A nagy port felkavart (a Brit királyi Köztisztasági Vállalat sem tudott megbirkózni e porral) cikket, a University of Aberdeen élelmezéstudományi kandidátusa, a Brit Királyi Tudóstársaság örökös tagja, Sir James Matthew Halford bejárónője, Margaret Whittaker jegyezte. Mrs. Whittaker munkája során-mely többek között abból állt, hogy Sir James távollétében port törölt annak számítógépéről-, rájött, hogy e portörlések alkalmával furcsa bizsergést érez amúgy zsírpárnákkal bőszen ellátott combján és hastájékán.

 

Ésszerű magyarázatot nem talált e különös fiziológiai jelenségre, ezért feljegyzéseket készített a számítógép portalanításával eltöltött idő és a bizsergések gyakoriságát illetően, majd ezen adatokat testsúlymérésekkel súlyozta. Idővel bőséges adathalmaz állt rendelkezésére, melyből már tudományosan levezethető statisztikai törvényszerűségekre is rávilágíthatott. 2001. január 15. és 2008. január 15. között (tehát pontosan hét év alatt), a számítógép előtt töltött nem túl intenzív (az intenzivitás miatt Sir James később felbontotta Mrs. Whittaker munkaviszonyát) munkavégzés alatt 11 dekagrammot és 27 grammot veszített testsúlyából. Korszakalkotó felfedezését 2008 tavaszán négyezerfős nemzetközi konferencián osztotta meg tudóstársaival a makkoshotykai (innen származott apai nagyapja) művelődési házban. A konferenciáról a legnagyobb hírügynökségek (pl. a Nepálban legnagyobb Nepal News) élőben tudósítottak, a kisebbek pedig nem élőben.

 

Mrs. Whittakert a hónap emberévé választotta a The Times, a Magyar Méhészmagazin, és az Alaszkai Dietetikusok Szövetsége!A siker nem részegítette meg Mrs. Whittakert (a konferencián elfogyasztott pálinka ámbátor igen), kutatásait nem hagyta abba! Beiratkozott egy intenzív számítógépkezelői tanfolyamra, ahol a mintegy nyolc hónapos kurzus végére már meg tudta különböztetni a monitort a billentyűzettől. Eme felfedezéséről megjelentetett egy ezerhatszáz oldalas tanulmányt „Alapvető különbségek a számítógép-monitor és a számítógép-billentyűzet között” címmel. A Brit Királyi Tanulmánytanulmányozó Bizottság azonban nem találta korszakalkotónak a művet, ezért nem terjesztette fel Nobel-díjra a szerzőt. Mrs. Whittakert mindeközben teljesen rabul ejtette a számítástechnika; fáradhatatlanul kutatta a testsúlycsökkenés és a computer előtt eltöltött idő közötti összefüggést. Rájött arra, hogy miközben ujjainkkal a számítógép billentyűzetét „kalapáljuk” tízezer nanokilojoule-nyi energia távozik testünkből a negatív vegetatív idegpályákon keresztül.

 

Szemünk izmainak intenzív mozgatásával (amelyet a gép gyors egymás utáni ki-bekapcsolásával érhetünk el) jelentős mennyiségű szemzsír-fogyást érhetünk el. Az sem mindegy természetesen, hogy mit nézünk a számítógép monitorján, fedezte fel a tudós hölgy. Mrs. Whittaker egyik kísérlete során, négy napon keresztül ült a be nem kapcsolt gép előtt, mereven bámulva a sötét monitort. Mielőtt összeesett, még megmérte pőre teste súlyát: pontosan hatvankét kilogrammot nyomott a mérlegen. Néhány nap pihenő után megismételte ugyanezen kísérletét bekapcsolt állapotú számítógéppel, és természetesen a testsúlymérést sem hagyta ki, ekkor azonban már ötvennyolc kilót mutatott a mérleg mutatója.

 

Ezen kísérletéről „Nyolc napig ültem a számítógép előtt étlen-szomjan” című művében számolt be mintegy kétezer-háromszáz oldalon. Arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy azzal, hogy nyolc napig ült a számítógép előtt (az most elhanyagolható, hogy be volt e kapcsolva a gép vagy nem), négy kilót adott le testsúlyából. Néhány kritikusa azt vetette szemére, hogy ha véletlenül az ablak, vagy a búboskemence előtt ül étlen-szomjan, akkor is veszít testsúlyából, tehát felfedezése korántsem fenomenális. E kritikus szavakat azonban Mrs. Whittaker mintha meg sem hallotta volna, nem vette figyelembe további kísérleteinél, fáradhatatlanul gyártotta az újabbnál újabb teóriákat, és bizonyította azok tudományos mivoltát.

 

Számos helyre hívták vendégelőadónak, sőt egy berlini lángosevő-versenyen ő látta el a zsűri megtisztelő szerepét is. Mrs. Whittaker a nagy népszerűségtől azonban nem részegült meg (a lángosevő-versenyen felszolgált németalföldi fehérboroktól annál inkább), visszatért munkájához, és most éppen macskákat kefél egy speciális kefével, melynek használata közben most is bizsergést érez a combja és a hasa zsírral bőszen ellátott tájékán.