artand001bakonszeg001darvas001komadi001korosszegapati001magyarhomorog001mezosas001nagykereki001szentpeterszeg001tepe001ujiraz001vancsod001

2021. október 16. szombat

Katalin Motel és Étterem

Berettyóújfalu, Király-Hágó u. 22.

06 (54) 401-537

06 (20) 421-9411

INGYENES házhozszállítás!

HETI MENÜ ÉS ÉTLAP


piri2
Bessenyei ltp. üzletsor
06 (30) 874-9786

06 (30) 596-1883

INGYENES házhozszállítás!

"A" menü:

Zöldségleves

Csirkerizottó

Heti "B" menü:

Paradicsomleves

Sertéspörkölt tésztával

HETI MENÜ

Történetünk hősei, Anna és Tamás, 2004 őszén házasodtak össze, egy alföldi kisvárosban. A frigy megkötése után úgy döntöttek, gyermeket vállalnak. “Fáradozásaiknak” meg is lett a gyümölcse, hiszen 2005 tavaszán Anna állapotos lett.

A terhesség nyolcadik hetében azonban hidegzuhanyként érte a párt a hír: a magzat elhalt, spontán vetélés következett be. A lány kora (26 éves volt akkor), és egészségi állapota nem indokolta a vetélést, így tanácstalanul álltak nőgyógyászuk előtt, aki ésszerű magyarázatot nem tudván adni, arra biztatta őket, hogy néhány hónap regenerálódás után ismét próbálkozzanak. 

Anna és Tamás így tettek, és ennek következményeként 2006 decemberében ismét nagy volt az öröm a pozitív terhességi teszt láttán. A fiatal pár óvatosabban kezelte az újabb áldott állapotot; Anna táppénzre ment munkahelyéről, Tamás pedig még többet törődött a házimunkával, mosott, főzött, takarított. 

A tragédia azonban ismét bekövetkezett. A tizenegyedik héten Annát erős vérzéssel mentőautó vitte be a helyi klinika nőgyógyászati osztályára. A diagnózis: spontán vetélés. A műtétet azonnal elvégezték, a fiatal pár, és a közeli hozzátartozók összeomlottak. A legszebb álom újra szertefoszlott, a tervek semmissé váltak, a szürke hétköznapok tort ültek az izgatott babavárás semmihez sem hasonlítható mámoros hetei fölött. 

Az alapos nőgyógyászati kivizsgálás most sem talált semmi rendelleneset Anna szervezetében. A fiatalok tanácstalanok voltak, de úgy döntöttek, ha törik ha szakad, nekik akkor is lesz gyermekük. Tamás részt vett egy andrológiai szűrővizsgálaton, eredményei kitűnőek lettek, rajta tehát nem múlott a fogantatás. Anna éjjel-nappal az internetet bújta, fórumokat böngészett, tanácsokat kért, hasonló helyzetben lévő sorstársaitól. Jöttek is a tanácsok, és akármennyire is képtelennek tűntek némelyikük, a pár kipróbálta szinte mindegyiket. Meghatározott napszakokra, sőt órákra időzítették együttléteiket, különböző teakeverékek főzeteit itták hónapokon át, vitaminkúrát tartottak, jógatanfolyamra jártak, egyszóval nem kevés pénzt költöttek arra, ami másoknak könnyű természetességgel adatik meg. 

Mindeközben természetesen éltek és dolgoztak, némileg felfordított napirenddel. Úgy tűnt a kuruzslás, a kúrák és a különböző praktikák nem vezetnek eredményre, a tanácsadók, teaforgalmazók pénztárcája ellenben szépen gömbölyödött. Amikor néhány napot késett a lány ciklusa, Tamás rögtön rohant a drogériába, terhességi tesztért, de az eredmény minden esetben negatív lett. 

A pár kezdett türelmetlenebbé válni. Gyakoriak voltak a veszekedések, a szerelmes együttlétek kezdtek egyhangúvá válni, minden érzelmet felülírta a “gyermekcsinálás” riasztó automatizmusa. 

