se beszél szívesen. Próbálja ki, hogy örömteli dolgokról kezdeményez beszélgetést a férjével, jövőbeni tervekről, a kicsiről, szóval csupa jó dologról. Nem jelenthet önnek kihívást érdekesebbnek lenni, mint a hírműsorok.

Nemsokára megszületik a kicsi, és önnek meghatványozódik az ereje. El sem tudja még most képzelni, mekkora boldogság lesz látni önmagát és a párját egy emberben. A kicsinek is az érdeke, hogy két egymást szerető, elfogadó és tisztelő ember mellett nőjön fel, ezt pedig csak úgy tudják megvalósítani, ha egymás értékeire figyelnek. Mit szeret a férjében? Milyen jó tulajdonságai vannak? Miért őt választotta élete párjának? A jó dolgokra figyeljen, ha tud. A kritika, és az összehasonlítgatás csak fájdalmat szül. Különbözőek vagyunk, az élet számos vonatkozásában, de mindannyian szerethetők vagyunk. Sokat segíthet a mindennapok során, ha arra keressük a választ, mit szeretünk a másikban, ahelyett, hogy azon gondolkodnánk, mit nem bírunk benne. Kívánom önnek, hogy legyen ereje az élete során egyre többször a szeretetre figyelni. Meglátja, újszülött gyermekük nagyon sokat fogja segíteni ebben.

Kérdezz! – A szakember válaszol 7.

Kedves Anna! Tudom, hogy az irigység nagyon rossz, negatív érzelem, mégse tudok tenni ellene semmit. Borzasztóan idegesít egyik munkatársam. Szerintem semmi extra képessége nincs, mégis sokkal jobban halad a vállalati ranglétrán, mint mi többiek. Van az egész stílusában valami mélyen idegesítő. Szabályosan viszket tőle a tenyerem. Persze nem mutatom ki neki, de szerintem észreveszi, mert már attól is ideges leszek, ha szól hozzám. Mivel számtalanszor felbosszantottam már miatta magam, szilveszterkor megfogadtam, hogy nem foglalkozom vele többet. De egyszerűen nem tudom megállni, annyira idegesít. Mit tegyek, hogy ez megváltozzon, vagy legalább elviselhető legyen? Változtassak munkahelyet?

Kedves Kérdező! Én azokkal értek egyet, akik szerint a világon minden lehet jó és rossz is, attól függően, hogy hogyan állunk hozzá. Attól tartok, ha munkahelyet vált, az új helyen ugyanúgy megtalálja önt ez az életfeladat, ezért inkább azt javaslom, ha van hozzá ereje, inkább kezdje el most megoldani. Azt írja számtalanszor felbosszantotta már magát a kollégája miatt, ebből arra következtetek, hogy lehetne ebben a történetben az ön számára valami hasznosítható, ha megpróbálna más szemmel nézni a dologra. Arra gondolok, ön szerint elképzelhető-e, hogy a rossz érzés mögött esetleg egy kielégítetlen szükséglete, vagy rég áhított vágya próbálja felhívni magára a figyelmét? Arra kellene rájönnie, miért bosszantja önt annyira ez a munkatársa, hogy még a tenyere is viszket tőle? Mivel rendelkezik, ami esetleg hiányzik az ön életéből, vagy szakmai karrierjéből? Ha – csak a játék kedvéért, egy rövid időre - ajándéknak tekintené ezt a kollégát, mit tudna tőle eltanulni? A terméketlen irigység kétségtelenül meg tudja kínozni az ember lelkét, de abban nem vagyok biztos, hogy mindenáron szabadulni kellene tőle. Helyesebben a terméketlen irigységet át kellene transzformálni szent irigységgé. A kettő között nagyon nagy a különbség.

