Épül-szépül városunk, a belváros egyre modernebb, mutatósabb. Csak az elmúlt egy hétben három nagyobb beruházás zárult le Berettyóújfaluban. BefejezÅ‘dött az autóbusz-állomás területének fejlesztése (amelyrÅ‘l beszámolónkat olvashatja) , az Orbán Balázs tér és környékének felújítása, ( amely nem csak a Gróf Tisza István kórház elÅ‘tti tér, hanem az intézmény megközelítését szolgáló közutak felújítását is eredményezte), és átadták a 

várost teljes hosszában átszelÅ‘ kerékpárút utolsó szakaszát is, így elmondhatjuk, hogy városunkban immár 9940 méter szakaszon kerékpározhatunk biztonságosan. A fejlesztések nemcsak a városlakók, hanem az idelátogatók kényelmét, komfortérzetét is jelentÅ‘sen javítják, s az újjáépített pihenve úgy látom, egyre több turistát csalogatnak városunkba.

Szintén megelégedésre ad okot, hogy ezentúl kultúrált körülmények között élvezhetjük gyermekünk (rokonunk-barátunk) szalagavató ünnepségét a Pálfi István Rendezvénycsarnokban, és mi több, olyan szerencsés helyzetben vagyunk, hogy még a Berettyó folyó is megtisztel minket jelenlétével! Mindezek ellenére egyre inkább úgy érzem, azt tapasztalom, nem használjuk ki ezeket a páratlan  adottságainkat.

 

E sorok írója 24 éve él szülÅ‘városában, és olyan enyhe télre, mint a mostani, nem emlékszik. Ilyen kedvezÅ‘ idÅ‘ben miért nincs rendszeresen városi futóverseny például? Lehetne ez akár városon belüli futás, de talán a Berettyó-part sem sértÅ‘dne meg, ha néhány lelkes amatÅ‘r áldozna a sportkultúra oltárán. Tisztelet az üdítÅ‘ kivételnek, mert a talán az egyetlen olyan szervezet a városban, amely rendszeresen és kitartóan mozgásra csábítja Újfalu polgárait.

 

Miért állt üresen a város szívében karácsony-szilveszter idején a gyönyörű Szent István tér? Naponta több ezer ember halad el mellette a buszmegálló közelsége miatt, miért nem használjuk ezt ki? A kivilágított épületének látványa magában is gyönyörködtet, és ezt decemberben pici ráfordítással tovább fokozhatnánk. A hozzávalókon sem kell sokat gondolkodni: néhány esztétikus, könnyen összeállítható pavilon – ennyi, nem több! Az anyagi megtérülésnél sokkal fontosabb lenne a rendezvény közösségépítÅ‘ szerepe. Lelkes helyi (a hangsúly itt van, remélem, 2012-ben már nem kell Debrecenbe mennem ahhoz, hogy átéljem a karácsonyi vásár hangulatát) vállalkozókat biztosan találnánk – a kínálat között lehetne könyv, ajándéktárgy, kézműves termékek (hogy a is büszkélkedhessünk), és természetesen  forralt bor, kenyérlángos.

 

Miért nincsenek például a hosszú téli estéken zenés-táncos rendezvények a városban? Ne Tankcsapdáról és ötezer méregdrágán értékesített belépÅ‘rÅ‘l álmodjunk; van nekünk , , , hogy csak néhányat említsek a széles kínálatból.

 

Félreértés ne essék, a programok hiánya és sikertelensége nem (csak) a szervezÅ‘kön, a szervezésen múlik. A városlakók érdektelensége, negatív hozzáállása ugyanolyan mértékben felelÅ‘s. 

SportkedvelÅ‘ként egy kicsit haza is beszélek: a mérkÅ‘zések látogatottsága kiváló, de miért nem járunk többen a szintén sikeresen szereplÅ‘meccseire? Miért nem segítjük legalább kéthetente szurkolásunkkal és a néhányszáz forintnyi belépÅ‘jegy árával városunk legrégebbi egyesületét, a -t?

 

Ha Å‘szintén belegondolunk, ezek a dolgok csupán a mi hozzáállásunkon múlnak, tegyük hát együtt élénkebbé, élhetÅ‘bbé és vonzóbbá ezt a szép (sÅ‘t, egyre szebb! ) várost!