A Hajdú-Bihar Megyei Főügyészség vádirata szerint a II. és a III. rendű vádlott már hosszabb ideje együtt élt, velük lakott a nő akkor még szakmunkásnak tanuló fia is. A negyedrendű vádlott a nő munkatársa és régi barátnője volt.
Vádlottak: I.r. M.Ferenc (24), II.r. T.Éva (45), III.r. T.Miklós Attila (38), IV.r. G.Tímea (39)
A vádiratban az áll, hogy a II. és III.r vádlott albérletben lakott, anyagi körülményeik szűkösek voltak, fizetésük pedig nem fedezte költségeiket. 2006 nyarán takarékossági szempontból jutottak arra, hogy a férfi 76 éves édesanyjához költöznek, aki Debrecen belvárosában egy önkormányzati lakásban lakott. Megállapodásuk szerint az idős asszony vállalta a rezsi fizetését, ők pedig az élelmezés költségeit. T. Miklós édesanyja egyre nehezebben tolerálta az együttélést, szóvá tette, ha a fiú koszos munkásruhájában, vagy sáros bakancsával végigjárta a házat, de fiával is többször hangoskodásba torkollott a vita, amikor az alkalmanként ittasan tért haza. A nézeteltérések miatt megromlott a kapcsolat az idős asszony és T.Éva között is.
A vádirat kitér arra is, hogy időközben a tulajdonos önkormányzat felajánlotta az idős asszonynak, hogy kedvezményes áron megvásárolhatja a lakát. Az asszony azonban nem akart élni a lehetőséggel, pedig a vádlottak több alternatívát is felvázoltak neki, pl. hogy részletekben majd ők kifizetik az árát, vagy hogy közeli hozzátartozóként a fia, a III.r. vádlott megveszi – nem tudták meggyőzni.
A viták egyre sokasodtak, míg végül a vádlottak 2007 végén újabb albérlet után néztek, de látogatóba rendszeresen visszajártak a férfi édesanyjához. A pár anyagi helyzete egyre rosszabb lett, az albérleti díj újra megterhelte havi kiadásaikat, így továbbra sem tettek le arról, hogy megszerzik a lakást. Az idős nő azonban hajthatatlan volt. Ekkor merült fel a II. és a III. rendű vádlottban az a gondolat, hogy akár az asszony élete árán is megszerzik az ingatlant. Azt is remélték, hogy megtakarított pénzt is találnak nála. Hozzáláttak a gyilkosság megtervezésébe, amelybe bevonták a nő barátnőjét is. Kiötlötték, hogy az otthagyott ruhák ürügyén keresik fel az idős asszonyt és alibi gyanánt munkaidőben követik el a bűncselekményt. Abban is megegyeztek, hogyha rájuk terelődne a gyanú, sem egymásra, sem saját magukra nem tesznek majd terhelő vallomást.
A vádhatóság megállapította, hogy a vádlottak 2008. február 14-én estére dolgozni mentek, majd 9 óra körül jelentek meg mind a négyen az asszony lakásában. Amíg a két férfi a szobában a ruhák pakolásával foglalatoskodott, addig a két nő a sértettel a konyhában beszélgetett. Egy óvatlan pillanatban a II.r. vádlott az asszony mögé került és egy műanyag borítású elektromos kábellel megfojtotta az idős nőt. Az asszony szeme nyitva maradt, erre barátnője egy szatyrot húzott a fejére, hogy ne lássák. Közben a két férfi is végzett a pakolással, amely a remélt eredménnyel is járt: 400.000 Ft-ot találtak a ruhák között.
A vádlottak elhagyták a lakást, kulcsra zárták az ajtót, a fiú hazatért, a többiek visszamentek a munkahelyükre. Másnap reggel az előzőleg megbeszélt forgatókönyv szerint T.Miklós felment az édesanyja lakására, ahol eljátszva, hogy most szembesült a bűncselekménnyel, hívta a rendőrséget és a mentőket, az idős asszonyon azonban már nem lehetett segíteni.
A férfi ezt követően – áll a vádiratban – felvette a kapcsolatot az önkormányzati lakásokat kezelő céggel és megpróbálta megszerezni az ingatlant, a jogszabályi feltételeknek azonban nem felelt meg, így a lakás nem lehetett az övé.
Ítélethirdetés 2013. május 10-én, pénteken 9.30 órakor, a Debreceni Törvényszéken.
Az ítélethirdetésről kép és hangfelvétel a bíró döntése nyomán nem készülhet.
Debreceni Törvényszék