A Wikipédia szerint „Az irigység másnak örömén érzett fájdalmunk, amivel rokon érzés, ha másnak fájdalmán örömet érzünk.” A Magyar Katolikus Lexikon szerint „mások értékei láttán ébredt ellenséges indulat, mely önmagára nézve rossznak látja a másik lelki vagy anyagi javait”. Ezzel szemben a „szent irigység” olyasmi, ami arra ösztönöz, hogy a saját életemben is megteremtsem azt, amit a másokéban irigylek. Ez alapján se magamat, se másokat nem ítélem meg, inkább abba fektetem az energiámat, hogy megértsem, mi okozza a rossz érzésemet, és hogyan tudnám azt orvosolni. Egy coaching folyamat során megfordul néha az emberrel a föld, és meglepődve tapasztalja, hogy még az irigységen keresztül is a lelke akar kapcsolatba lépni vele. Szóval azt mondom próbálja meg a szeretet nyelvét használva kipuhatolni, hogyan akarja segíteni önt ez az érzés. Magasabb beosztás, eltemetett karrierálmok, az én ennél többre vagyok képes érzése, vagy valami más okozza ezt a változtatásra sarkaló fájó érzést? Azt viszont rossz ötletnek tartom, hogy erőszakkal elfojtsa magában az irigységet. Ne legyünk büszkék rá, ha irigyek vagyunk, de ha őszintén hiszünk egy ESZES (együttműködő, szerető, elfogadó, segítő) világban, akkor addig kérdezzünk, míg meg nem találjuk benne az ajándékot. Én ezt az utat tartom a legjárhatóbbnak.

Kérdezz! – A szakember válaszol 6.

Nagyon megromlott a házasságunk, nem tudjuk már se megbeszélni, se megoldani a problémáinkat. Sok mindenen vitatkozunk, és mind a ketten el akarunk válni, de nem tudunk megegyezni, se a házon, se más anyagi javakon. Vannak közös gyermekeink is, akik eléggé össze vannak zavarodva ettől a helyzettől, de még elég kicsik ahhoz, hogy megértsék ezt a helyzetet. Ha hangos szót, vagy veszekedést hallanak, megijednek, ilyenkor a kisebbik mindig sír. Nagyon nehéz helyzetben vagyok, mert a párom semmiről sem akar tudomást venni. Olvastam, hogy gyermekvédelmi szakember, és azt szeretném megkérdezni, hogy lehetne a férjemet eltiltani a gyerekektől, ha anyagilag ki akar semmizni bennünket?

Sajnos sok házasság romlik meg, és néhány esetben sérülnek a gyerekek is, hiszen a szülők a viták hevében nem tartják szem előtt sem a gyermekük, sem a volt házastársuk érdekeit. Tényleg gyermekvédelmi szakember és gyermekjogi képviselő is vagyok, ezért nagyon határozottan tudom mondani, hogy a gyerekeket az édesapjuktól csak olyan esetekben fogják eltiltani, ha bebizonyosodik, hogy az apa bántalmazza, vagy súlyosan veszélyezteti a gyermekeit. Az, hogy „semmiről sem akar tudomást venni”, és nem tudnak az anyagi javakon megegyezni nem tartozik se a bántalmazás, se a súlyos veszélyeztetés körébe. Gyermekvédelmi szakemberként és gyermekjogi képviselőként is határozottan tudom, hogy a gyerekeknek az édesapjukra és az édesanyjukra is szükségük van. Mivel én coach is vagyok és mediátor talán a megegyezésükben tudnék segíteni. Van egy weboldalam , ezen elolvashat mindent a munkámról is, rólam is. Röviden összefoglalva a mediátor békéltet, a coach pedig segít továbblépni annak, aki elakad a dolgaiban. Csak olyan eseteket vállal el a coach és a mediátor is, amelyben önként, együttműködési  szándékkal vesznek részt a felek. Arra törekszünk, hogy senki érdeke ne sérüljön, senki ne érezze kirekesztve magát, különösen azt ne gondolja, hogy ellene irányul valami. A válásoknál is sokat tud segíteni egy ilyen szakember, mint én, még akkor is, ha már nagyon megromlott a volt házastársak között a viszony. Ha nem értenek már szót egymással, és vannak gyermekeik is, tényleg érdemes átgondolniuk, hogy igénybe tudnak-e venni külső segítséget, mert a gyerekek mindkét szülőt szeretik, ezért fáj nekik, ha a szülők között nincs egyetértés. Nagyon fontos lenne minden szülőnek szem előtt tartani a gyerekeik érdekét, hiszen a gyerekek nem válnak el egyik szülőtől sem, és sokszor ők isszák meg a levét a szüleik vitájának.

Kérdezz! – A szakember válaszol 5.

Olvastam a bejegyzéseket, és sok mindenben egyetértek magával. Tényleg nincs sok haszna a negatív gondolkodásnak, és én is olvastam, több tudományos publikációt is az egészségkárosító hatásairól. Mégis úgy gondolom vörös posztó az emberek szemében az, amikor ennyi baj és bánat mellett arról beszélünk nekik, hogy legyenek boldogok. Olvastam a weboldalát is, és a facebook bejegyzésekből is látom, hogy milyen jó szándék vezérli, én mégis féltem magát. Most amikor ennyire nagy a munkanélküliség, a szegénység, a közönyösség még kinevetik, vagy kigúnyolják ezekért a nemes törekvésekért. Én azért szurkolok magának, remélem, nem adja fel egykönnyen.