Másfél év kínlódás után aztán egyszer csak megjelent a teszt parányi ablakában a várva várt második vörös csík. 2008 nyara volt. A pár nőgyógyászt váltott, és izgalommal vegyes reménykedéssel várta az első ultrahangos vizsgálatot. Az apó szív ritmikus dobbanása közelebb hozta egymáshoz Annát és Tamást. A doktor szigorú ágynyugalmat írt elő, a lelendő apuka pedig a vitaminok egész arzenálját vonultatta föl a sikeres terhesség végig vitele érdekében. A kismama előírásszerűen feküdt, unatkozott, és nassolt-jó pár kilót felszedve érkezett meg tehát Anna a tizenkettedik hét ultrahangos vizsgálatára.

 A vizsgálat reggelén a lány enyhe alhasi fájdalmakra panaszkodott, de a pár annyira izgatottan készülődött, hogy nem tulajdonítottak nagy jelentőséget e fájdalomnak. Az ultrahang azonban nem hazudott, és megmutatta a szörnyű valóságot: a szívhang megszűnt, a magzat ismét, immáron harmadszor, elhalt. 

Sürgős műtéttel távolítottak el a csöppséget Anna méhéből. A fizikai fájdalom semmi nem volt a lelki megrázkódtatáshoz képest; a lány vigasztalhatatlan volt, kedélyállapota, hangulata gyászossá vált, és végképp eltávolodott férjétől. Házasságuk válsága Tamás elköltözésében csúcsosodott ki. 2008 karácsonyát a lány a szüleivel, de mégis magányosan töltötte. A fiú parányi albérletében, a lány közelében húzta meg magát, és mindketten továbbra is lángolva szerették a másikat, de úgy érezték nem tudnának együtt élni az élet értelme, a közös gyermek nélkül. 

2009 márciusában, négy hónap különélés után, úgy döntöttek ismét összeköltöznek. Számos éjszakát végigbeszélve arra a következtetésre jutottak, hogy nem erőltetik a gyermekvállalást. A különtöltött idő alatt rájöttek ugyanis, hogy nem kötheti össze őket csak a gyermek, és nem mérgezheti meg testüket és lelküket a kényszerű vágyakozás a közös utód után. Elhatározták, hogy csak egymással törődnek ezután, és ha úgy dönt az a baba, hogy jönni szeretne, jön akkor is, ha nem görcsölnek ezen folyamatosan. 

Lelkük megszabadult egy nagy tehertől ezáltal. Anna újra tudott felhőtlenül mosolyogni, Tamás leste felesége minden kívánságát, és munkahelyi karrierjük is szépen ívelt felfelé. A lány törődni kezdett testével. Rendszeresen úszott és futott, étkezését alapjaiban megreformálta. Teljes kiőrlésű lisztből készült péksüteményeket fogyasztott, étrendjéből kiiktatta a cukrot, durumlisztből készített tésztákat evett, friss zöldségekkel körítette sovány húsból készült ételeit. A számítógép előtt eltöltött időt a minimálisra csökkentette, téli napokon izgalmas könyveket olvasott, tavasszal férjével órákig barangolt a ragyogó napsütésben a környék lankás dombjai között, nyáron pedig elutaztak egy gondűző hétre valamelyik tengerpartra. 

Életük boldog és vidám volt. 2010-ben egy tavaszi napon azonban enyhe rosszullét és ólmos fáradtság környékezte meg Annát. Megfázásra gyanakodott, ezét lepihent pár órára. A rosszullét azonban nem múlt el egyhamar. Megpróbálta házilag enyhíteni a “megfázás” tüneteit, de harmadnap, és negyednap sem érezte jól magát. 

A háziorvos megvizsgálta őt és miután mindent rendben talált, feltette a kérdést:”Nem lehetséges, hogy Ön terhes?” Egy gyors teszt után beigazolódott a háziorvos “gyanúja”; Anna szíve alatt egy másik, csak sokkal kisebb szív dobogott. A fiatal pár az első döbbenettől fölocsúdva tervet készített. Életmódjukon nem változtatva, mozgásban maradva, és egészségesen táplálkozva várták a babát. Réka baba 9 hónap múlva megérkezett, felhőtlen boldogságot okozva szüleinek. 

A test és a lélek összehangoltan segített világra egy új életet, bizonyítva ezzel azt az ősrégi tézist, hogy csodák pedig vannak, és ezekre a csodákra nem kell várnunk, hiszen minden csoda bennünk van, nem máshol!