Mint tudjuk, a Costa Concordia nevű luxushajó (fotó: Reuters) január 13-án zátonynak ütközött, s az oldalára borult. A fedélzeten 4229 személy, köztük 3200 turista tartózkodott, többen sajnos életüket is vesztették, 30 az eddig megtalált holttestek száma, két embert pedig továbbra is eltűntként tartanak számon. Egy berettyóújfalui családnak is jegye volt a Concordiára…
Kérem, mesélje el, miért pont a Costa Concordia mellett döntöttek.
Tavaly karácsonyra a gyerekeinktől kaptuk ajándékba a hajóutat. Csatlakozott hozzánk még 2 barátnőnk és az egyik lányunk is. Sajnos a másik lányunk a munkája miatt nem tudott jönni. Így tehát 5-en indultunk útnak autóval, ami a kikötő parkolójában állt volna a hajóút alatt. Mi reggel 6-kor már Savonában voltunk, a terv szerint 12 órától lehetett volna felszállni a hajóra.
Hogyan tudták meg, hogy a hajó felborult?
7-kor hívtak bennünket otthonról, hogy a hajó zátonyra futott. Először azt gondoltuk, hogy ez egy rossz vicc, de aztán láttuk, hogy komoly. Kimentünk a kikötőbe, de akkor még nem nagyon tudtak ott sem semmit. Hívtuk az utazási irodát, ők tőlünk tudták meg, de azonnal igyekeztek utánajárni a dolgoknak. Hamarosan hívtak is, hogy jöjjünk haza, a kiutazási költségeinket megtérítik, s majd kárpótolnak bennünket. Ambivalens érzéseim voltak, egyrészről a döbbenet, az együttérzés azokkal, akik ezt átélték, másrészről a hála a sorsnak, az Istennek, hogy mi nem voltunk a hajón.
Kárpótolták önöket?
A következő héten már szerdán hívott az iroda, két lehetőségünk volt - az egyik az, hogy visszaadják a pénzt és egy másik út árából 30% kedvezményt kapunk, vagy március 31-ig bármelyik hajóútjukra átfoglalhatunk. Mi a második lehetőséget választottuk, s egy 7 napos Karib-tengeri utat kértünk. Ez kb. négy-ötszörösébe került, de nekünk nem kellett egy fillért se fizetnünk rá.
Hogyan érezték magukat?
Március 15-én vette kezdetét a kaland. Milánóig a saját költségünkön utaztunk A reptéren már ott voltak a Costa társaság munkatársai, s hazatérésünkig a legtökéletesebb ellátásban volt részünk. Egy csodálatos út volt, nagyon magas szintű kiszolgálással, ellátással, csak a legnagyobb elismeréssel tudok róla beszélni.
Egyébként babonásak? Nem gondoltak rá, hogy nem utaznak inkább sehová?
Nem. Persze azért sokszor eszünkbe jutott, hogy hogyan is kerültünk ide, de inkább úgy kezeltük a lehetőséget, mint a sors ajándékát, hiszen a saját költségünkön nem tudtunk volna eljutni ide.