Köszönöm a kedvességét. Az ünnepek alatt sokat gondolkoztam én is azon, mi történt velem az elmúlt évben, mire jutottam, kinek az életéhez milyen mértékben tudtam hozzájárulni, és hogyan tervezzem meg az új esztendőt. Azzal is szembe kellett néznem, hogy naivitásnak tűnik a törekvés, hiszen tényleg elég sokan vannak, akik a sopánkodásra, pletykákra, rossz negatív gondolatokra vevők. De én nem hozzájuk akarok kapcsolódni, mert ezek a dolgok csak elviszik az ember erejét, életkedvét. Abból csak baj, betegség, szomorúság lesz, pedig ezekből már most is jóval több van, mint amennyit szeretnék. Inkább azokkal az emberekhez akarok valamilyen módon kapcsolatba kerülni, akikben még él a remény arra, hogy a dolgok jóra fordulhatnak. Nekik jók a szándékaik, legfeljebb információ szintjén kevesebbet tudnak. Engem ez a tudás segített hozzá, hogy olyan családom, munkám, hobbim és életem legyen, mint a mostani. Gondoljon csak bele, ha az én életem ennyit változott attól, hogy elkezdtem ezt a tudást lassan huszonnégy évvel ezelőtt alkalmazni, talán másnak is segíthet. Végtelenül hálás vagyok mindenkinek, akitől tanulhattam. Nem józan megfontolásból gondolkodom azon, hogy minél több emberrel megosszam, amit tudok, hanem kötelességemnek érzem. Belső motiváció késztet rá, hogy továbbadjam ezeket az információkat, ráadásul abban is őszintén hiszek, hogy minden leírt szónak, kiadott könyvnek, megtartott programnak haszna és létjogosultsága van, ezért bármilyen negatív hatás érjen is, nem áll szándékomban feladni a terveimet.

Kérdezz! – A szakember válaszol 4.

Kedves Anna! Olvasva a bejegyzéseit úgy tűnik, mintha olyan könnyű lenne azt csinálni, amit szeretünk, anyagi gondok között a jó dolgokra figyelni, boldogan élni, stb. A boldogasszonyok weboldalon is azt írja, hogy könnyű, mint az egyszer egy. De nekem nagyon nehéz. Próbálok pozitív lenni, de állandóan maga alá gyűr a sok tennivaló, a pénztelenség, a kilátástalanság, a tehetetlenség. Nekem az a véleményem, hogy a boldogság keresése nehéz dolog, és úgy látom nem csak nekem. Tudna valamilyen tanácsot adni azzal kapcsolatban, hogy könnyebb legyen?

Igen, tudok. Ráadásul saját tapasztalaton és mások megfigyelésén alapul, így remélem hiteles is. Szóval, ha boldog akar lenni, azokon a dolgokon gondolkozzon, amik örömöt okoznak önnek. Tudom, hogy mindenki a bajával van elfoglalva, de épp ez az, amin változtatni kellene. Ezentúl ne a bajaival, hanem az örömeivel foglalkozzon, az életében lévő jó dolgokon gondolkozzon, ezekről meséljen másoknak, ezeket forgassa a fejében este elalvás előtt, és reggel ébredés után, és napközben is mindig. Magyarul éjjel, nappal az foglalkoztassa, amitől boldognak, örömtelinek, erősnek, ügyesnek érzi magát.

Ha szükséges írja össze egy füzetbe az életében lévő jó dolgokat, a kezdetektől egészen mostanáig. Ezt hívja a szakirodalom pozitív naplónak, vagy kincses füzetnek. Rengeteg más lehetőség is van arra, hogy tudatosan jó érzésekkel, pozitív érzelmekkel töltse meg a napjait. Én nagyon hasznos anyagnak tartom Esther és Jerry Hicks munkásságát, ezen a területen is. Az Érzelmi Létra véleményem szerint nagyon hatékony, könnyen megérthető, nagyszerű találmány, melyről a oldalon picit többet is olvashat, vagy az oldalra bemásolt linken meghallgathatja Ábrahám tanításait a Vonzás Törvényéről. Sokan szkeptikusak, de a mentális önkorlátozó hiedelmein kívül semmit sem veszíthet azzal, ha a fentieket kipróbálja. Viszont a jövője szempontjából óriási lehetőségeket rejt, ha ráébred, hogy van választása, van képessége, van tehetsége. Az ünnepek előtti csodavárás kitűnő időpont lehet a kezdetre.

Kérdezz! – A szakember válaszol 3.

Kedves Anna! Olvastam legutóbbi tanácsát, amit a gimnazista fiatal lánynak adott, és a válasszal kapcsolatban én is kérdezni szeretnék öntől. Két gyermek édesanyja vagyok. A nagyobbik gyermekünkkel nagyon sokat küszködünk, mert nem akar tanulni, hiába kérjük, motiváljuk, büntetjük, nem használ semmi. Teljesen tehetetlenek vagyunk. Ön szerint mindenkinek azzal kellene csak foglalkoznia, amit annyira szeret, hogy a szabadidejéből is szívesen tölt vele időt. Az én gyermekem fiú létére főzni szeret, pedig nagyon jó eszű, könnyen tanulna, lehetne közgazdász is. De ő hajthatatlan, szakács akar lenni, és azt mondja, ahhoz nem kell jól tanulnia. Azt szeretném kérdezni, hogy magyarázzam el neki, hogy sokkal könnyebben fogja eltartani a családját, ha diplomás közgazdász lesz, mintha szakácsként dolgozik? Ráadásul ez a munka nehezebb is. Én tudom, mert élelmezésvezetőként dolgozom, és látom milyen megterhelő munkát végeznek a szakácsok.

Kedves Anyuka! Miért gondolja, hogy az ön fia szakácsként kevesebbet keres majd, mint közgazdászként keresne? Nem tudom biztosan milyen fizetések vannak, de arra gyanakszom, hogy ön a saját munkahelyén dolgozó szakácsok fizetésével azonosította be ezt a szakmát, pedig a lehetőségek itt is sokkal több alternatívát kínálnak. Épp a napokban néztem kedvenc beszélgetős műsoromat, ahol két színésznő és egy séf - aki ugyan konyhafőnök, de nyílván szakácsként kezdte ő is -, beszélgetett a karácsonyi készülődésről. A hölgy valamelyik nagykövetség konyháját vezeti külföldön, kint a családja is, feltételezem jól keres, és nagyon boldog asszonynak látszott.

Én azon a véleményen vagyok, hogy nekünk szülőknek annyi a dolgunk, hogy szeressük, védjük és támogassuk a gyermekeinket. Abban, amivé válni szeretnének. Ezért – kérem, ne haragudjon - nem adok olyan tanácsot, amivel nem értek egyet. Viszont, ha megengedi, néhány ötletemet megosztanám, talán hasznukra lehet. Azt írja, nagyon jó eszű gyermeke van, könnyen tanul. Mivel a szakácsokat a világ minden részén keresik, a magyarok pedig – állítólag – különösen kapósak, javasolja a gyermekének, hogy kezdjen el nyelvet tanulni, hiszen ezzel megnöveli az elhelyezkedési lehetőségeinek a számát. Ezen kívül az alapműveltségre egy jó szakácsnak is szüksége van, tehát olyan iskolát válasszon, ahol a szakma mellett az érettségit is meg tudja szerezni. Magyarul vendéglátóipari szakközépiskolába menjen. A Google 65 300 000 találatot ad ki, ilyen iskolákra, ráadásul jobbnál jobb képzőket. Az érettségi azért is hasznos, mert, ha később vezető akar lenni, könnyebben folytathatja, szükség esetén a tanulmányait. Javasoljon neki olyan lehetőségeket, mint például a oldalon elérhető „ingyenes nagy kaland, külföldi gyakorlati lehetőséggel”. Igaz ebben van már egy kis manipuláció, mert egy ilyen helyre csak érettségivel lehet jelentkezni, és a külföldi gyakorlat miatt feltételezhető, hogy kell a nyelvtudás is, de motiválhatja a gyermekét arra, hogy elkezdjen tanulni.

