A koncert előtt már legalább fél órával lehetett látni, hogy ma este tényleg lesz valami érdekes, valami egyedi, ugyanis az első emeleten található bálterem előtt egyre csak nőtt az előadásra érkezők száma. Közben a zárt ajtók mögül hallani lehetett, hogy a művészek megérkeztek és épp folyik a próbaéneklés. Kicsi késéssel, de végre mindenki elfoglalhatta a helyét a teremben, a közönség nagyrészt a közép korosztályból állt. Berettyóújfaluból is sok ismerős arc ült a nézők között, ami számomra nem meglepő, hiszen tudom, városunkban is lenne igény ilyen és hasonló színvonalú rendezvényekre. Válság ide, vagy oda, az igényes szórakozásra még ma is sokan áldoznak, ennek ékes bizonyítéka volt ez a rendezvény is!
Kern András, színész lévén még koncertet nem adott a szó klasszikus értelmében. Szóló énekesként egy élő zenekar élén, meghívott vendégművészekkel most először volt látható. Ezért ez az este mind Neki, mind pedig a közönségnek valami újat, eddig ismeretlen élményt tudott adni. Nem csalódtunk. Kern szatirikus, fanyar, kesernyés stílusával remek hangulatú koncerttel lepte meg közönségét.
A közel két órás koncerten a számára, vagy általa írt dalok hangzottak el. A tőle megszokott lazasággal, öniróniával tűzdelt összekötő szövegeivel, az életén, szerepein, színészi pályáján átívelő már ismert régi slágereivel és újabb dalaival édes-bús, vidáman keserű hangulatot teremtett. Tehát a dalok egy-egy csipetnyi önéletrajzok, visszaemlékezések voltak, egészen gyermek-és fiatal korától napjainkig. Pár ismert dal, ami az este elhangzott: Pesten születtem…, Esőkabát…, Astoria…, Lövölde tér…, Semmi baj…, Ez van… mind Róla, az életéről szóltak.
Heilig Gáborral – aki a zenekar vezetőjeként az egész koncerten gitáron kísérte Kernt – csibészes, a koruk mentális és fizikai állapotát kifigurázó több közös dalt adtak elő (Hé, 67!...). Természetesen 1-2 dal erejéig önállóan is énekelt Heilig (Az öreg cowboy dala…).
Vendégelőadóként lépett fel színész kollégája Hernádi Judit, akinek egyénisége, stílusa összhangban volt az est hangulatával. Előbb együtt adtak elő pár dalt, ami közös élményeikkel, színészetükkel volt kapcsolatban. A közönséget is sikerült igazán megnevettetniük, humoros párbeszédük, a dalok szövege és előadásmódja mindenki arcára mosolyt csalt. Ezután Hernádi Judit elénekelte a szinte már kötelező Sohase mondd… című dalt egy kicsit áthangszerelt változatban. 1-2 önálló szám után újra egy közös számmal búcsúzott a színésznő és folytatódott a koncert tovább.
A siker óriási volt, a közönség alig akarta engedni, hogy vége legyen. „Egy dalt még tudunk…” – mondta Kern az első ráadás után és belekezdett a Te majd kézen fogsz és hazavezetsz… című dalba. „Most már mehetünk!” – mondta miután elénekelte, aztán intett, és ahogyan bejött, olyan természetes lazasággal kivonult. Vastaps, meghajlás és vége. Ez volt Kern András koncertje, ami Kern Andrásról szólt. Köszönjük!
Fotó: