Első nap

Én előbb tudtam, hogy melegfront érkezik, mint a meteorológusok, hiszen szomszédunk, János, egyik este szivárványszínű fecskében, és frissen borotvált mellkassal jött át hozzánk, miközben arról érdeklődött, egyedül vagyok-e. Kénytelen voltam ismét „nagykifliben” aludni vele, miközben jól leizzadtam. Miután reggel elment, megfogadtam a tanácsát, és átöleltem a leghidegebb „dolgot” amit a lakásunkban találtam, a feleségemet, de legnagyobb bánatomra ő sem hűtött le engem. Egyre melegebb lett a lakásban. Gyermekeim filmnézéssel ütötték el az időt, de amikor láttam, hogy a Forró szél című jugoszláv remekművet tolják a lejátszóba, én „ütöttem el” őket. Egyre mélyebb apátiába csúsztam a fokozódó hőség miatt!

Második nap

Ma úgy döntöttem, nem teszek semmit, mert azt olvastam, ha mozgok, még intenzívebb a hőérzetem, ezáltal jobban izzadok, miáltal még rosszabbul érzem magam. Betettem hát a DVD lejátszóba kedvenc sorozatomat, a Született feleségeket és megnéztem egyhuzamban mind a hét évadot. Csak a főnököm telefonált dél körül, hol vagyok, miért nem megyek már dolgozni, mire azt válaszoltam, izzadok, erre ő Jánost, a szomszédomat hozta szóba, és azzal búcsúzott zavartan, ha kiizzadtam magam esetleg benézhetnék melózni majd. Fokozódik a meleg, levettem a zoknimat, megpaskoltam az arcomat egy kis csapvízzel, majd feküdtem néhány órát a hideg padlón. Kutyusunkról, Borziról is levettem a kötött pulóvert (január óta rajta volt szegényen), és együtt lógattuk a nyelvünket a nagy melegben.
Délután értesültem arról, hogy hőségriasztást, majd hőségriadót rendelt el egy illetékes úr, ami azt jelentette, hogy megjelent házunk előtt egy ásványvizes teherautó, friss vizet osztva a járókelőknek. Én is beálltam a sorba és kértem az önkéntesektől ötszáz palack csendes ásványvizet, merthogy ugye jövőre is lesz kánikula, meg nagycsaládos is vagyok, meg a szénsavtól nagyon böfögök! A munkatárs elküldött melegebb éghajlatra (ennél is melegebbre?), majd a kezembe nyomott két másfél literes vizet, és mint doktor Bubó, kérte a következőt! Faragatlan tuskó!

Harmadik nap

Harmadik napja zárva vannak az ablakaink (a meleg ugye így nem jön be), ezért a feleségem engedélyt kért arra, hogy felvehesse a fürdőruháját. Mondtam neki, hogy rendben, de csak akkor, ha nem vagyok otthon; szeretnék úgy emlékezni rá, ahogyan utoljára láttam őt hiányos öltözetben (ami olyan húsz éve volt utoljára): karcsú derékkal, feszes popsival, kackiás mellekkel.
Nehezen élem meg a hőséget: folyamatosan izzadok, büdös vagyok, étvágytalanság gyötör, csak iszom a forró teát (ezt javasolták) literszámra, a hozzá illő rummal együtt (ezt én javasolom)! Kinyitottam a hűtőszekrény ajtaját, szélesre tártam a hűtőláda tetejét; jött némi hideg, meg tönkrement 30 kiló csirkemell, 15 kiló sertéscomb, szétfolyt húsz liter jégkrém, meg bokáig gázoltunk a leolvadt hűtők vizében.
Este én is felvettem a fürdőruhámat, mire a gyermekeim fulladozó röhögésben törtek ki, erre én megsértődtem és visszavettem a norvégmintás szarvasos pulóveremet.

Negyedik nap

Ma reggel esőcseppek kopogására ébredtem, szinte extázisban rohantam az ablakhoz, amit feltéptem és hatalmasat szippantottam a jócskán lehűlt levegőből! Vége! Vége a hőségnek, itt a hidegfront (hiszen János is hazament közben), nagyon örültem én is meg a család is!
Egy kicsit mintha párás lett volna azért még az idő, meg azért bent a lakásban még mindig 25 fok felett volt a hőmérséklet, szóval úgy döntöttem, hogy bekapcsoljuk a légkondicionáló berendezéseket, melyekből három is volt a lakásban. Néhány éve szereltettem fel ezeket a masinákat, hátha valami borzasztó hőség önti el egyszer a lakóhelyünket.

You have no rights to post comments