Végül egy közmondásra szeretném felhívni a figyelmét. „Elvezethetjük a lovat a folyóhoz, de nem kényszeríthetjük, arra, hogy igyon.” Gondolják végig, megéri-e megmérgezni büntetéssel a szülő gyermek kapcsolatot, hiszen végső soron, ha nem akar, úgysem fog tanulni a gyermekük? Láttam már mindenfélével fenyegetőző szülőket, akik mégis feladták egy idő után, mert a gyermekük, juszt se tanult. Megromlott köztük közben valami, ráadásul éveket töltöttek el úgy, hogy tűzfészket csináltak a családi fészekből. A szeretet nevében. Persze ezzel mindenki csak veszített, talán a szülők a legtöbbet. Gondolom, ha azt szeretné közgazdász legyen a gyermeke, nehéz a szakáccsá válását támogatni, mégis arra biztatom, engedjék, hogy a szívére hallgasson a gyermekük, és azt tanulhassa, csinálhassa amit szeret.

Kérdezz! – A szakember válaszol 2.

Gimnazista fiatal lány vagyok. Hallottam a múltkor egy pályaorientációs beszélgetését, amelyben azt mondta, hogy a pályaválasztás nagyon könnyű, mert mindenkinek azzal kellene csak foglalkoznia, amit annyira szeret tanulni, hogy a szabadidejéből is szívesen tölt vele időt, a számonkérések során könnyen teljesít, és jó osztályzatokat kap belőle. Azt szeretném kérdezni, hogy mit csináljon az, akinek nincs egy ilyen tantárgy sem, és semmihez sincs kedve? Annak milyen munkát, vagy továbbtanulást javasol?

Kedves Gimnazista Lány! Ha gimnáziumba jársz, akkor vagy jól tanultál általános iskolában, vagy olyan szándékod volt neked és/vagy a családodnak is, hogy felsőoktatási intézményben tanulsz tovább, vagy mindkettő egyszerre. Hiszen gimnáziumba olyan diákok jelentkeznek, akikre a fentebb említett dolgok jellemzőek. Akik nem szeretnek tanulni, vagy valamilyen egyéb okból gyengébben teljesítenek, általában szakmát akarnak szerezni. A bizonytalanok pedig szívesebben választják a szakközépiskolákat, hiszen azzal szakmát is kapnak az érettségi mellé. Sajnos nem írtad meg, milyen a tanulmányi eredményed, bár aki motiválatlan, annak ritkán jók a jegyei. Ettől függetlenül, neked is van - egészen biztosan - kedvenc elfoglaltságod. Még ha ez nem is egy tantárgy. Azért lenne fontos tisztázni ezt, mert arra kellene rájönnöd, hogy hol vesztetted el a kedvedet? Ha ezt tudod, könnyebben kibogozhatnátok, miket szerettél előtte. A szüleid, nagyszüleid, családod, a rólad szóló régi családi történetek, mind segíthetnek a kiderítésében.

Mi az, amit szeretsz? Beszélgetni, chatezni, zenét hallgatni, olvasgatni, járni a természetet, sportolni, filmeket nézni? Miket játszottál gyerekkorodban? Mi voltál a legszívesebben? Rendőr, orvos, tanár, boltos, fodrász, színésznő, énekes, vagy anyuka? Minden információ kincset rejt. Sokan azt hiszik, különösen a mi felnőtt világunkban, hogy játszva, szórakozva nem lehet pénzt keresni. Pedig igen. Sőt, úgy lehet csak igazán. A sikeres és boldog embereknek, ez az egyik jellemzője. Én is nagyon sok olyan embert ismerek, - igaz jelentős részüket könyvekből, és filmekből, de vannak ilyen hús-vér ember ismerőseim is -, akik akkor is csinálnák a kereső tevékenységüket, ha nem lenne szükségük jövedelemre. Konfucius Kína egyik legjelentősebb filozófusa volt, a hagyomány szerint i. e. 551-től i. e. 479-ig élt, Kína keleti részén. Tőle való a következő idézet: “Válassz olyan munkát, amit szeretsz és egy napot sem kell dolgoznod az életedben.” Látod, évezredek óta tartja magát ez a javaslat. Én is azok közé tartozom, akik száz százalékig egyet értenek ezzel.

Szóval szerintem, csak olyan dologgal foglalkozz, amihez az a képesség, kíváncsiság, tehetség kell, amit a legnagyobb örömmel csinálsz. Ami a leginkább, vagy a legszívesebben te vagy. Ez az első lépés. A többi megy magától, mert vannak olyan szakemberek által összeállított tesztek, oldalak és információk, melyek nagyon sokat segíthetnek abban, hogy a megtalált érdeklődéshez, megtaláld a szakmát. Én a Nemzeti Pályaorientációs Portált ajánlom megnézésre. Itt éred el: . Ezen az oldalon bőven találsz továbbtanulással kapcsolatos információkat, kereső rendszereket, 127 szakmát hitelesen bemutató filmet, 40 nagyszerű kérdőívet, és olyan tananyagokat, amikből sok hasznos információt nyerhetsz.

Sok sikert kívánok a „kincskereséshez”, a böngészéshez, a pályaválasztáshoz, és az élethez is!

Kérdezz! – A szakember válaszol 1.

Gratulálok ahhoz, hogy te Boldog Asszonynak mondhatod magad, én sajnos nem mondhatom el ezt magamról. Ledolgoztam keményen az életemet, próbáltam mindenkinek megfelelni és mégis küszködök, mert anyagi gondjaim vannak. Akinek nincs meg az anyagi biztonsága és tologatni kell a számlákat, hogy mikor melyiket fizesse be, és még tartozásai is vannak, mondd meg nekem, hogy lesz abból boldog asszony?

A boldogság velünk született alaptartozék, és nincs köze a feltételekhez. Olyan, mint a levegővétel. Függetlenül attól, milyen az anyagi helyzeted, ugyanannyi levegő áll neked is a rendelkezésedre, mint másnak. Éppen erről az eltorzult, feltételekhez kötött gondolkodás veszélyeiről akarok tanítani, és minden felvetésnek örülök, mert ezeken keresztül elkezdhetjük minél többen megérteni, hogy a hozzáállásunkkal van a baj.  Sohasem késő megtanulni azt, ami gyermekként, még alaptartozékunk volt. Nézd meg a gyerekeket! Ha éhes, vagy baja van sír, és követelőzik. De, ha nem éhes nem szomorkodik a múlton, és nem aggódik a jövő miatt. Nem, nem azért, mert buta hozzá. Azért, mert nincs értelme. Attól, mert boldogtalan vagy a pillanatnyi rossz anyagi helyzeted miatt, csak egyre több bajt csinálsz magadnak, és a környezetednek is. Morcos, rosszkedvű asszonyként se a párod, se a családod nem azt kapja, aki a legjobb formádban lehetnél. Ilyenkor sokszor beindul a hibáztatás, egymásra mutogatás is, aminek sokszor családi viszály a vége. Pedig, ha rossz anyagi helyzetben vagytok, az elég nagy baj, nincs szükség még több problémára.

Azt írod a létminimumon éltek, és adóságaitok is vannak. Ettől tényleg nem leszel boldog. Viszont boldogtalansággal sem tudod megoldani, hiszen akkor már rég sikerült volna. Le merném fogadni, hogy rendszeresen panaszkodsz az anyagi helyzetedre. Hallottam már néhányszor panaszkodni embereket, aztán addig panaszkodtak, míg még rosszabbra fordult a sorsuk. Persze még egy teher, vagy összeroppantotta, vagy kijózanította őket. Sokan vannak, akik örülnének, ha csak anyagi gondjaik lennének. Boldogan elcserélnék például a betegségüket arra, hogy nincs semmijük, vagy csak tartozásaik vannak, de egészségesek. Legyél jó magadhoz, ha már ilyen helyzetben vagy is, ne rakd tovább a szekeret, mert összeroppanhat. A boldogtalanságnak nincs haszna. Semmi. Viszont a boldogság, a szeretet, a hála mindent meg tud javítani.

Azt javaslom, ne rágódj ezen a dolgon, ha úgysem tudsz érdemben változtatni rajta. Mivel az agy egyszerre csak egy dologra tud figyelni, keress inkább valami olyat, ami boldoggá tesz. Például gyermekek, unokák, a pároddal eltöltött boldog évek, a megélt örömök, sikerek. Úgy tartják, ahol probléma van, ott megoldás is van, csak nem mindig férünk hozzá. Majd ha már jobb állapotban leszel, szétnézhetsz a környezetedben is, hátha tudnál valakinek segíteni, egy beszélgetéssel, vagy bármi mással. Ez a legrövidebb út ahhoz, hogy a megtépázott önértékelésünket elkezdjük visszakapni. Mert akár hiszed, akár nem a saját magadról alkotott hited és gondolataid teremtik a körülményeket. Biztos van olyan területe is az életednek, ahol nagyon jól mennek a dolgok. Ne higgy nekem, csak gondold végig azzal a dologgal kapcsolatban, ahol sikeres vagy, milyen hiedelmeket táplálsz, milyen szavakat használsz? Aztán majd írd meg, ha lesz kedved, mire jutottál.

You have no rights to post comments